-Hol voltál eddig?

-Még be sem léptem a lakásba, már zaklatod az egyetlen aranyos kishúgod...Hát nem szégyenled magad?

-Lehet, hogy ez most fura lesz, de nem.

-Tudod, még ha neked nincs is, nekem van magánéletem.Te is legalább kitalálhatnál egyet, ha már valós nincs.

-De nekem legalább meg van egy hisztis húgom. Hát nem irigyleni való?Olyan jó hallani, a minden napos hisztijét.

-Nem is hisztizek...-dobtam le a táskám, a cipőmmel egyetemben.

-Miért,most mit csinálsz, ha nem hisztizel?

-Téged oltalak.

-Szerintem még köze sincs hozzá-rázta meg a fejét helyeről felállva és egy tányér ebédet rakott le elém-Egyél,hogy megnőlj és kinőlj ebből a hisztis korszakodból...

-Ebből egy hamar nem fogok kinőni, de csak a te kedvedért-vigyorogtam rá.

-Jajj,de aranyos vagy, egyelek meg.Csak miattam?Ezt a lehetőséget illedelmes úriember módjára visdzaszeretném utasítani.

-Pedig szívesen felajánlom újra, ha szeretnéd.

-Én, pedig újra visszautasítom.

-Miért?

-Miért ne?

-Mert ne...Várj, mi is volt az eredeti téma?

-Hogy hol voltál...-nézett fel rám sóhajtva.

-Nem tök mindegy az neked?

-Cska kérdem, mert kívámcsi vagyok, ne ölj meg ember!

-A Wrt-be.

-Ti oda képesek vagytok még bemenni?Már ezerszer voltunk ott.Nem unjátok még?

-Csak egy kicsit-mutattam a hüvelykujjam és a mutató ujjam segítségével egy kis rést.

-Kicsit?-húzta fel a szemöldökét.

-Kicsit...Nah jó, nagyon...

-Akkor minek jártok még oda?

-Te miért beszélsz még mindig?

-Miért válaszolsz kérdéssel kérdésre?Ugye tudod, hogy merész dolog?

-Miért, te nem?

-Hogyne tudnám?

-Mondták már, hogy unalmas vagy?-raktam bele a tányérom a mosogatóba, majd a szobám felé vettem az irányt.

-És neked?

Bemenve a szobámba, az ölembe véve a laptopot,anime maratont tartottam  a nap hátralévő részében.Lementegettem pár jól kinéző karakternek a képét és a jó öreg, sok mindent megélt háttérképemet lecseréltem egy újra.Hogy miért?Jó kérdés.Megtetszett egy másik kép.

Rámírt instán az a Daisuke gyerek, vagy ki, vele is beszélgettem kicsit, majd miután mindenkit levakartam magamról, elmentem tisztálkodni és nyugovóra hajtottam a fejem.

Nem tudom, hány óra lehetett, amikor felriadtam az éjszaka kellős közepén.A telefonom csörgött, így meg se nézve ki az, felvettem.Belehümmögtem a telefonba, majd Kei hangját hallottam meg válaszolni.

-Csakhogy felvetted...

-Hány óra van?

-Hajnali fél 3.

-És,mit akarsz te ilyenkor?

-Megmondtam, hogy még hajnalban is felhívlak, amikor felkelek, azt hitted?, hogy viccelek?

-De ikyenkor nem kell-nyüszörögtem bele a telefonba.