Még beszélgettünk egy kicsit,majd felállva a kanapéról az ajtó felé vettem az irányt, hogy felvéve a cipőm haza dzsaljak.[Muszáj volt😂😂]

-Tényleg köszi...

-Ne szóval köszöngesd [Név]-megfogva a pólóját,magamhoz rántottam és egy csókot leheltem ajkaira-Ne ilyen hirtelen asszony!

-Megüsselek?-vettem fel a másik cipőm is, majd a kilincsért nyúltam.

-Nem kell köszi-nyitotta ki előttem az ajtót-Haza kisérjelek?

-Nem kell köszi.

-Mivan ha?

-Persze, majd elvisznek a baglyok, nem?

-Pontosan.

-Ülj csak le szépen a seggedre, majd ha hazaértem írok-hagytam ott.Kiérve a lépcsőházból az ismerős úton mentem hazafele.

Mikor elkezdtem piszkálni a kulccsal a zárat, ami véletlenül sem akart belemenni elsőre,bentről nyitott ajtót Ni-chan.

-Késtél...9 percet.

-És akkor mivan?

-Nagy szád...

-Neked meg egy vérző orrod, ha nem hagysz békén.

-Ch...Hisztizz csak.

-Azt is fogom csinálni-vágódtam le az asztalhoz.

-És miért is?

-Miért ne?

-Mondták már, hogy idegesítő vagy?

-Ha nem tetszik arra van az ajtó.Mi a kaja?

-Miért, főztél valamit?

-Nem lehetne, hogy nem kötsz bele minden szarba?Idegesítő...

-Te is az vagy.

-Pofon hiányod van?

-Lehet...-ült le velem szemben, majd elém tolt egy tányér kaját.

-Sokáig tartott...

-Pasi szagod van-szippantott bele a levegőbe. Jobb ötletem hiányában, inkább csak csöndben maradtam, mintha nem hallottam volna-Tudom,hogy hallottad...-sóhajtott hátra dőlve a székén-Kibékültetek Kei-vel?

-Nem nyilatkozom...

-Értem szóval nem.Ki a pasi?

-Nem tök mindegy?Nem vagy te az anyám.

-Viszont a bátyád igen.

-Mióta báty az, aki lekapja a húgát?Értem, szóval ezt megbeszéltük-álltam fel az asztaltól, ott hagyva a félig tele tányért.Bementem a szobámba és úgy döntöttem kocka délután tartok.Bekapcsolva a laptopot, az ölembe raktam, majd játszani kezdtem.

Másnap,mikor beértem a suliba Tomo rohamozott meg.

-Miért nem írtál?Megígérted,hogy ha tőlem haza érsz,rámírsz...-több szempár is ránk szegeződött, köztük Kei-é is,aki a cipősszekrényeknek dőlve karba tett kézzel figyelte a jelenetet,egy-két csúnyább pillantás kíséretében.

-Jah, bocsi elfelejtettem-vigyorogtam a fiúra.

-Hé Rák!Szóval neked van ilyen illatod...-lépett ki mögüllem Ni-chan-Nálad volt tegnap [Név]?

-Nem mondtad el neki?-nézett rám a fiú, egy kisebb mosolyt eresztve.

-Minek kell mindenről tudnia?

-Mert te vagy az egyetlen ici-pici húgom, akit annyira szeretek,megtudnám enni-ölelt meg szorosan.

-Ha annyira szeretnél, akkor csak nem ennél meg...Ch...Kannibál.