-Ni-chan, ments meg!Látom a fényt...

-Máskor már pöcse se lenne, de most , hogy te mentél bele a hülyeségébe nem érdekel.Nem,nem csapok bele Tomo...-nézett a csillogó szemű fiúra,aki látszólag örült annak, hogy megmaradt, ami miatt nem vonhatják kétségbe a nemét.

-Kei hol van?-nézett körbe Rák, miután nem látta sehol sem azt a szőke buksit.

-Elment valahova,mondván körbe néz.

-Hé,hova mész [Név]?!-kiabált utánam Haru.

-Körbe nézni.

-Szóval Kei után...

Elindultam a sötét folyosón a telefonommal a kezemben.A többiek hangját egy, egyre hangosabb dörömbölés,moraj váltotta fel.Én naív, pedig elindultam abba az irányba.Beléptem a szobába és egyből neki ütköztem valakinek.Pontosabban valaminek.

-Oh,Hi próbababa bro!Rég tapiztalak már le...

-[Név]?

-Mi a faszt csinálsz te itt?

-Semmit.

-Nekem nem úgy tűnik...-néztem el mellette, ahol egy másik ajtó volt.

-Miért jöttél?

-Körbe nézni...-perdültem meg a szobában, majd megakadt a tekintetem a kezén.Kiss cseppekben vér folyott le róla-Mit csináltál idióta?-emeltem fel sóhajtva a kezét.

-Jobb, mint hogy ha azon a pöcsön verném le nem?

-Már megint kezded...-néztem fel rá.

-Mit?

-Féltékeny vagy.

-Te nem lennél?-egy kicsit haboztam, majd hátatfordítottam neki.

-Nem-a fiú megindult, de elkapva a karját visszarántottam-Én hagylak itt téged-engedtem el és faképnél hagytam.

-Nah lerendeztétek?-nézett fel rám a kanapéról Tomo.

-Úgy nézek én ki?

-Jólvan na, csak kérdeztem!Nem kell megölni.És ki miatt is vesztetek össze?

-Miattam...

-Nem hallom-tette a füléhez a kezét, tölcsért formálva vele.

-Miattam,te paraszt!

-Ezt most paraszt nélkül.

-Bazd meg...-vágódtam le én is arra a régi kanapéra,mire ezernyi porszemcse szállt fel a levegőbe.

-Ugyanmár pár perc kihisztizi magát, aztán normális lesz...-legyintett Haru.

-Mindíg ezt csinálja...-helyeselt Ni-chan is.

-Fura egy gyerek az már biztos...-pont láttam a kanapéról,hogy a lift ajtó kinyítódik,mivel fény jött ki belőle.

-Itt van valaki...-odamentem lekapcsolni a lámpát,majd mentem megkeresni Kei-t, mert gáz van, ha lebukunk.Elindultam az előzőhelyre.A folyosó egyik szobájából kinyúlt valaki és behúzott magával az ajtón,bezárva azt.

-Kei?

-Csend-fogta be a számat.

-E-enfedj nár el!-feszegettem le a kezét az arcomról.Továbbra is szorosan tartotta ott a kezét-Mehfohom nyalni!

-Kuss már!-hát jó...megnyaltam a tenyerét, de nem reagált semmit.Ezt még párszor eljátszottam, majd mikor észrevette rajtam, hogy unom, újra megszólalt.

-Abba hagytad?-csak nemlegesen megráztam a fejem, amit egy sóhajtással nyugtázott.Elvette onnan a kezét, majd rám nézett-Idegesítő vagy...

-Hát még te, meg a féltékenységi rohamaid!

-Kit érdekel?Most rólad van szó...

-Nem, most rólad van szó.Minden szarért kiakadsz.Ha rám néz valaki, neki akarsz menni és megfojtani.

-Ezt úgy mondod, mintha zavarna-fordult el karbatett kezekkel.

-Igazad van,sajnálom, ez tök normális dolog...-ironizáltam.

-Nagyon vicces vagy...

-Pedig nem annak szántam-forgattam meg a szemeim.A fiú magával szembe fordított, majd ráhajolt az ajkaimra-Azt hiszed ennyi elég lesz?-mosolyogtam bele a csókba, majd viszonoztam.