-Hát te?-ültem fel az ágyon, mikor észrevettem mellettem Ni-chan-t.
-Milyen hát te?Ez az én szobám...
-És belehaltál volna, hogy ha az én ágyamban alszol?
-Ha oda megyek át,akkor az a bajod.
-Lehet...Mindegy, most nem ez a lényeg!
-Ajj, maradj már csöndben...-húzta a fejére a takarót.
-És ha nem?-emeltem meg az említett tárgyat.
-Csak maradj már-húzott közelebb magához,így pár centi választott el minket-Bocsi-húzódott el, mikor látta, hogy vörösödöm.Inkább átcsörtettem az én szobába felöltözni, ugyanis ma még csak szerda van.
-Kész vagy már? - nyitottam rá.Épp öltözött, így tekintést nyerhettem kidolgozott felsőtestére.
-Jah, pár perc...-kicsit pihentettem a szemem rajta,mire újra megszólalt-Mivan már?
-Semmi, semmi-legyintettem-Amúgy, nem vagyok hajlandó kaját csinálni kora reggel, így majd veszel a büfében.
-Nekem mindegy...
-Én is így gondoltam-kijöttem a szobából és telefonozni kezdtem a nappaliban elhelyezkedő kanapén.
-Nem gondolod, hogy kicsit sokat mutatsz magadból elöttem?-nézett az égnek álló lábaimra.Mivel fel voltam öltözve az egyenruhába, aminek szoknya az alja így rájöttem mire gondol.
-Ki nem szarja le?A bátyám vagy nem?Én sem szóltam be neked,mikor te öltöztél.Amúgy meg, ma kifogsz békülni Ryo-val -ültem fel az ágyon.Közelebb jött, majd elrendezte a kósza hajtincseimet.
-Majd meglátom-mosolygott, és elindult az ajtó felé, cipőt venni.Követtem a példáját és kimentem a házból, amit utána be is zártam. Elindultunk a suli felé,majd észrevettem az előttünk ballagó Ryo-t közelebb futottam, majd a hátára ugrottam.
-Jó reggelt!-mosolyogva hátra fordult és ő is köszönt.Ám,ez a mosoly eltűnt,amikor meglátta mögöttem Ni-chan-t.
-Jó reggelt!-köszönt neki Ni-chan, mire nagy nehezen Ryo is visszaköszönt-Figyelj, ezt tisztázzuk le, nem magamtól akarok veled kibékülni, ő vett rá-mutatott rám összehúzott szemekkel.
-Miért akarod, hogy kibéküljünk?-pillantott le rám Ryo.
-Mert nem akarom, hogy a bátyám és a legjobb barátom,ne bírják egymást,akik egykoron legjobb barátok voltak.
Mindketten rám néztek, majd elmosolyodtak.
-Ha neked ez ilyen fontos, akkor megpróbálom...-vigyorgott rám Ryo.
Lassan beértünk a suliba,majd bementünk a termünkbe.Dupla kémia.Yeeee, utálom, mint a szart...
A 3.óra tesi volt.Mint mindig, a fiúk focizhattak és, most kivételesen,mi kosarazhattunk.Szeretem ezt a sportot,mert egész magas vagyok a többi lányhoz képest, még is, a legtöbb fiúnál alacsonyabb.
A feldobásnál,egyből elütöttem a labdát, amit a csapattársam kapott el.Szegény kislányt körbe állták, így, odamentem hozzá, hogy nyújtsa át a labdát,kivettem a kezéből, majd elkezdtem vele futni.Kosárra dobtam,amit sikeresen be is zsákoltam, ez az ellenfél csapatnak annyira nem tetszett.Mikor dobták volna be a labdát, újra elkaptam és bedobtam.Ezt még eljátszottam velük párszor.
Kiismertek,a padlón pattintotta át a labdát, a másik lánynak, aki elkapta.Utánafutottam, majd eléálltam, hogy ne tudja bedobni.Egy másik oldalról meglökött, így neki estem a bordásfalnak.A tanár sipolt, majd odajött hozzám.
-Minden rendben?
A fejem vérzett, ahogy beütöttem.
-Valaki kísérje el az orvosiba!-álltam volna fel, de visszaültem a földre, mert a bokám is sajgott.A tanár szólt Ni-channak, hogy vigyen már el, mert még lábra állni sem tudok.Felkapott hercegnő pózban, majd a tesiterem ajtaja felé vette az irányt.
-Had menjek velük-hallottam meg Ryo-t.
-Elég, hogy ha csak a báttya megy...