-Most komolyan mit akartok?Megzavartátok a csajos esténk...-ült vissza az ágyára Chise sóhajtva egyet.

-Hát...Előszőr összefirkálni jöttünk titeket,csak ez nem nagyon jött össze.

-Ne hisztizzetek már!Nyugi van-ült le Ni-chan is, szintén Chise ágyára.

-Ki mondta, hogy ráülhetsz?

-Lassan rosszabb vagy, mint a festett hajú picsa-feküdt el az ágyon.

-És,mit is zavartunk meg?

-Felelsz vagy merszezni akartunk...

-Én is beszállok!-tette fel a kezét Haru, mintha jelentkezne.

-Biztos, hogy nem!Veletek nem játszok-emeltem fel a kezeim védekezően-Inkább tegyétek magatokat hasznossá és hozzatok valami kaját, mert a miénket már megettük...

-Most,hogy mondod.Lemegyek valamit kiszedni abból a nagy hűtőből-indult meg Tomo, majd Haru is követni kezdte.

-Izé...leülhetek?-kérdezte meg tőlem Kei, de kerülte a szemkontaktust.

-Engedélyezem.

-Igenis főnökasszony-vágta magát vigyázba, majd helyet foglalt mellettem.

Pár perc múlva papucs kopogást hallottunk a folyosóról.

-Ideje volt,mennyi ideig tart ezeknek kaját hozni?

-Ezek nem ők...Rajtuk nem volt papucs.Mezitláb voltak.

Lekapcsoltuk a villanyt.A lépések egyre csak közeledtek és közeledtek.Az ajtó előtt a két tanár hangját hallottuk meg.

A takarót magamra ës Kei-re is ráhúztam.Előszőr nem értette mivan, aztán leesett neki, amikor benyitottak és egy kis elemlámpával körbe világítottak.

-Megmondtam, hogy ők alszanak.Jó gyerekek ezek.Nem is értem ide minek jöttünk be.

-Várj...-csak azt hallottam, hogy közeled felénk.Kei-t lejjebb nyomtam a takaró alá, hogy még véletlenül se vegyék észre, mert nagy botrány lenne belőle...Jobban magamhoz szorítottam, hogy az se legyen feltűnő.Bennt tartottam a levegőmet is, amit feltehetőleg Kei is észrevett, mert csak bátorítóan megszorította a kezem, majd lassan és nagyon halkan suttogni kezdett.
-Nyugi-Futaba-sensei megvilágította az arcom a zseblámpával, próbáltam csukva tartani, de még így is világos volt-Milyen aranyosan alszanak...Rendben,itt végeztünk...

A lépéseik távolodtak, miután hallottuk az ajtócsukódást, még egy kicsit vártunk,majd kimásztunk az ágyakból.

-Izé...Bocsi-néztem a mellettem ülő fiúra.

-Semmi...

-Fúj, ne itt!Gondoljatok már a szinglikre is légyszi-szólt be Ni-chan.

-Ott van neked Chise nem?Amúgy ebbe semmi olyan nem volt...Vagy valami még is bántja a szende szűz leleked? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.Be kell vallanom nehezen toreráltam a beszólását.

-Megjöttünk!Bocsi,csak közbe találkoztunk a járőrökkel...De túléltük!

-Nem úgy volt, hogy elaludtak?

-Állítólag...

-Honnan van ennyi kajátok?-pillantottam a kezükben lévő rengetegre.

-Nem a miénk...-rántott vállat Tomo,majd hozzám vágott egy tábla csokit.

-Oh...Jóba leszünk mi-néztem fel rá, mire csak vissza vigyorgott.