Miután a Hana-Tomo és Chise-Haru páros is elég távol járhatott előttünk,mi jöttünk Kei-vel.

-Hm...jó,szerintem mehettek-indított el minket sensei.Elkezdtünk sétálni,majd a csendet Kei törte meg.

-Igazából,nem bánom,hogy veled boronáltak össze.Jobb mint Arisa.

-Én is jobban örültem neked,mint Rák-nak-rántottam vállat.

-Amúgy...

-Hm?

-Láttalak titeket,Tomo-val a szentélynél...

-És?

-Mi és?Mit ölelget csak úgy random?

-He?-döntöttem oldalra a fejem.

-Felhúz...-dunnyogta halkan, majd kulcsolta rá ujjait az enyéimre.Előszőr nem tudtam mit reagálni rá, csak elmosolyodtam a kezünket nézve-Ne örülj...Nem szoktad még meg?-nézett el más felé.

-Baj ha ennek örülök?-vigyorogtam továbbra is.

-Legalább ne ilyen feltűnően...

-Miért ne?

-Ne beszélj már annyit...-tapasztotta ajkait az enyéimre.A pillangók, amikről már azt hittem rég meghaltak, most újra életre keltek és kiakartak jutni onnan.Egy furcsa, de kellemesen bizsergető érzés járta át az egész testem.Mikor Kei észrevette, hogy a szememet elfelejtettem becsukni,elvált tőlem, majd rám nézett-Ne nézz már rám így-takarta el az arcát.

-Öm...Izé,bocsi.Talán?-éreztem,hogy a fejem egyre vörösebb árnyalatot vesz fel-Menjünk inkább...-indultam el, miközben ismét egy mosoly kúszott fel az arcomra.

Az eddig ijesztőnek tűnő úton, most csak rózsaszínt és csillámport láttam, valahogy kiment belőlem a félelem és egy teljesen más érzés kavargott bennem.

-Min mosolyogsz?-húzta ismét a maszkot az arca elé.

-Azt vedd csak le,hadd lássam, hogy pirulsz el-húztam el a szája elől.

-Én ennyitől nem pirulok el kiscsillag-kócolta össze a hajamat fejem tetején, majd átkarolt. Az út hátra lévő részét így tettük meg.Csak hallgattam a gyengéd szél hangját, ahogy fújja a faleveleket.Néha-néha kirázott a hideg egy-két szellőtől, de túl lehetett élni, főleg, hogy volt egy bizonyos valaki, aki átkarol, ezzel átadva nekem testmelegét.

Lassan felértünk a lépcső tetejére, majd megpillantottuk Futaba-sensei-t,a többiekkel együtt.

Chise egy sejtelmes mosollyal üdvözölt, míg Hana, csak a hüvelykujjával like jelet formálva követte minden lépésünket.

-Hali!-intettem nekik, mikor már egész közel voltunk.Chise mellém somfordált, majd suttogni kezdett.

-Volt valami?Valahogy olyan, hogy mondjam?Ragyogsz...

-Ha tudnád mi-kezdtem kuncogásba-Úgy érzem ma éjszaka biztos nem alszunk.

-Ugye vettél rendesen valamit enni?

-Hogyne vettem volna?Hogy ismersz te engem?

-Büszke vagyok rád-játszotta el, mintha mindjárt sírva fakadna.

-Én is magamra.

-Miről van szó-jött oda sutyorogni Hana is.

-Jujjci, engem is vegyetek be, ha valami csajos dologról van szó!-talált ide a kupaktanácshoz Haru is.

-Ilyenkor nemtudom, hogy komolyan gondolod vagy csak hülyéskedsz...

-Rajtam nem lehet kiigazodni cica! - huzogatta a szemöldökét.