Már lassan besötétedett,10 óra körül lehet.Most épp egy csendesebb,kevesebb utcai világítással rendelkező szakaszt keresünk,ahol megrendezhetjük a bátorságpróbát.A betondzsungelben,kevés ilyenre volt lehetőség,így már majdnem feladtuk,amikor voltam olyan okos és eszembe jutott a szentély.

-Legyen szíves tanárnő-sétáltam mellé-Van egy ötletem,hol tarthatnánk meg.

-Komolyan?Hol van ez a hely?

-Egy dologért cserébe megmondom...-mosolyogtam rá.

-Hm-gondolkodott el,majd pár másodperc múlva újra megszólalt-Legyen...Úgy sem élnél vele vissza annyira,mint a bátyád,hallgatom...

-Szóval...Tudja,szeretnénk elmenni a kirándulás alatt egy gyógyfürdőbe.Ha lehet róla szó...

-Melyikbe?-nézett rám sóhajtva.

-A Times Spa Resta-ba.

-Még átgondolom...-sóhajtott-Szóval,hol is van ez a hely?

-Felfele a szentélyhez jó?

-Hogy én erre miért nem gondoltam?-csapott a homlokára-Most,pedig,hogy van egy agyafúrt diákom kicsikart belőlem egy gyógyfürdő látogatást is...Remek.

-Mondtam már,hogy szeretünk [Név]?-kiabált a tömegből valahonnan Ryo.

-Engem csak szeretni lehet-vigyorogtam.

Elindultunk a szentély irányába,majd egy 50m-el a lépcső előtt megálltunk.

-Figyeljetek,minden lány jöjjön ide és húzzon egy nevet a sapkából,amikben a fiúk nevei vannak.

-De tanárnő!Csak 13 lány van,mi fiúk,pedig 21-en!

-Tudom,ezt akarom mondani...Mivel több fiú van,mint lány,a megmaradt fiúkból,pár kijöhet húzni.

-De akkor minek kellett a lányoknak is felírni a nevüket?

-Hmm...Ez egy jó kérdés Hideki Tomo-kun...Mindegy,minden lány jöjjön ide és húzzon egy nevet.

-Had legyek első!-tartotta fel a kezét Hana,mintha jelentkezne.

-Menj csak.

-Nah lássuk-nyúlt bele a kalapba,majd kihúzott egy cetlit-Tomo Drágád és egy kacsintós fej?-olvasta fel ami a papírján volt.

-Itt vagyok Drága Hana-fogta meg a kezét,majd puszilta azt meg.

-Nemár,komolyan?-nézett ránk kétségbeesetten.

-Következő?

-Menj-löktem meg Chise-t.

-Oké...-lépkedett oda,majd beletette a kezét a sapkába és felolvasta mi áll az ő fecnién-Valami jó csaj húzzon pls?Ki ez a bátor?-lengette meg,majd Haru bukkant elő valahonnan.

-Chise?Áh,tűrhető...

-Megverjelek?

-Ne!-tette maga elé kezeit a fiú.

Kimentem és én is húztam egy papírt.Nagyon megkönnyebbültem,mikor megláttam rajta a Kei nevet.

-Kei-mondtam mosolyogva,majd a fiú mellé sétáltam,ahol Hana-ék is voltak.

-Te miért őt húztad?-akadt ki Chise-Csaltál!Újrahúzást akarok![Név]csalt!Sensei!

-Elég lesz Chise.A szemem előtt húzott,nem hiszem,hogy bármit is tudott volna ezen csalni.

-Ch...Bunda az egész...-fordult el a lány,majd vissza is fordult,mikor meglátta maga mellett a vigyorgó Haru-t,aki láthatóan örült annak,hogy a lánnyal van.

-Kínváncsi leszek,kit húz...-fordította a fejét Hana,a festett szőke lány felé,aki csak úgy kilibbent azért a papír darabért,majd felolvasta.

-Ki az a "Neked senki"?

-Ez a bátyád-röhögte el magát Haru mellettem halkan.

-Ez te leszel Okita-kun-csapta hátba Ni-chan,a szegény stréber fiút.

-N-nem hiszem,m-mert én nem ezt írtam a papíromra-ellenkezett.

-De,én is láttam Okita-kun,hogy ezt írtad-szállt be Ryo is.A fiú vonakodva,de belement és odasétált a szőke lány mellé.

-Komolyan?Te?Miért nem kaphattam valamelyiket az Ötös Fogatból?Újrahúzást akarok!!!

-Nyugodj le Arisa-san,már Chise-san-nak is elmagyaráztam,hogy nincs új húzás.

Minden lány húzott egy fecnit,majd a kimaradt fiúk következtek.Ryo ballagott oda előszőr és lazán kihúzott egy cetlit.

-Ez én vagyok...-rakta volna vissza de a tanár megállította.

-Had nézzem!-a fiú megmutatta neki-Rendben,húzz még egyet.

-Ryo!Ez te vagy-jött vissza hozzánk.

-Hú,kösz,hogy megmentettél,nem akartam valami idiótával lenni.

-Egy tábla milka...

-Persze-röhögték el magukat.

-Te most kihúztad Okita-kun-t?-lépett mellé Hana.

-Aha,szerencse,így nem valami barommal kell lennem.

Mikor már mindenki húzott sensei újra megszólalt.

-Most,hogy mindenkinek megvan a párja,elkezdenénk.Futaba-sensei,felment.Ahol áll,az a "végállomás".Ott megvárjuk,amíg mindenki felér.Addig nem indulunk el más felé.Senki sem-célozta ezt a mellettünk lévő fiúknak.