A szabadfoglalkozásunk során Kei többet nem szólt hozzám, ellentétben Tomo-val.

-Hány éves is vagy [Név]?

-16.

-Mi a kedvenc színed?

-A hangulatomtól függ.

-Ki a kedvenc hírességed?

-Te.

-Jajj de édi vagy.

-Ments meg-sétáltam Hana mellé.

-Hogyan?

-Kezdjünk el beszélgetni, vagy valami...

-Láttad már, hogy hol van Chise?

-Nem-néztem körbe.

-Ott-fordította az irányába fejem.

-Ni-chan-nal?Beszélget?És még nem esett pofára?

-Úgy bizony, szóval drokkulj neki, hogy maradjon is így.

Amint ezt Hana kimondta,Chise elbotlott valamiben és a földön landolt.Szerencsére nem horzsolta le semmijét sem, mert jól esett.

-Hana, nem tudom milyen boszorkány vagy, de hagyd abba az átkok szórását.

-Ha az lennék már rajtad is lenne pár...-fordította el a fejét, a velem ellentétes irányba.

-Miért?-lepődtem meg.

-Azért, mert te simán eltudsz beszélgetni minden fiúval...Még Ryo-val is kijössz...Mi a titkod?

-Az, hogy havernak kezelem őket.

-Azt is aki tetszik?

-Annyi különbséggel, hogy neki megengedek olyan dolgokat, amiért más pofont kap-bólogattam.

-Értem...És azt hogy kell?

-A jó ég áldjon meg Hana,hogy lehet megkérdezni azt, hogy kezelj valakit haverként?Úgy, ahogy engem szoktál.

-Akkor simán megölelhetem?

-Miért, engem nem ölelsz meg?

-De...Várj mindjárt jövök-ment hátra Ryo-hoz, majd csak random megölelte.

-Oh...Hana ugye?-ölelt vissza-Mi ez így hirtelen?

-Haverok vagyunk nem?

-Még szép-mosolygott rá a fiú, majd a lány visszalibbent hozzám.

-Nah ugye, hogy nem is olyan nehéz.

-Egész könnyű-értett egyet.

-És milyen érzés-fordultam felé vigyorogva.

-Olyan meleg itt bennt-tette a kezét a mellkasára.

Megérkeztünk az utolsó előre megtervezett helyszínünkre.Ez a helyi szentély volt.Miután lépcsőztünk egy sort, aminek hála jól kifáradtam,körbe neztünk fennt.

Egyedül indultam útnak,és mit ne mondjak, jól esett ez a kis csend.Pár fotót is készítettem.Pont megit fényképeztem, amikor valamit megéreztem a fejemen koppanni.

-Esik?-nyújtottam ki előre a kezemet, hogy megbizonyosodjak róla.Pár másodperc múlva az ég leszakadt.Persze, hogy a bőröndömben van az esernyőm. Hiába 2 perccel ezelőtt még sütött a Nap, most egy hatalmas sötétszürke felhő takarta el.Zuhogott az eső, így kerestem valami fedettebb helyet.Észrevettem egy hatalmas kapu szerűséget,így a kanyart bevéve besprinteltem alá.

Mivel azzal nem számoltam, hogy beleütközök valakibe,teljes erőmből neki rohantam, majd a lendülettől majdnem hátra is estem, ha nem fog meg az illető.

-Sajnálom és köszönöm, ömm-emletem fel a fejem-Tomo?

-Úgy bizony pici [Név]-karolt át-Most, pedig, hogy nincs ki zavarjon újra megkérdezem.Milyen kapcsolatban állsz Kei-vel?

-Őszintén?Nemtudom-nevettem el magam kínosan-Kérdezd meg tőle.

-De ő nem nagyon nyilatkozik...Ezért kérdezem tőled.

-Én meg nem tudok mit nyilatkozni.

-Gondolom már csókolóztatok vagy valami nem?

-De...

-Akkor valószínűleg jártok...

-Akkor most 3, nem 4 pasim van egyszerre?-kezdtem hangosan gondolkodni.

-Hogy mivan?-nevetett fel.

-Semmi, nem lényeg.

-Mivan, mind a 4-en lekaptak?

-Jah, valami olyasmi-hajtottam le a fejem.

-Még a bátyád is?-csak egy aprót bólintottam-Nem néztem volna ki belőle, hogy Siscon...

-Igazából nem is az igazi tesóm, nehogy kombinálj!-emeltem fel védekezően kezeim.

-Beállhatok 5.-nek?

-Hogy mi?