Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

36.rész

Az út nagy részt csöndben telt, azt leszámítva, hogy Ni-chan két percenként kérdezgette, pontosan hova is megyünk.

-Csak egy kicsit, maradj már csöndbe...-takartam el a tenyeremmel a száját, hogy abbahagyja a dumálást-Anya, ne maradjunk sokáig, mert holnap osztálykirándulás.

-Észben tartom.

-Miért érzem azt, hogy ebből nem lesz semmi?

-Ugyan már [Név], mindig olyan jól elvagy Iori-val és Rika-val.

-Ha nem bűvésztrükkökről van szó-forgattam meg a szemeim.

-Nemtudom, miért nem bírod őket. Inkább büszke lennél Iori-ra, hogy ilyeneket is tud.

-Én esküszöm örülnék neki, ha nem rajtam mutatná be a hülyeségeit...

Mikor odaértünk a kertes ház elé,már ismerős volt a járás.Nagy nehezen, de kioperáltak a kocsiból, majd az ajtó elé toltak.Becsöngettük és vártuk a csodát, hogy valaki ajtót nyisson.

-Sziasztok!-ölelte meg először anyát.

-Szia Aya, de rég láttalak...

-[Név], hogy megnőttél-vont szoros ölésbe.

-Mint mindig-nevettem el magam, a már monotonná vált szövegen.

-Oh, milyen helyes fiatalember-állt oda Ni-chan elé.Kezdődik...

Bementünk a nappaliba, próbáltam a bátyám közelébe maradni, hátha így nem rajtam mutatja be csodálatra méltó trükkjeit a sátán.

-[Név]?-jött le az emeletről apró termetével Rika.

-Rika,csak nem nőttél?-húztam mosolyra a számat, mert tudtam, hogy ez nincs így.[Gondolkodtam, hogy rakok be róluk is képet,de pont ugyan olyat, ahogy elképzeltem őket nem találtam, így rátok bízom, hogy néznek ki.]

-Most kivételesen igen,fél centit-mutatta az ujjával.

-Az már valami.

-[Név]-chan!-futott le az emeletről Iori is...Már csak ez hiányzott-De rég láttalak-ugrott a nyakamba-Vannak új bűvész trükkjeim-több nem is kellett, a kínos mosoly leolvadt a számról.Tudom,hogy nem vagyok valami nagy vallásos fajta, na de ilyenkor imádkozok bőséggel.Isten vagy valaki adjon erőt.Inkább ne erőt, mert agyon verem.Valaki segítsen meg.

Feltolt a szobájába.Alig volt pár dolog bennt az ágyán és a szekrényén kívül.

-Felvettek az egyetemre?

-Ösztöndíjjal-emelte fel a mutató ujját.

-Ch...Biztos összekevertek valakivel-hiába próbáltam más merre terelni a témát, ez nem sokáig jött össze.

-Nah szóval...Feküdj bele ebbe-húzott elő egy ládát valahonnan.

-Biztos, hogy nem!-emeltem fel a kezem védekezően.

-Ugyan már [Név]-chan.Nem zárlak be.

-Szóval bezársz...

-Most mondtam, hogy még véletlenül sem.

Nagy nehezen de sikerült bele imádkoznia abba a még véletlenül sem szimpatikusnak tűnő ládába.

-Légyszi,ketté se vágj ketté...

-Nyugi van...-keresni kezdett valamit.

-Mit keresel?

-Ezt-lóbálta meg a BFF-em, ebben a házban.A bilincs...Mi mindenen mentünk már keresztül.

-Viszed vissza!-szóltam rá, mikor közeledni kezdett.

-Ugyan már, nem fog fájni...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro