A visszafele vezető úton,ahogy haladtunk a szűk sétáló utcában belebotlottunk pár külföldibe, akik ki mástól, ha nem tőlünk kérnek útbaigazítást.Egy ideje már valami fura nyelven beszélő pasi magyarázott nekünk, aki természetesen angolul nemtudott, így telefonját hívta segítségül.Megmutatta, mit keresnek. Elszórakoztunk velük egy ideig, mire elmagyaráztuk merre van az úticéljuk.Valamit még mondtak, gondolom megköszönték,és elindultak amerre nagy nehezen elmutogattuk.

-Nem is mi lennénk-sóhajtottam, majd újból útnak eredtem, még mindíg vattacukromat eszegetve.

-Csodáltam volna ha nem minket szólítanak le, hanem valaki mást-kezdett el röhögni Ni-chan.

-De Kei milyen nagy beleéléssel mutogatott, azt ugye láttátok?-kapcsolódott be a vihogásba Haru is.Mi csak összenéztük, majd válltrántva folytattuk hazafele vezető utunkat.

Mikor hazaértünk Kei és Ni-chan elvonultak aludni egy
"Jó virrasztást" kíséretében.

-Az én szobámba menjünk vagy a tiedbe?-tettem fel a számomra most legfontosabb kérdést.

-Melyik van közelebb?-dőlt le Haru a kanapéra.

-Az enyém...

-Vagy csak maradjunk itt...Ahhoz még felkelnem sem kell-nyafogott.

-Hány éves vagy 5?Miért akarsz aludni már ilyen korán?

-Ha jól érvelek békénhagysz?

-Ezt nem mondtam-gondolkodtam el visszaidézve az előző mondatom-Mi lenne, ha megvárnánk, amíg elalszanak és összefirkálnánk őket?

-Szerepelnénk a híradóban, mint két áldozat, akik kikezdtek a létrákkal...-takarta be magát a kanapén lévő pléddel.

-Ne csináld már...-guggoltam le elé-Unalmas vagy...

-Legalább bealszol tőlem.Gyere-emelte fel a takaróját.

-Kösz nem...

-Pedig tegnap nem ellenkeztél, sőt úgy aludtál el, hogy engem használtál plüss macinak.

-Nem emlékszem rá?-rántottam vállat, pedig jól tudtam miről beszél.

-Ezen könnyen segíthetünk-halászta elő valahonnan a telefonját, majd csak random nyomogatni kezdte-Tessék-fordította felém a képet, amin tényleg valami plüss-nek használom-Az vagy ott te-mutatott rám.

-Nah nem mondod?Én nem jöttem volna rá amúgy...

-Ugyan,te hisztizz már...

-Ezt azt hiszem, pont tőled nem akarom hallani-nevettem fel.

Még mindig az övével egy magasságban volt a fejem.

-Nem értelek titeket...Ezek a Saito-k ilyenek...-Előszőr nem esett le mire gondol, aztán rájöttem, hogy a vezeték nevünkre Ni-chan-nal-Egyik sem akar velem összejönni.Szerinted a bátyád miért koptat le engem?

-Ha jól tudom heteró...

-Értem,de te is az vagy, te miért pattintasz le?

-Nah jó, inkább aludj, szerintem fél álomban vagy, azt sem tudod miket beszélsz.

-Még észnél vagyok, komolyan kérdezem-fúrta bele tekintetét az enyémbe.

-Dehogy is vagy észnél, ha annál lennél, nem kérdeznél ilyeneket.Nem vagy lázas?

-Látom nem érted...-rázta meg a fejét.Megfogta a csuklóm,majd azt megrántva közelebb húzott magához.

Időm sem volt lereagálni mi történik,mivel letámadta ajkaim.Levegő után kapkodva vált el tőlem, majd mielőtt észrevehetném, hogy piros az arca nekem hátat fordítva, fordult be a kanapé háttámlája felé.

-Ugye tudod, hogy ez nem volt valami férfias?-oldódtam fel a sokkból.