A végén Haru-val aludtam, mert arra sem volt erőm, hogy felüljek nem, hogy átvánszorogjak saját ágyamba.

Miután kipattantak szemeim,egyből megindultam saját szobámba.Felöltöztem,majd a konyhát vettem célirányba.

Lassan letaláltak a fiúk is egymást átkarolva.Ni-chan-nak a homlokán díszelgett egy púp, Kei-nek, pedig a szeme körül ékeskedett egy lilás folt.

-Veletek meg mi történt?

-Lebeszéltük a dolgokat...-ültek le az asztalhoz.

-Értem-kezdtem el szokásomhoz híven a hűtőben kutakodni.

-Van valami kaja?

-Felállsz, aztán előszedsz magadnak valamit...-ültem le melléjük, miután valami ehetőt előkotortam a hűtő aljáról.

-Kösz...-kelt fel a helyéről.

-De most komolyan, hogy néztek ki?Nem fáj?-érintettem meg Kei lilás foltját a balja körül.Felszisszent,szóval inkább elkaptam onnan a kezem-Bocsi!-szabadkoztam kezeim védekezően felemelve.

-Semmi...

-Amúgy nem kéne lejegelni?-tanulmányoztam tovább a  sérülést.

-Tess!-dobott neki Ni-chan, egy csomag jeget a fagyasztóból,majd magának is kivett egyet.

-Ha már ott vagy, passzolj egy jégkrémet!-raktam fel a kezem, hogy eltudjam kapni.Idedobott egy epreset-Csokisat selejt...-dobtam vissza, de az akaratom ellenére a fejét vette célpontba és találta el, mire a fiú felszisszent.

-Jól van, megértettem elsőre is...-fogta a fejét,majd idehozott egy csokisat-Nesze.

-Köszönöm...-bontottam ki és kezdtem el enni.Előszőr nagyon fagyos volt a külseje[mármint a fagyinak😂😂],de miután egy kicsit megolvadt fogyasztható volt-Amúgy holnap megyünk csak haza ugye?

-Nekem mindegy, de akkor vonattal kell, mert anyud dolgozik.

-Nekem megfelel, majd a csicskáim hozzák a cuccaim-nevettem el magam.

Még utoljára próbáltunk egyet,majd lementünk a partra.Semmi úgymond érdekfeszítőbb nem történt, szóval ezt nem részletezném annyira.Miután utoljára kilubickoltuk magunkat,úgy gondoltuk ma is benézünk a városba.

-Most tényleg együnk valamit...-szólalt meg Haru.

-Nem ártana,mert éhen döglök.Melyik csicska szeretne élni azzal az ajánlattal, hogy vehet nekem kaját?

-Majd én-forgatta meg szemeit Ni-chan sóhajtva.

-Én is így gondoltam.És,mit eszünk?

-Mit együnk?

-Nemtom,valamit kéne...

-Kei?-fordultunk a fiú felé, aki csak megrántva vállát jelezte hogy neki ugyan mindegy.

-Hm...-sétáltunk tovább-Együnk vattacukrot!-álltam be a sorba.

-Jobb híján-egyeztek bele és mellém álltak.

Elég gyorsan sorra kerültünk,így végig futtattam a szemem az ízeken.
Eper,Kék málna,Banán,Zöld Alma, Szőlő és Citrom?
Mi a fasz?Ilyet még nem is láttam.
-Jó estét.Milyet kér?

-Jó estét.Lehet több ízűt?

-Persze-mosolygott rám kedvesen az idős néni.Úgy oda vagyon az ilyen aszalt szilvákért.Arik...

-Akkor egy...Citrom,Kék málna és Szőlő.

-Rendben, egy pillanat-kezdte el csinálni,a szemmemel minden mozdulatát követve.

Utánam Haru jött így velem együtt kiállt a sorból.

-Hé [Név],ha megkóstólhatom a tied te is kaphatsz az enyémből-végig gondoltam az alkut az ő Banános-Almásával és végül arra jutottam, hogy mit árthat?

-Hm...Legyen-nyújottam felé az enyémet, majd letépett belőle egy adagot.Én is az övéből és a számba téve ízlelgettem. Az övé sokkal finomabb volt, mint az enyém.

-Van kedved cserélni?

-Oké-vette ki a kezemből a sajátom, majd az övét nyomta a kezemben.Neki sokkal több volt, mint nekem, de ez engem nem zavart, sőt örültem is neki, hogy át lehet verni.Manipulálható kisgyerek...

Nagyon késő estig, inkább hajnalig, azaz fél 2-ig kóboroltunk, majd mikor már a fiúk nyafogtak,visszafordultunk a ház irányába.

-Hisztisek...

-Lehet, hogy most mi hisztizünk, de holnap felkelésnél te fogsz...

-Akkor nem is alszok...Ilyen egyszerű.Haru virrasztasz velem!

-De álmos vagyok...

-Kit érdekel?Senki sem kérdezte.

---
Hú ihlet néni most betoppant az ajtómon...559 szó,a story része...Remélem tetszett.Ha igen vote-olj.Ha nem, akkor is.😂😂Am nem muszáj, csak ha szeretnél.
Pusz ❤️❤️