Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

28.rész

Ő csak az utat nézte.Lenéztem az összekulcsolt kezeinkre, ami miatt ismét elpirultam,pedig nem vagyok a vörösödős fajta.

-Izé...

-Hmm?-nézett le rám, mivel bő egy fejjel magasabbról látta a világot, mint én.

-Semmi...-néztem el egy másik irányba.Ilyen nincs, hogy még csak nem is piros pozsgás az arca.Ellentétben az enyémmel,egy paradicsomhoz tudnám magam hasonlítani, ami épp robbanni készül.

-Nem eszünk valamit?Éhes vagyok...-fordult hátra hozzánk Haru.Megakadt tekintete a kezünkön, majd ahelyett,hogy bármit is mondjon, inkább megbökte Ni-chan vállát,aminek hatására ő is hátra fordult.

-Oi[Oy,Hoj,Hé,ki hogy szokta 😂], ne tapadj létra!-csapott rá a kezünkre,ezzel szétválasztva azt.

-Ez fájt-kaptam el a kezem.

-Nem értelek, minek pasizol, ha itt van neked egy, olyan tökéletes báty, mint én.

-Hol?-néztem körbe.Csak odajött és jó szorosan karjaiba zárt-Engedj már el!-próbáltam kiszabadulni szorításából.

-Minek, hogy aztán, megint Kei tapadjon rád?Most szépen itt maradsz-karolt át egyik oldalról, a másikról, pedig Haru.

-Ez egyre jobb-forgattam meg íriszeim.
Mikor hazaértünk,az utcai ruhámban bevágódtam az ágyba és elnyomott az álom.

Nemtudom,hogy miért, de valamiért felkeltem.Amint kinyitottam szemeim egy vészesen közeledő Kei-vel találtam szembe magam, majd mielőtt megtette volna, amit akar, egy ajtó csapódás kísérte aláfestő zene képp.

Felültem, lefejelve szegény fiút...

-A faszomat, mivan már?Aludni akarok!

-Kei, kifele.Most!

-Azt még elvihetem, amiért jöttem?

-Aztán taka van!-a fiú közelebb hajolt és szájra puszit lehelt ajkaimra.

Valószínűleg még fél álomban voltam[vagy jó a cucc, amit szolgáltatnak],mert ezek mellett, a fiú mögött egy unikornis kacsintott rám.

-Te is bátor vagy létra!-fogta meg az íngénél fogva Haru és kihúzta a szobából.Én még mindig, lefagyva, sokkos állapotban üldögélve merengtem magamban az ágyon, ugyanis ezt nem tudtam hova rakni.

-Ilyenkor mit kell csinálni?-néztem továbbra is magam elé, hiszen őszintén nem tudtam mit kezdeni.

-Ilyenkor? - fogta meg a kezem Ni-chan és felhúzott az ágyról, majd a fürdő felé vette az irányt. Megengedte a csapot-Ilyenkor, berakod a poharad a víz alá-megtettem-engedsz bele egy kicsit, majd előveszed a fogkeféd, raksz rá egy kis, azaz a fél tubus fogkrémet,aztán beveszed a szádba, jó alaposan átsikálod,öblítesz és kész is vagy-mindent csináltam utána, ahogy mutatta, majd mire végig mondta, leesett, hogy amúgy fogat mosatott velem-Ha mégegyszer ilyen lesz, szólsz Ni-chan-nak, ő pedig elintézi-csak bólintottam.Visszakísért a szobámba, betakart, majd egy puszit nyomott a homlokomra-Jó éjt.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro