25.rész
Bezárkóztam a szobámba.Elővettem a fülesem és bedugtam a fülembe.Beraktam az egyik kedvenc számom, amit pár másodperccel később már dudolgatni is kezdtem.
A zene bömbőlt a fülembe. Majd, éneklésben törtem ki, minden mindegy alapon.Egy újabb kedvenccel leptem meg magam. Mily meglepő?
Egyszer csak a zene pont a refrén előtt leállt.Hívásom jött.Kei?Mit akar ez?Itt vagyunk egy házban.
Odakecmeregtem az ajtóhoz és kinyitottam.Kei állt előtte telefonnal a kezében.
-Nah végre...Nem vagy énekelgetős kedvedben mi?Akkor mi volt ez a solo itt az előbb?-jötte be a szobámba maga után becsukva az ajtót.
-Jah...
-Hidd el,nem csak szerinted volt feszült és kínos a léggkör.
-Mert minek kellett azt reggel?
-Mit?-tettette mintha nem tudná miről van szó.
-Azt...
-Hadd csipkelődjek már egy kicsit én is, mindig csak engem piszkálnak...
-Mert fura vagy.
-Én vagyok fura?Mondj rajtam egy dolgot ami kicsit is fura.
-A szájmaszk amit mindig viselsz, a viselkedésed,a szóhasználatod, mármint néha olyan kora vén vagy-folytatni nem tudtam ugyanis közbevágott.
-Elég lesz...Jó talán fura vagyok...De te meg hisztis.
-Senki sem mondta, hogy nem vagyok az...-dőltem hátra az ágyamon-Amúgy mivan? Mármint miért vagy itt?
-Miért, megzavartam valamit?-támaszkodott felém.Beugrott, a tegnapi,ugyanúgy nézett rám, csak most egy kis gyér fény is besütött az ablakon.Amit tegnap kicsit ijesztőnek tartottam a sötétben, azt most látom csak, hogy nem, hogy nem félelmetes, egyszerűen gyönyörű.
Nagyon szép szemei vannak.Most nem ijesztően világítanak, hanem valahogy biztonságérzetet biztosítanak, olyan nyugodt vagyok, hogy ha látom ezt a szempárt.Szép sárga, majdnem, hogy arany színű.Ismét csak belelóg arcába a rendezetlen haja.
Egyre közelebb és közelebb hajolt.Már éreztem lehelletét az ajkaimon.Automatikusan csukódtak a szemeim, majd a hirtelen ajtó kivágódástól ki is pattantak.
-Nah jó, ennyi elég volt,Kei,te most szépen kijössz és megbeszéljük, mint férfi a férfival, te-mutatott rám-átöltözöl fürdőruhába, utána, pedig együtt vidáman megyünk le a parta, jól érezzük magunkat, aztán ha azt meguntuk és nem leszünk hulla fáradtak, próbálunk egyet!-lépett be határozottan a szobámba Ni-chan.
-Érdekes,látom nem csak én tudok jókor jönni-mosolygott gúnyosan , majd egy szemforgatás kíséretében lemászott rólam és kimentek a szobámból.
Felvettem egy fürdőruhát és most a biztonság kedvéért vittem magammal törölközőt is, nehogy megint szétfagyjak.
Mikor lementem a nappaliban, a fiúk már röhögtek.Amint észrevették, hogy amúgy én is létezem megindultunk úticélunk felé.
Már a teraszról is lehetett érezni a sós víz illatát.A homok forró volt így miután kishíján leégette a talpam inkább visszafordultam egy papucsért is.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro