-És most mit csináljak?-néztem rá értetlenül a félpucér takaró alatti szőkére.

-Ott a padló nem?

-És?

-Nem gondoltad , hogy majd felengedlek az ágyamra...-fordult felém szemöldökét felemelve.

-És a szobámba visszamehetek?

-Nem.

-Miért?

-Mert a drága bátyád képes megerőszakolni.Nem beszélve Haru-ról, aki a végén mindkettőtökre rámászna.Hidd el, tudom milyen szar érzés...

-Miért?Csak nem veled megtette?-kezdtem el sejtelmesen vigyorogni.

-De...Volt rá alkalmam...Csak azért nem fordít hátat neki a szerencse, mert az is fél tőle-nekem nem is kellett több hangos röhögésbe kezdtem, szinte már sós könnyeimet törölgettem arcomról-Befejezted?

-Még 1 perc-tettem fel mutató ujjam, miközben mély levegőket vettem.Mikor már látta rajtam, hogy alkuképes vagyok,belekezdett.

-Tudod [Név],sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy Haru miatt megváltoztál vagy nemtudom, hogy mondjam.Sokkal...hmm...sokkal érettebb és gyerekesebb is vagy.Ezért arra gondoltam, mi lenne, hogy ha, de csak hogy ha,megpróbálnál beilleszkedni a diáktanácsba.Pont egy tagot keresünk,aki jóvá hagyja a klubok létrejöttét.Szegény DÖK elnök így is alig lát ki a papírok közül, szóval keresünk valakit, aki ezt elintézi.

-Miért pont én?-aztán végigfutottam az agyammal az egészet.Figyelmesen nézte minden mimikámat, majd inkább visszafeküdt. Körbe jártam minden kis szegletét és megtaláltam az egyetlen bökkenőt-Értem én...Azt akarjátok elérni, hogy ne az elnököt szídják,ha nem alakulhat meg a klub, hanem jelen esetben engem, amiért nem engedélyeztem.Igazam van?

-Okos vagy...Ez most meglepett , nem hittem volna, hogy rájössz.Elfogadod vagy sem?

-Nem fogadom el ezt a csodálatosan kiemelkedő ajánlatot, ugyanis nem az én anyámat fogják emlegetni még évek múlva is.

-Rendben.Amiért volt eszed, megengedem, hogy leülhetsz az ágyamra és reggelig ott maradhatsz.

-Milyen nagylelkű-forgattam meg a szemeim, majd odasétáltam és befeküdtem, a takaróját róla lehúzva, magamra terítettem.

-Egy helyben ülésről volt szó-morgott.
Csend telepedett közénk, amit most kivételesen nem bántam.Hogy miért?Mert azon voltam, ott helyben megdöglök a fáradságtól.A pilláim nehezedtek, majd lejjebb húzodtak, amíg végül csak a sötétet vett körül.

Ám, mint minden más ez sem tartott sokáig, ugyanis, a kulcsban kattant a zár, majd dühösen Ni-chan trappolt be rajta.Felkapcsolta a villanyt, ezzel szemeim kisütve.Hunyorogni kezdtem és a kezemmel takartam az arcom, amennyire csak tudtam.

-Honnan van kulcsod?-ült fel mellettem Kei egy szál alsógatyában, ami kicsit furán hatott, mivel én nyakig a takaró alatt voltam.Ryo elképedt, majd megindult felénk, lerántva rólam a takarót.Mikor látta, hogy az egész éjszakai outfit-em rajtam van, valamennyire megkönnyebbült, majd a fiú felé fordult a fejét fogva.

-Miért kell előtte levetkőznöd?A végén még teherbe esik ha rád néz-rázta a fejét.

---
Sziasztok! Tudom, tegnap megígértem, hogy akkor rakom ki, de csak én lehetek ilyen szerencsétlen,hogy amikor átnézem, biztos nem írtam el valamit, bealudtam közben.Gomen 🤭🤭🤫😂❤️

Köszönöm szépen a sok kommentet.Nem is sejtitek, mennyire motiválnak ezek a hozzászólások. Mégegyszer mindenkinek köszönöm.
Pusz❤️❤️