Lassan elkezdtünk vissza fele menni a házba.Nem mintha bajunk lett volna az éjszakai fürdőzéssel,de a sós víz már kissé kimarta a szemeimet.Arról nem is beszélve, hogy jó ideje már nem buktam le a víz alá, így hajam meg volt száradva.Ezzel még nincs is prombléma, de annál inkább azzal van, hogy tincsekben rendesen megkövült.Ha egy picit elkezdtem morzsolgatni, a só hullott ki belőle,ahogy kikristályosodott a vizből.Ugyan ez a szemöldökömnél.

Kiuszkáltunk,a még mindig kellemesen langyos vízből, a már nem forró homokba.Elkezdett fújni a szél, aminek hatására végig futott a hideg a hátamon.Vacogni kezdtem, amit valószínűleg Ni-chan is észrevett, mert hozzám vágitt egy törölközőt, amolyan "Meg ne fagyj" stílusban.

Egy bólintással köszöntem meg tőle, amit értékelt is,mert közelebb jött és összekócolta, a már így is tincsekben álló fürtjeimet.

Bementünk a házba, ahol egyből a fürdőt foglaltam be.Nagy nehezen levettem magamról a sós fürdőruhámat és a csapba téve, vizet folyatva rá kézzel kicsit átdörzsöltem.

Beálltam a zuhanytálcába és elkezdtem folyatni magamra az egyre és egyre melegebb vizet.Éppen nagy koncertet adtam az ott sorakozó sampon és tüsfördő tubusoknak, amikor bekopogtattak a tölgyfa ajtón.
-I see it, I like it, I want it, I got it. Yeah-táncikáltam-Mivan?!-kiabáltam ki a kopogó szellememnek, de válasz nem érkezett.Lehet tényleg az...

Elzártam a vizet, hogy jobban halljam zaklatómat, aki még egy tusolás erejéig sem hagy békén.

-Ki az?-válasz helyett,csak az ajtó nyikorgó hangját hallottam, amint valaki belép rajta.

Reflex szerűen magam elé csavartam a törölközőm,így készen állva leütni,aki volt oly' bátor és bemerészkedett ide.

Haru libbent be a helyiségbe.

-[Név], itt vagy?

-Csak te vagy az?-könnyebültem meg, aminek hatására kifújtam a sok bennem rekedt levegőt.

Mikor leesett,mi a helyzet újra megszólaltam.

-Te most komolyan bejöttél hozzám fürdés közben?-akadtam ki egy kicsit és feljebb vittem a hangom-Mivan ha nem csavarom magam köré a törölközőt?

-Én esküszöm nem bántam volna-emelte fel védekezően kezeit, mikor látta, hogy már fortyogok a dühtől.

-Kifele!-ordítottam el magam az ajtó felé mutatva-Gyorsabban!

-Jól van megyek már...Diktátor asszony...
-Hogy mivan?-éreztem, hogy pikkel a jobb szemem, ahogy követtem az ajtó felé tartó alakját, mire ő csak legyintett.
-Semmi-semmi...-becsapta az ajtót, de még utána kiáltottam.

-Te hülye beteg állat!

Felöltözve tértem ki a fürdőből, a szobám felé haladva.Benyitottam,majd az ideiglenes szekrényem felé vettem az irányt.

-Mit akarsz?-hátra sem béztem az ágyamon fetrengő fiúra.

-Téged.-innen láttam azt a perverz mosolygós fejét.

-Haru...Addig takarodj el, amíg szépen mondom, mert utána fájni fog-fordultam felé, mikor már a telefonomat nyomkodta, hála az égnek a kódot nem tudva.
-Megvan...Túl könnyű kódod van.Hogy ha egy videóból szeded az ötletet, legalább egy kicsit változtass rajta-rázta meg a fejét lenézően.Csak ekkor kattant be az nálam, hogy feltörte a telefonom és tud kutakodni is.

-Add vissza!-ugrottam rá az ágyra. Ő elkapva a karom közelebb húzott magához.Ez nekem pont kapóra jött, így kapva az alkalmon kiszedtem a másik kezéből, az én becses kincsemet.Álltam volna is fel, de még mindig szorosan magához húzott.

-Engedj már el-forgattam meg a szemeim,majd lehámoztam a csuklomról az ujjait.

---
Sajnálom,hogy egy egy hetes kihagyás után, csak egy ilyen béna résszel jövök, de valahogy nem tudtam magam rávenni az írásra.
Kárpótlásul ma megpróbálok még egy részt kirakni.
Pusz ❤️❤️