-Szerencsétek van , hogy nem történt semmi!Tudod, hogy mennyire levert a víz, amikor megkérdeztem Sakura-t, hogy nem látott-e ő meg azt válaszolta, hogy dehogynem, Sho és te az ő vállán a szobám felé vettétek az irányt, miközben te előszeretettel vihorásztál?!

-Sho?-néztem a fiúra,mire ő csak bólintott-Bocs.

-Miért kérsz bocsánatot?Nem történt semmi.

-De-

-Semmi baj-értettem a célzást, így újra nekikezdtem a mondatnak.

-Bocs,hogy ilyen szituációba kevertelek vagy mi.

-Tényleg semmi.Akkor...Azt hiszem én most inkább megyek-mutatott az ajtó irányába,majd elhagyta a szobát.

-[Név]...-ült le az ágyra Kei-Egyszer az őrületbe fogsz kergetni az ilyen hülyeségeiddel.

-Bocsánat-motyogtam el az orrom alatt.

-Hm?

-Mondom sajnálom...-borultam a nyakába, miközben a könnyeim is eleredtek-Én annyira sajnálom!Azt hittem, hogy te vagy az!Olyan szörnyű vagyok!Bocsáss meg!Nem akarta-

-Hogy mi?

-Olyan szörnyű vagyok!Nem akartam!

-Nem.Az előtt.

-Azt hittem Sho-ra, hogy te vagy az!-a fiú abbahagyta a fejem simogatását-Kei?

-De nem történt semmi.Ez a lényeg. Ugye?-nézett le rám, mire csak bólintottam egy aprót.Újra elkezdte simogatni a fejemet, majd mikor alább hagyott a sírásom az államnál fogva feljebb emelte a fejemet és megcsókolt.

Reggel,amint kinyitottam a szemem Kei ágyában találtam magam, pont ugyanott, mielőtt bealudtam volna.Nehéz lett volna mást csinálni, főleg, hogy a fiú bealudt rajtam.A szó szoros értelmében rajtam, szabadulni, pedig nem nagyon tudtam.Így beletörődve a helyzetembe az alvó arcát bámulva aludtam el én is.

Nagy nehezen lelöködtem magamról,amire fel sem kelt, majd kibotorkáltam a konyhába több végtag közt óvatosan átbalettozva.

Az egész nappaliban alvó testek hevertek össze-vissza, de amin a legjobban megakadt a tekintetem az drága bátyám és Chise párosa volt, akik a kanapén egymást ölelve aludták az igazak álmát.

"Jó lesz ez még később valamire" alapon előkaptam a telefonom és pár másodperc leforgása alatt a fél galériám a róluk készült képek töltötték be.Biztos,ami biztos. Legyen egy jó is.

Szóval újra a konyha felé véve az irányt, elővettem egy üvegpoharat a szekrényből, majd megnyitva a csapot vizet engedtem bele, rá sem nézve az épp engem bámuló,konyhapultnak támaszkodó fiúra.

-Mér' nem alszol?-dörmögött.

-Szét megy a fejem, úgy, pedig elég nehéz-kutakodtam a gyógyszerek között, majd mikor megtaláltam azt, amit kerestem, lenyeltem egy korty vízzel.

-Lebeszéltétek?

-Jah...Legalább is az igazat leszámítva.

-Bocs...

-Mit sajnálsz?

-Tudtam, hogy ittál én,pedig kihasználtam.Nem volt tőlem szép idősebb létemre.

-Mindegy...Én tökre abban a hitben éltem, hogy Kei vagy, szóval kvittek vagyunk.Úgy is mondhatom, hogy nem neked, hanem neki kerestem a társaságát, amit bárhonnan nézek, eléggé bántó.