149.rész
Kikeresve a nevét a kaputelefonon,felcsengettem hozzá.
-Igen?
-Én vagyok az, [Név].
-Rendben. Engedlek-meghallottam azt a tipikus zizegő hangot, majd kinyitva az ajtót a lift felé vettem az irányt.Belépve a felvonóba megnyomtam az emelet számát,valamint utána az ajtócsukó gombot is,nem hiányzik most a társaság...
Bekopogtam a faajtón, majd amint az kinyílott beljebb mentem.Elfogott valami furcsaérzés.Bűntudat?Talán így hívják.Egész úton idefelé egy csomó volt a hasamban.Amint beléptem a lakásba a gyomorgörcsöm nem hagyott alább, sőt inkább felerősödött.Beterelt a kanapéra, ahova leültem.
-Nem mondtad el neki, igaz?-vágott egyből a közepébe.
-Nem is terveztem-ingattam meg a fejem.
-Lehet így lesz a legjobb...
-Sajnálom?
-És mégis mit?
-Ezt az egészet.
-Ezen mit sajnálsz?Csak egy emlék. Minden rendbe jött köztetek nem?
-De...
-Akkor meg ne azon rágódj, ami történt, hanem azon, hogy most mi van.
-Nem értelek-közelebb hajolt, majd ajkait az enyémre tapasztotta.Annyira meglepődtem, hogy le reagálni sem tudtam, mi is történik körülöttem.A fiú kicsit hátrébb húzódott, majd a szemeimbe nézett.
-Felejtsd el, ami most történt.
-Nem fogom...
-Akkor csak legyen ez is egy újabb kis titkunk-mosolyodott el, majd megint kinyújtotta a kisujját.
-Ömm...Rendben.
-Ígérem,nem fog többet előfordulni-csak bólintottam.
✨ ✨ ✨
Tegnap, miután hazajöttem Nobu-tól, beestem az ágyba és el is aludtam nem sokkal utána, szinte közvetlen.
Másnap reggel felkelve az én szeretett iskolámba tartott az utam, ahol a megszokott reggeli ordibálás most sem volt meglepő.
-[Név]!-bújt a hátam mögé Ryo.
-Mi van már?Reggel van még hozzátok baszki!
-Azok az ördögi nőszemélyek-mutatott Chise-re és Arisa-ram
-Mi van velük?
-Meg akarnak verni.
-Biztos meg van rá az okuk-rántottam vállat, majd elakartam menni előle, de visszarántott.
-Kérlek!Segíts meg!
-Miről van szó?
-Ugye... Múltkor elhívtam valahova Chise-t.
-Chise-t?-ráncoltam a homlokom.
-Nem az a barna?
-Egyáltalán nem...
-Akkor Arisa-t.
-Arisa-t?
-Akkor hogy hívják a barna hajút?Tudod, akitől a netet lopjuk!
-Feladom! Vigyétek!-löktem oda a két lánynak.
-De [Név]!Pedig megbíztam benned... - sóhajtva ránéztem.
-Gyorsan mond.
-Szóval a barnát elhívtam kávézni és összefutottam egy ismerősömmel, ezért elfelejtettem, hogy az a H betűs lány is ott volt, most pedig azt mondták, hogy el fognak verni ostorral, de úgy hogy ülni sem fogok tudni egy hétig.
-Gáz vagy...
-Most miért?
-Mert már hallottam a story-t,és tudom, hogy egy lány ült oda.Örülj neki, hogy én eddig nrm vertelek meg, de csak azért mert Hana megkért rá.
-Szóval Hana...Hanabi.Milyen szép neve van!
-Akkor talán ideje lenne megjegyezni...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro