A tanár bejött az óra, pedig elkezdődött.Nincs is jobb, mint a napot egy matekkal kezdeni, a mi úgy szeretett, drága tanárnőnkkel.

Hála az égnek annyira nem volt vészes, viszont, annál inkább kibaszott unalmas...Azon voltam, hogy kiugrok az ablakon vagy felakasztom magam valahova. De sikerült túlélnem!Legalább dícsérjetek meg...

A nap hátralévő része hamar elsiklott.Szóval,amint kicsengettek az utolsó nyamvadt órámról is, mindent behányva a táskámba indultam haza.Természetesen Ni-chan-nal, mert csak nem bír leakadni rólam.

Mikor hazaértem, ledobtam a nappali közepére a táskám, majd kimentem anyához a konyhába.

-Csókolom!Mit sütünk?-dugtam bele az ujjam egy nagy tál előttem heverő krémbe,majd lenyaltam róla.

-Ne nyúljkál már bele! - csapott rá egy kicsit anya a kezemre.

-Au.De épp azért nyúlkálok, ha majd nektek így nem kell, én szívesen megeszem-anyum csak sóhajtott, majd rámnézett.

-Bélelj ki nekem egy tepsit sütőpapírral-megtettem amit mondott.

-De, most komolyan, mit sütünk?

-Mit tudom én, majd lesz belőle valami.Ha meg rossz lesz, megeszik a gyerekek-kapcsolta be a habverőt,mikor végzett, kihúzta a konnektorból, majd levette, azt a keverő részét-Ryo drágám!Kell a habverő?-Ni-chan egy szempillantás alatt itt termett, majd mind a kettőt elvette.

-Hát de!-szólaltam fel, mire az egyiket a kezembe nyomta.

-Hogy neked milyen jó fej bátyád van hugi...-csóválta a fejét.

-Most nézem...Miben vagy te [Név]?-mért végig anya.

-Jah!A pulcsi?Csak kölcsön kaptam.

-Rendes gyerek ez a Kei.

-Hmmm...Jah-húztam el a szám, miközben hátat fordítva, bedobtam a habverőt a mosogatóba.

✨✨✨

Másnap reggel kómás fejjel, azt sem tudva hol vagyok, kikeltem az ágyból,de azt hittem megfagyok[Petőfi visszatért gyerekek😏😂😂].Szóval nem szívesen, de kikelve a takaró alól felöltöztem, majd útnak eredtem oly' szeretett iskolámba.Amint beértem a terembe,azaz becsengetés előtt 5 perccel a fiúk kiabálása és a kora hajnali zene bömböltetése fogadott.Elmormoltam egy "Jó reggelt" - et de mindenki szart rá, vagy épp nem hallották, ezért szépen komótosan a helyemre ballagtam.

-Hali-fordult hátra Yuu egy integetés erejéig, majd újra belemerült az előtte heverő könyvébe.

-Oh![Név]!Nem is láttam, hogy megjöttél!-kiabálta túl a zenét Tomo.Ez már megint mit keres itt?

-Kösz...

-Jajj!Nem úgy gondoltam!Ne durcizz be!-jött közelebb, majd ölelgetni kezdett.

Előszőr nem akartam neki hagyni, de ahogy észrevettem Kei megvető pillantásait, még jobban húzni akartam az agyát,szóval vissza öleltem a fiút, az arcomat, pedig a vállába fúrtam.Pár pillanat múlva elengedtem, ő pedig, a becsengő után átstartolt a saját osztályába.

Miután ezt a napot is végig szenvedtem,elmentem a egyet próbálni, holott semmi kedvem nem volt a többiekhez.Gyorsan letudtam magam mögött az egészet, majd bementem a tesi szertárba rendet rakni, az "órai viselkedésemért".Most komolyan!Abba mi a rossz, hogy azt mondtam neki, előbb fog engem látni, amint felakasztom magam az ugrókötéllel, mint ugrálni vele?

Amint beértem, hirtelen elfogott a hányinger és a rossz érzés...Ez még rátett egy lapáttal arra, hogy sírva faladjak...És nem csak a fáradságtól.

Amilyen gyorsan csak tudtam nagyjából egy helyre dobáltam a labdákat, meg átrendezgettem egy-két cuccot, majd kijőve a kis helyiségből az osztály felé vettem az irányt,hogy felkaphassam a táskám és húzhassak haza.Kei a padbjában ült...Úgy csináltam, mint aki észre sem veszi, szóval szépen lassan a padomhoz mentem, majd a fél vállamra feldobtam a táskám.

-[Név]...Tudunk beszélni?

-Nincs miről beszélnünk...-ráztam meg a fejem, majd elhagytam a termet.