Valamikor hajnalban sírhattam álomba magamat, már nem is tudom hány óra lehetett.Arra keltem fel már sokadszora, hogy megint csörög a telefon.Csak nem hagy békén...

Kinyomtam a hívást, majd csak leláttamoztam a kis milliónyi üzenetét.Lehet,hogy köcsög vagyok, de ez van.

Mivel szombat van, csak visszadőltem az ágyamba és aludni próbáltam.

Mikor hétfőn reggel felkeltem a 0 életkedvemmel, szépen , lassan, ráérősen elkezdtem felöltözködni.Fizika lesz, szóval nem nagyon tud érdekelni.Ni-chan már rég elment itthonról,amikir én még csak fésülködni mentem.

Mielőtt beléptem volna az osztályba, megnéztem a telefonomon hány óra.6:29 akkor várok még egy percet...Bementem az osztályba.

-Oh,Saito is megérkezett!Jó reggelt! De rég találkoztunk-mikor látta, hogy nem szólok semmit sem, csak csendben a helyemre megyek és leülök folytatta-Miért vagy ilyen bús komor?

-Fáradt vagyok...

-Jó, akkor aludjunk, mert én is.Végeztem az anyaggal, szóval pihenjetek, vagy bánom is én.

Az óra után Kei egyből a padom felé vette az irányt.Én ezzrl nem törődve, felkeltem a helyemről és megindultan az ajtó felé.

-Várj [Név]!Tudunk beszélni?

-Nem.

Mivek az udvarra és tetőre sem akartam kimenni ilyen hidegben,így a pincéhez levezető lépcső alján csöveltem minden szünetben.

-Összevesztetek?-fordult hátra hozzám Yuu.

-Jah.

-Sajnálom.Az én hibám. Nem akartam, csak-

-Nem, semmi baj.Jobb volt most meg tudni, mint később-mosolyodtam el.

-Tényleg nem akartam.Tudom,hogy ez semmi, de meghívlak valamire.

-Nem a te hibád,szóval nem kell ezt tenned.

-De,valamilyen szinten az.Ma suli után elmegyünk valahova és én állom-mikor látta, hogy összébb húzom a szemeimet, védekezően felemelte a kezeit-Semmi hátsó szándékom nincs!Csak bánt a dolog, hogy e miatt vesztetek össze...Ezért gyere el velem valamerre vagy mit tudom én.

-Legyen...

Órák után összepakoltam a cuccom, amíg Yuu az falnak dőlve várt rám.

-Mehetünk-mosolyodtam el halványan.Aztán ez is leolvadt az arcomról, mert megláttam Kei közeledő alakját.Yuu-t a kezénél fogva magammal rángattam, egyenesen ki az iskolának csúfolt pokolból.

Végül egy kávézóba tértünk be,ahol a legkisebb zugban helyet is foglaltunk.Nem sokára megjelent egy pincér szerűség és felvette a rendelésünket, majd elment.

-Miért kellett ennyire sietni?Majd lerohadnak a lábaim...

-Mert felénk tartott Kei...

-Értem, de ez nem úgy fog neki lejönni,hogy inkább velem vagy, mint vele?

-Kit érdekel?Azt gondol,amit akar. Megbántott.

-Pontosan mi is történt, amúgy?

-Hát...Visszautasítottam?Szerintem mondhatjuk így...A story lényegében csak annyi, hogy nem engedtem, meg neki, hogy lekapjon, ő meg kiakadt, aztán elkezdett filozofálni, majd elkezdett valami évfordulóról beszélni,meg hogy mekkora egy ribanc vagyok, nem ezt várta tőlem és, hogy reméli jól megdugtál.

-És miért feltételezett ilyet?-ráncolta a homlokát.

-Mert miután beszéltem veled, basztam neki válaszolni, vagy a telefont felvenni.Így szerintem ez jött le neki.Mondom valami évfordulóról dumált.

-Igen.Tudod,volt Airi, és ő tavaj ilyenkor találta ki, hogy lefeküdtünk...December 13-án,14-én,pedig összevesztek Kei-vel.Ugyan ők utána össze már nem jöttek, mert Kei, azt mondta, most a szavaival élek "Neki nem kell használt szalvéta"-egy kis ideig megállt, mert kihozták a rendelésünk, majd folytatta-Így a kapcsolatuknak valamilyen szinten vége lett, de Airi továbbra is feljárt hozzá. Ilyen se veled, se nélküled kapcsolatuk volt, azért nem is tudom, mi van vagy volt velünk.

-Várj már!Most azért következtetett erre, mert a drága exe, vagy nem tudom mije, kitalálta, hogy lefeküdt veled,és csak szimplán azért, mert az évfordulója volt, és én nem vettem fel a telefont,leribancozott?

-Jah.Látom érted.

-Most már semmit sem értek...Kezdek egyre jobban belegabalyodni.