Következő szünetben ismét csak sprinteltünk le a forró csokiért, hogy mi legyünk az elsők.

-Már megint ti?-nézett ránk a tanár az asztal mögül.

-Valakinek meg kell innia azt a sok forró csokit.

Amint hazaértem, bementem a lakásba és lerúgtam a cipőmet,nem törődve azzal, hogy az egyik itt van, a másik, pedig 1 méterrel arrébb.

-Milyen nőies és kifinomult vagy [Név]-szólalt meg a hátam mögül Rák.

-Megjöttem!-ültem le a kanapéra, miközben elővettem a telefonom.

-Jó napot!

-Ne fossál nem harap...

-Csak ha rossz gyerek vagy-kukkantott ki anya a konyhából-Oh, Tomo, rég láttalak.

-Jöttem kémiát tanulni.

-Áh, értem.Én mindig is utáltam, szóval...Inkább most megyek-mutatott a szobája felé, majd el is indult az irányába.Rák leült mellém a kanapéra, majd előszedte a tancuccait.

-Megtennéd, hogy nem hajolsz bele az aurámba?Frusztrál...

-Engem nem zavar-rántott vállat.

-Engem viszont igen-toltam arrébb az arcánál fogva-Mit nem értesz?

-Mindent értek.

-Akkor meg?

-Szeretnék veled több időt tölteni-ült török ülésbe, miközben jobbra-balra dölöngélt.Ahogy néztem már attól szédültem...

-És miért is?

-Hogy piszkáljam a létránkat.Már attól is felfordul a gyomrom, hogy látom milyen jól ki jöttök.Szoktatok egyáltalán veszekedni?

-Nem.Miért, kellene?

-Látod? Épp ez az.Az ilyen nem egy normális kapcsolat-ingatta meg a fejét-A normális kapcsolatokban veszekednek és az a jó benne, hogy utána kibékülnek.Viszont it...Egy idő után egymásra fogtok unni és kialszik a szikra, magyarán vége lesz.Csak ki kell várnom...-motyogta el a végét.

-Hé!Várjá' má'!Mikor csaptál te fel kapcsolati tanácsadónak?

-Nem vagyok az, csak elmondom, amit látok.

-De senki sem kért meg rá...

-Ugyan már!Mire valók a barátok?-karolta át a vállam.

-Hát nem arra, hogy nyomuljanak rád...Szóval taka van.

-Te miért mindig ilyen szövegekkel próbálsz meg lekoptatni?

-Legalább nyugtass meg, hogy hatásosak...

-Amint látod-mutatott végig magán-Egy kis időre megsértősök, de rájövök, hogy ezeket csak szeretetből mondod.

-Abból...

✨✨✨

A szerda is hamar eltelt, utolsó órá után pakoltam össze, amikor Yuu hátra fordulva rám nézett.

-Akkor ugye ma itt tudsz maradni?

-Persze-Kei állt meg a padom mellett, majd egy gyors csók után a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.

-Ha bármi van sikíts és tuti valaki észrevesz.Szívesen ott lettem volna valahol a közelben,de edzésem lesz.És nem nagyon szeretném-

-Tudom-mosolyogtam rá.

-De nyugtass meg, hogy nem lesz semmi.

-Nem lesz semmi baj.

-De tényleg ha bármi van-

-Mondom, hogy nyugodj meg, tényleg nem lesz semmi.Ha mégis, akkor mit csinálok?

-Lerúgod könyökkel...

-Pontosan-simogattam meg a feje búbját.Egy pillanatra becsukta a szemét, de amint észrevette, hogy nem egyedül vagyunk ki is pattantak azok.Még egy szúrós pillantást vetett Yuu-ra, majd elviharzott-És, miről is akartál beszélni?

---

Hehe este fél 11-kor nincs jobb dolgom, mint story-t írni. 😂😂❤️