Igen...Amíg az osztály többi tagja mézeskalácsot szaggatott, addig mi hátula fiúkkal megerőszakoltuk szégény csocsó asztalt.Miután ezt az elfoglaltságot meguntuk,kijöttünk onnan és átmentünk a mellék szobába, ahol épp a szaggatók álltak sorban a hosszú asztalnál.Haru odament az egyik lány mögé és csipett egy kicsit a nyers tésztából, majd megette.

-Hallod ez kajak jó!

-Komolyan?

-Kóstóld meg!Tök finom-én is vettem belőle egy kicsit és bevéve a számba megkóstoltam.Komolyan nem volt rossz, ezért vettem még belőle,egy fél marékkal és lassan eszegetni kezdtem.Haru is utánozta a mozdulatsoromat.

-Ti most komolyan a nyers tésztát eszitek?-nézett ránk elképedve Arisa.Valószínű,ha már Haru-tól nem is, tőlem többet várt.

-Amúgy tényleg finom.Kérsz? - nyújtottam felé a kezemet, mire csak elhúzta a száját.

-Köszi, most azt hiszem kihagyom.

-Naaa!Egyél már tök jó!

-Bajod nem lesz tőle.

-Kei,Ryo?-nézett a bátyámra és a szőkére-Titeket nem zavar, hogy [Név], olyan tésztát eszik, amiben nyers tojás van?

-Az opara énekesek tojássárgáját esznek cukrozva. Mint mondtam, bajom nem lehet tőle.

-Engem nem zavar-rántott vállat Ni-chan-Én is enni szoktam.

-Kei?-nézett rá kétségbeesetten a lány.

-Ha azt mondanám neki, hogy hagyja abba az evését, akkor sem tenné meg. Nem tök mindegy?

-Nem, nem tök mindegy!Ha elkap egy szalmonellát,az mindenkin végig megy!

-Jajj Arisa! Ne hisztizz!Egyél! - nyomtam bele a szájába egy adagot-Ki nem merd köpni, mert felnyalatom veled-elkezdte rágni, majd lenyelte.

-Nah? Ugye, hogy nem is olyan rossz?-a lány csak bólintott, majd a nagy tálból ő is kivett magának belőle valamennyit.

-Majd,amúgy elmegyünk kínaizni?-fordultam a lányok felé.

-Persze,hogy el [Név] drágám-karolt át Rák.

-Bocs, csajos program.Bár-néztem rajta végig-Te egy határeset vagy.Milyen neműnek is vallod magad?

-Attól függ milywn helyzetben vagyok...Egy ilywnben például lánynak, hogy veletek tudjak menni.

-Tudjuk, meg a női WC-knél-tört ki belőlünk a hangos röhögés.

Amint kicsengettek összeszedtük a cuccaink és megindultunk a pláza felé, hogy teli zabáljuk magunkat.Letelepedtünk egy mégy személyes asztalhoz a sarokban, majd enni kezdtünk.

-Hova mész?-nézett rám Chise, mikor felálltam az asztaltól.

-Veszek magamnak szerencsesütit.

-Hozz már nekem is egyet, kifizetem utána.

-Meg akkor már nekem is.

-Nekem is egyet.

-Rendben mindjárt jövök-felálltam és oda kecmeregtem a pult mögött álló fiúhoz.Szerintem már ismer engem, mert mindig amikor meglát elmosolyodik, ami nála nagy szó, előszőr csak fapofával kérdezte, hogy mi a rendelésem.Szóval vettem 4 szerencsesütit, majd visszamentem az asztalunkhoz.

-Enyém ez, mert ezt adta legelőszőr a fiú-vettem el az egyiket, a többit, pedig az asztal közepére raktam. Kibontottam a sajátom, majd megnéztem mi állt a paíron:

A szerelemnél nincs jobb szépítőszer.

-A szerelemnél nincs jobb szépítőszer? Komolyan?Ez túl irónikus...A tiétek mi?

-Nekem soha ne add fel-nézett rám Arisa a papírjából.

-Mik ezek a szar idézetek?

-Nézd a jó oldalát... Legalább ez a tészta cucc finom-rántotta meg a vállát Hana.