Miután Haru még vagy kis milliónyi perverz poént elsütött, hazakísért.Megálltam az ajtó előtt és hátra fordulva a fiú felé.
-Ahoz képest, hogy veled mentem, el voltam-mosolyogtam rá, mire viszonozta.
-Ki ne érezné jól magát velem?
-Kezdődik... -sóhajtottam.Megállt egy helyben, majd becsukta a szemét-Mire vársz?-természetesen leesett mit akar.
-Chh... Egy ilyen alkalmat elszalasztani.Én a helyedben éltem volna vele-fordult meg intve egyet, miközben egy mosoly kúszott az ajkára.
-Hülye vagy!-kiabáltam még utána, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a házba-Megjöttem-vettem le a cipőm.
-Oh,[Név],hol jártál?-kukkantott ki anya a konyhából.
-Pasizott-ült le Ni-chan az asztalhoz, gondolom kajálni.
-Tényleg?-nézett rám anya egy sejtelmes mosollyal, azzal a tipikus "miért nem mondtad?" és "mondj el mindent!" nézéssel.
-Dehogy is-legyintettem, majd egy gyilkos pillantással díjaztam a bátyám-Ő Ni-chan-ra bukik-majdnem beleröhögtem a mondatomba, de sikerült komolynak maradnom.Levágódtam az asztalhoz, majd enni kezdtünk.
-Apa?-kérdezte Ni-chan.
-Azt mondta, hogy meglátogatja a világ másik felét, majd jön.
-Laza...Bírom-jelentettem ki a két falat között.
-Nem véletlenül mentem hozzá-kuncogott fel anya.
Bementem a szobámba, majd játszani kezdtem a laptopon.
-Mit csinálunk?-nyitott be a szobámba Ni-chan.
-Igazad van, szerintem is le fog rohadni a kezed, hogy ha kopogsz...-tettem le magam mellé az ölemből a laptopot.
-Miért, kellett volna?
-Nem ártana hülye gyerek!
-Tök mindegy-jött be a szobába és csukta be maga mögött az ajtót.
-Mit akarsz?-néztem rá sóhajtva.
-Mi volt Haru-val?
-Mi lett volna?
-Nem csinált fura dolgokat?Nem mászott rád?
-Nem?-a kijelentésemben egy kis kérdés is volt-Miért csinált volna ilyet?
-Akkor jó-fogta az arcom a kezei közé,majd egyre csak közelebb hajolt.
-A-a,le lehet rólam szállni-toltam el az arcánál fogva és a fejemet is elfordítottam.Felkeltem az ágyamról és kibaktattam a szobámból.
A telefonom a zsebembe csúsztattam, felkaptam egy cipőt és kimentem a bejárati ajtón.Felhívtam Hana-t, hogy tudunk-e találkozni.Chise alapból ott volt nála, szóval elküldte a címét.Több-kevesebb sikerrel odataláltam.Egy tömblakás előtt álltam meg.
-Hogy-hogy találkozni akartál?-kérdezte Hana a kanapén üldögélve, miközben egy párnát szorongatott.
-Hogy haladtok a fiúkkal?
-Hát, ma a bátyád Ryo hazakísért,így át kellet jönnöm Hana-hoz -kezdte el Chise.
-És veled mivan?Láttam ám, hogy Haru-val mentél haza.Ne is tagadd!
-Nem tagadom-emeltem fel a kezem védekezően-Játékteremben voltunk-csillantak fel a szemeim.
-Volt még valami?
-Volt hát...Miután Haru nem tudta nekem kiszedni a macit a gépből, megkértem egy helyes idegen-t, aki kiszedte nekem ingyééé!
-Jól csináltad, csapj bele!
Lassacskán hazamentem.Beléptem a szobámba elvégeztem az esti rutint, majd a telefonon csüngtem.
Haru: Még mindig nem hiszem el, hogy kihagytál egy ilyen lehetőséget.😢
Én:Majd legközelebb 😂😂
Haru: Mondjuk holnap reggel? 😉
Én: Felejtsd is el...🤭🤭🤭