-És,most mit vársz tőlem?Hogy lediktáljam a feladatokat vagy mi?

-Igen, pontosan erre gondoltam.

-Szerinted mi vagyok én, hogy megjegyezzem?

-Egy zseni vagy [Név].Ezért az összes feladatot tudod kívülről, ugye?

-Hogy ne tudnám!De csakis azért, mert egy zseni vagyok.

-És ez a zseni lenne hajlandó velem megosztani a tudását?

-Papírod van vagy azt is tőlem akarsz csórni?

-Van-fogta meg a tollát és várta, hogy jegyzetelhessen.

-Totó volt az eslő oldalon.

-A kérdések?

Miután szerencsétlennek lediktáltam mindent, amire csak emlékszem,bement Ni-chan szobájába, azzal a végszóval, hogy "meguntam ezt a gecit" és "baszná meg a kettő húsz a drága tanárnőt".

Igazából legszívesebben visszamentem volna a szobámba kockulni, de lusta voltam még ahhoz is, hogy odahajoljak a laptopért, nem, hogy még besétáljak a szobámig.

Csak feküdtem a kanapén, még a távirányítót sem értem el, hogy legalább a TV-t bekapcsoljam alapzajnak.

Már lassan kezdtek lecsukódni a szemeim,aztán,mint minden jónak, ennek is véget kellett vetnie annak a valakinek, aki rátenyerelt a csengőre.

-Megyek már...-ültem fel mély sóhaj közepette és az ajtófelé véve az irányt,az asztalról felkaptam a távirányítót és benyomtam a TV-t.

Ahogy kinyitottam az ajtót, ránéztem az előttem állóra és egy mosolyra húztam az ajkaim.

-Mi történt veled?Máskor már rég berúgtad volna az ajtót, azt kiabálva, hogy megjött a kedvenc létrátok.

-Fostam, hogy a jövőbeli anyósom nyit ajtót, vagy néz rám furcsán a kanapéról.

-Áh,értem én.Játszod a jófiút és mikor már elfogadott szépen lassan átváltassz a pszihopata énedbe.

-Pontosan.Vág neked az eszed, ha kell.

-Jah.

-És, mi volt a "korrepetáláson" ?-macska körmözött a levegőben.

-Lediktáltam neki a TZ kérdéseit.

-De azzal nem tanul semmit sem.

-Dehogy is nem.A válaszokat nem mondtam meg, azt magának kell kikeresni.És hülye lenne ha nem élne ezzel a lehetőséggel.Bár...Most is Ni-chan szobájába csövel.

-Még mindig itt van?-emelte fel a szemöldökét, majd ránézett a telefonjára-Már fél 6 van és egyből suli után idejött nem?

-De, de nem csak tanultunk-a fiú arca valahogy annyira eltorzult, hogy rá sem ismertem volna, ha nem itt áll előttem.

-Most nem tudom mit gondoljak...A múltkori kijelentésed után, mióta azt mondta neked, hogy szopd le és te azt válaszoltad, hogy told le a gatyád, kezdek egyre kevésbé bízni bennetek.

-Most miért?Szerintem tök korrekten közöltem vele mi is a teendője.

-Néha komolyan elgondolkozom, hogy hogyan is szerethettem beléd.

-Ez egy jó kérdés.Miért is, amúgy?

-Nem tudom-rázta meg a fejét mosolyogva.

Így visszagondolova ki gondolta volna, hogy akivel a legkevesebbet beszéltem a tavalyi tanévben, most ilyen jól ki fogok jönni vele.

-Nézzünk valami filmet-huppantam le újra a kanapéra, majd megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy a fiú is helyet foglaljon.Miután kerestem valami türhető borzalmat,jobban hozzábújtam a szőkéhez.