-Saito. Idetudnál jönni egy pillanatra?-nézett rám a tanárnő, mire kibaktattam az asztalához-Hogy érted, hogy a megújuló energia, sokkal jobb, mint a fogyó?

-Hát, a megújuló, hamarabb termelődik, mint ahogy eltudnánk fogyasztani, mármint, nincs olyan, hogy nem süt a nap, vagy nem fúj a szél, valamint kevésbé káros a környezetre az energiává alakításuk, mint például a kőolajnak vagy a földgáznak.

-Rendben.Tessék.Szerencséd van...

-Hányas lett?-nézett rám Ryo.

-Hibátlan.

-Hogy?

-Megmondtam, hogy egy zseni vagyok, soha senki nem hisz nekem...

-Saito, csendben elfoglalja magát vagy feladatot kap.

-Csendben vagyok-ültem le a helyemre.

Az előttem ülő Yuu, a padomra rakta a kezét és úgy csinált, mintha csak hintázna és azzal tartaná magát.A kezén észrevettem egy feliratot:

"Nem akarsz segíteni?"

Elővettem egy rózsaszín filctollat a tolltartómból és írni kezdtem a kezére:

"Nem nagyon, bocs"-a fiú visszahúzta a kezét, majd megnézte mit írtam rá.

-Miért nem?-akadt ki előttem hangosan a fiú.

-Yuu...Halkabban ha lehet, vagy tőled is beszedem.

-Elnézést.

-Próbálom...

A csengő volt az én megváltóm.

-Most komolyan hétfőnként olcsóbb a csokisfánk a büfében?-támaszkodtam meg Haru padján.

-Szerinted vicceltem?

-Ki tudja?

-Én odamegyek, lejössz velem?

-Hogy ne mennék?Az olcsó kaja mindig jobb.

Lementünk a büfébe és beálltunk a sorba.

-Oh,[Név]-kiabált a már jól ismert hang-Gyere magam elé engedelek.

-Déja vu-m van...

-Szívesen.

-Köszi Nobu.Te amúgy mindig itt vagy?

-Már megint a Kei kopi szemüveg nélkül?

-Persze,én mindenhol ott vagyok.

-Észre vettem.

-Mondd meg a létrádnak, hogy ma edzés van.

-Belázasodott, szóval ma nincs itt.

-Mikor jön?

-Szerdán már mindenképp.

-Jobbulást neki.

-Majd átadom.

Miután visszamentünk az osztályba, leülve a padomba kezdtem el enni.

-Mit eszel [Név] drágám?-guggolt le a padom elé Tomo.

-Csokis fánkot.

-Nem akarsz belőle megkínálni?

-Nem terveztem.Bocs.

-És adsz belőle?

-Adjak?

-Ha kapok, cserébe kapsz egy ölelést.

-Akkor végképp nem kapsz...

-Akkor, ha adsz, nem adok ölelést.

-Valahogy ez már jobban tetszik...-vettem ki a zacskóból amit ettem és a másik ami benne maradt odaadtam neki.

-Szeretlek [Név]!

-Tudtam, hogy lesz egy csóró ,akinek az én kajám kell majd.

-Hogy te milyen jól ismersz engem.

Elővettem a kabát zsebemből egy csomag rágót és kibontva egyet bevettem belőle,majd szépen lassan feltűnésmentesen visszacsúsztattam a helyére.

-Hé [Név]!-a fejemet Chise-re kaptam.

-Mit akarsz?

-Adsz rágót?Nálad mindig van.

-Ma nincs, most fogyott el-a lány felállt és közelebb jött az asztalomhoz.

-Tudom, hogy van nálad.

-Nem tudom miről beszélsz.

-Légyszi, csak egyet. A múltkor én is adtam.

-Nem.

-De légyszi.Holnapra én is hozok neked.

-Ha nem hozol megverlek-adtam neki egyet, majd épp hogy a helyére sétált becsengettek és megjelent a tanár is.

Elkezdődött az óra,majd a tanár magyarázni kezdett.

-Szóval a szerves kémia a következő téma körünk.A szén vegyületeiről tanulunk először.Ugye van a király király adj katonát játék.Hogyha valami nagyobb ember fut nektek akkor két kézzel fogjátok egymást, hogy kevesebb legyen az esélye, hogy átszakítsa.A Saito-k sétálnak egyet és társulnak a kukával-pillantott ránk a nő,így felálltunk drága bátyámmal és kiköptük a rágónkat-Nem is ti lennétek...

-De legyenszíves,fennt van a savam, ugye a nyál meg lúgos és a kettő semlegesíti egymást.

-Most gondolkodom,hogy mit adjak neked ezért a megjegyzésért.

-Egy órai munka 5-öst?

-Majd még átgondolom.