A nap további része átlagosan telt.Olyan 2-A-san ha lehet így mondani...És ha ezt egyáltalán lehet átlagosnak nevezni.Egy gyors összefoglaló a nap hátra lévő részéből.Ryo még 2x megpróbálkozott az ablakkal,de nem nagyon akart neki összejönni. Természetesen,szünetben,megint bekapcsolták valamelyikük JBL-jét és bömböltették a basszusos zenének nem nevezhető valamit. Törin ordibáltak velünk,Matekon is,és Föcin is.Jó mondjuk a töri-föci tanárt már az első velünk való óráján sikerült felhúznunk szóval nem csodálkozom...A tanár a csengetés előtt 5 perccel elviharzott,mondván majd ha kicsengettek hazamehetünk,de addig üljünk a seggünkön.Mondanom sem kell,mindenki hangoskodott,voltak akik köpőcsöveztek(Kmm...Ni-chan és Ryo).Kei például lement átöltözni,mert kosáredzése lesz.Mi,pedig Arisa-val,Hana-val és Chise-vel próbáltunk valahol megbújni a nyálas papírgalacsinok elől.

-Megmentelek [Név] Drágám!-állt be elénk Haru.

-Ezt jelenteni fogom-

-Arisa,Arisa-t akartam mondani.Igen.Az új szöszi havercsaj.

-Szép mentés volt...

Lassan elidultam hazafelé.Egyedül,szóval bedugtam a fülesem és kizártam a külvilágot.Amint hazaértem,mivel nem nagyon találtam kaját,anya gondolom dolgozik,szóval gondoltam eszek halkrémet.Miért is ne?Tök régen ettem már.

Csináltam mellé pirítóst,majd enni kezdtem miközben nyomkodtam a telefonom.

-Te meg mit eszel?-állt fölém NI-chan.

-Halkrémet.

-Fúj!

-Ne fújogj a halat én sem nagyon csipázom,de ezt szeretem.Megkóstolod?

-De ez büdös...

-Miért,milyen legyen?Ne basszál fel legyél szíves-végül csak evett egy falatot,majd érdekes módon,ahogy eleinte lefújozta,olyan gyorsan tűnt el a kajám fele-Csak nem finom?

-De...Honnan tanultad ezt?

-Amikor anyum még a születésem előtt kinnt volt amerikában,olvasott fel egy zsidó néninek,tőle.Én meg ugye anyutól.

-Finom...Miből van?

-Halkonzerv,majonéz,meg egy kicsi citromlé.Miért?

-Lehet,majd én is csinálok-vágott be még egy szelet pirítóst.

-És a te anyukáddal mivan?

-Meghalt,amikor születtem...

-Oh,bocs.Nem tudtam.

-Semmi baj.Már nagyjából túltettem magam a dolgon.

-Akkor gondolom,milyen nehéz lehet neked,anyumat elviselni.

-Igazából nem.Tök jófej.Meg tényleg úgy viselkedik,mintha a saját gyereke lennék.Szal' nem zavar.Kaphatok még?

-Ember most ettél meg,majdnem egy egész konzervvel alig ettem belőle.

-Fejlődő szervezet vagyok.

-Gondoltam...-forgattam meg a szemem.

✨✨✨

-Sűrgősségi összejövetel!Nálam!Most!-ordított bele a telefonba Hana,majd lerakta.Szóval,nem volt mit tenni,elindultam a lányhoz.Egy időben érkeztem meg Arisa-val és Chise-vel,csak ők már csengettek épp.Gyorsan odafutottam hozzájuk,majd együtt mentünk be a lányhoz.

-Mi ilyen sűrgős Hanabi?-néztem a lányra,aki válaszul csak berángatott minket a nappaliba,majd leültetett a kanapéra.

-Olyan pletykát hallottam,nem fogjátok elhinni!

-Halljuk-forgtatta meg a szemeit Arisa.

-Képzeljétek.Ugye van Kei.

-Igen?

-És ugye kosáredzésre ment órák után.

-És?

-Ugye ott át kell öltözni.

-Bökd már ki csesszelek meg!

-A kulcscsontja alatt egy foltban ki volt neki szívva.

-Jó és?

-Szerintetek ki volt?

-Hana légyszíves ne kúrj fel idegileg,mert lerúglak.

-Komolyan kérdezem...Becsajozott volna?

-Be.Nem vetted észre?

-Nem nagyon...Szóval most azon gondolkodom,ki lehet az aki ezt megtette egy ilyen félistennel mint ő...

-Hana!

-Mivan?

-Hana!

-Mivan már?

-[Név]...

-Mi van vele?

-[Név] volt...

-Mi?

-Ő volt...Ő szívta ki Kei nyakát,tudod...

-Nee...Komolyan?Miért nem mondtad?

-Okosabbnak tartottam,hogy magamban kiröhöglek.

-Nemár!Honnan tudjátok?

-Hanabi...Neked nem volt feltűnő,hogy: Egy,kézen fogva jöttek suliba,Kettő,az első óra után,Három,mindketten ellógták az első órát,Négy,Haru egész nap beszólogatott nekik,amire Kei,mintha csak egy időzített bomba lett volna,úgy reagál,Öt-

-Jó,elég.Értem...Hogy lehettem ilyen hülye?Most,hogy így mondjátok,eléggé feltűnő volt...És mi történt?-fordultak felém mind a hárman.