105.rész
Az eső még mindig szakadt,verte az ablakot és pár percenként villámlott is.
Az egyik dörgésnél, elment az áram,ami miatt kicsit megugrottam.A TV-től kezdve a villanyig mindennek annyi.Full sötét volt az egész házban és mikor kinéztünk az ablakon rájöttünk, hogy az egész városban nincs áram.
Kei elővette a telefonját, majd bekapcsolta a zseblámpát rajta.Lekapcsolta a villanyokat ha esetleg vissza jönne az áram és kikapcsolta a TV-t is.
-Aludjunk?-fordult felém a fiú.
-Miért, tudunk mást csinálni?
-Hát ha szeretnéd.Van egy pár ötletem...
-Nem ,nincs kedvem társasjátékozni.
-Nem pont erre gondoltam.
-Oh, szóval az alvásra?Igen az jó lenne, fáradt vagyok.
-Direkt kerülöd a témát, mi?
-Nem tudom miről beszélsz-ráztam meg a fejem, majd magammal húztam a szobába.Befeküdtem mellé a takaró alá, és lehunytam a szemeim.
-De még csak fél 9 van...-tűrt ki egy tincset az arcom elől.
-Éppen azért, holnap suli van.
Nem szólt semmit sem.Miután meguntam ezt a csendet, kinyitottam a szemeim. Engem nézett.Egyedül a szuszogását hallottam, na meg a vihart, de nem az a lényeg.
Hirtelen felült, majd a pólója aljához nyúlt és elkezdte levenni.
-Ne vetkőzz!
-De ruhában nem tudok aludni...
-Jó kifogás.Szóval, most már hajlandó vagy aludni is?
Ledobta a pólóját és visszadőlt mellém az ágyba.
-Miért,minek néz ez ki?
-Én tudjam?-feküdtem rá a mellkasára.Egy újabb mennydörgésnek köszönhetően megugrottam és erősebben átöleltem a fiút.Na nem mintha félnék a vihartól vagy ilyesmi, csak hirtelen hangja volt.A fiú a hátamra tette a kezét, majd homlokon puszilt.
-Jó éjt.
-Neked is.
Még egy ideig hallgattam az eső kopogását és lassan elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy Kei kimászott alólam.Csak nyöszörögtem rá valamit,majd a fejemre húztam a takarót.
Drága bátyám arrogáns hangját hallottam meg, azt ugyan nem tudom, hogy mit, de hallottam, hogy beszél.A hangjuk egyre csak erősödött, így nagy nehezen kikászálódtam az ágyból.Kijöttem a szobából.Csak annyit láttam, hogy Ni-chan behúzott egyet Kei-nek.A fiú épp készült volna visszaütni, de én az igazság osztó közéjük rohantam, majd megöleltem a szőke fiút.
-Ryo...Húzz innen-néztem rá az említett fiúra, aki miután bedobta a cuccaimat az előszobába távozott.
-A francba-csettintett a nyelvével Kei, majd egy hatalmasat belevágott a falba.
Becsuktam az ajtót és az ablakpárkányon ülő szőkéhez fordultam.Azóta oda tereportált.
-Ugye legalább az ablakot kinyitod...-néztem a kezében tartott szálra, majd miután meggyújtotta elkezdte kifújni a füstöt-Mióta cigizel?
-Csak néha szoktam amikor sikerül felbaszniuk.
-Még nem is láttalak.
-Nem is baj. Ne szokj rá, nem jó dolog.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro