-Visszaszívom...Valakinek valami terve?
-Mi lenne, ha éjszaka átmennénk hozzájuk?
-Ez nem is rossz,Ni-chan, mindig pontban hajnali 3-kor felkel és matat valamit a konyhába.Legalább is remélem, hogy ő az...Akkor te,Chise kimész a konyhába a bátyámhoz,Hana, pedig addig betud menni Ryo-hoz.Én figyelek, hogy amikor jön vissza Ni-chan,hogy kitudj szökni.
-És mit csinálunk velük?
-Ez már a ti dolgotok-tártam szét a karjaim.
Részletesebben kidolgoztuk az ötletet és a végén összegeztük.
-Szóval, kimegyek Ryo-hoz a konyhába, addig Hana bemegy a szobába a másik szobába és...-Ni-chan nyitott be az ajtón, a lány elhalkult, majd segélykérően rám nézett.
-Értem én, hogy most beszélitek ki a pasikat, de ideje lenne aludni. Éjfél múlt.
-Tervet gyártunk te selejt-csaptam a homlokomra.
-Jujjciii-vinnyogott-Valami pasit szerzünk meg?
Felröhögtem.
-Azért lassan aludjatok-csukta be az ajtót és visszament Ryo-hoz.
-Most komolyan alszunk?-suttogott Hana.
-Az baszna be, akkor annyi az egész tervnek.Az már más, hogy alvást szimulálunk...
Lekapcsoltuk a villanyokat,majd mindenki a helyére mászott.
-Amúgy [Név].
-Hm?
-Rendes vagy...Mármint én ezt nem tenném meg másért-én is csak a manga miatt csináltam, most, hogy jobban belegondolok,ez alatt a hét alatt, egész jóban lettem velük.
Elkezdtünk halkan beszélgetni.
Már eltelhetett pár óra, amikor csörömpölést hallottunk a konyhából.
-Itt az alkalom-ültem fel az ágyamon reflex szerűen.
-[Név], mivan ha nem Ryo van a konyhában?-állt meg a folyosón Chise.
-Akk, max valami szellem, de ne parázz, jófejek, legalább is,én még élek...-a lány többszöri győzködés után végre elindult a konyha felé,Hana, pedig a szobába sprintelt.Csak álltam a folyosón és néztem ki a fejemből, félig Chise és Ni-chan,félig, pedig Hana és Ryo beszélgetését hallgattam.
-Akarom én ezt?-futott át a gondolat az agyamon. Mivan akkor ha mind a két fiút elszedik mellőlem?Ott leszek mindig 5.keréknek?Egyedül maradok?És ha én ezt mégsem akarom? Mármint,értem én, hogy ez nem normális, de úgy érzem, mintha többet éreznék Ni-chan iránt...Biztos a testvéri szeretet...
A gondolataimból léptek hangja rántott vissza a valóságba,kopogtam az ajtón Hana-nak, hogy jöjjön ki.Gyorsan visszaspuriztunk a szobába.Valamint, nem sokkal később Chise is betalált a helyiségbe.
-Nah, mi volt?-a lányok beleéléssel kezdték el mesélni, hogy végre szoba álltak velük, meg egyéb ilyesmi dolgokat.Igazából nem nagyon érdekelnek az ilyesfajta beszélgetések, de egy két mondatra felkaptam a fejem.
-Neked van kijelölt [Név]?-néztek rám a barátnőim.
-Ha...-be sem fejeztem a mondatom, egyből közbe vágtak.
-Hayato?Ő is tök helyes,az a szőke haj és kék szemek-olvadozott a lány-igaz,jövőre ballag, de akkor is tudjátok tartani a kapcsolatot.
-Várj már nem Hayato, azt sem tudom, hogy kiaz!
-Hmm...-gondolkodott el Hana-Akkor Haru, egy bandában játszol vele nem?
-Szintén szőke haja van,csak  a kék helyett,vörös szemei.
-Csak úgy árasztja a melegséget az a szín...
Nem volt szivem félbe vágni az ömlensésüket, így csak bólogattam.
-Amúgy...Nektek véletlen, nem a két Ryo tetszik? - néztem rájuk felhúzott szemöldökkel.