Elmúlik-e vajon valaha ez az érzés?
Fátylat borít - e majd rá a kegyes felejtés?
S ha meghallom majd a te nevedet,
Lesz - e olyan , hogy nem remegek?

Vajon elmúlik-e valaha a fájdalom?
S vajon meddig lesz csupán mű a mosoly az arcomon?
Meddig szorul még el a szívem a hangodat hallván?
Mikor nem érzek már majd többé űrt mosolygó arcodat látván?

Meddig szúr még majd a szemem, ha meghallom, hogy nélkülem is boldogan nevetsz?
Vagy tán csak most érzed igazán, hogy önmagad lehetsz?
Én lettem volna a lelked bénító béklyója?
Minden becses szabadságod elrablója?

Hiányosak - e a te napjaid is nélkülem?
Bánod-e te, hogy elengedted a kezem?
A te lelked is keresi még elkeseredetten az enyémet?
Te is kántálod még, rémálomból felriadva, a nevemet?

Esetleg számodra nem is volt oly csodás ez, mint nekem?
Talán csak szánalomból maradtál eddig is itt mellettem?
Talán csak a kötelességedet teljesítetted?
Talán csak egy fojtogató teher voltam neked?

Vajon helyre lehet - e még ezt hozni?
Valaha tudunk - e még mi újra úgy lenni?

AnitaSzlms - nak ajánlom ezt a részt, mert ha ő nincs, ez sincs!
Köszönöm a segítséget!
Csodálatos vagy!
Luv ya 💙!