Póker arccal ülök ,mereven.
Nézem , ahogy az idő elcsen
Tégedet - lelkemet.

Pontosan ettől rettegtem,
Hogy egy napon majd elvesztelek
Tégedet -lelkemet.

Pokol tüze égeti az űrt ,
Ez már csak mi végleg hozzám fűz
Tégedet - lelkemet.

Poggyászként cipelem a terhet,
Azt, hogy elvett a végitélet
Tégedet - lelkemet.

Pofonként ér a fájó valóság,
Az én kezem már nem karol át
Tégedet-lelkemet.

Pocsolyává vállnak a könnyek .
Mert végleg elvittek a szörnyek
Tégedet - lelkemet.

Potyognak az éles szilánkok
S elnyelnek azok a rémálmok
Tégedet - lelkemet.

Pokolkín mi bennem fellángol,
Hiszen mindenem csak gyászol
Tégedet-lelkemet.