Egyedül vagyok az árnyak között,
Szívembe rettegés költözött.
Elhagyott a remény már rég,
Az én egemre új nap már nem kél.

Egyedül voltam az árnyak között,
Szívemből azonban a rettegés már nagyrészt kiköltözött.
Végre újra rám  talált a rég eltűnt remény,
Mert lett nekem valami, ami  tán sose volt még enyém.

Egyedül voltam az árnyak között,
Szívembe már szeretet költözött.
Elvarázsoltak a sismomlányok,
S rájuk mindig is mosolyogva gondolok.

Ők azok, akik napról napra megmentenek,
Akik még most is szeretnek.
Pedig  ijesztően jól ismernek,
Maguk közül ki mégsem vetnek.

Ha nem lennének, nem is tudom mi lenne velem!
A szürke mindennapokat kik ragyognák be nekem?
Ők mind a hárman igazi csodák,
Bár nem túlságosan angyalkák.

Kölcsönösen ismerjük egymás rengeteg  titkát,
Nem is egyszer vigasztaltuk már egymást.
A mai napig hálát adok azért a live-ért,
És értük, az igaz  csodákért!

A csodálatos esti mesékért,
Az őszinte feleletekért.
S remélem, hogy eleget adok vissza,
Mert amit kapok az maga igazi csoda.

AnitaSzlms,It_Is-What-It_Is és Sophie-Annee köszönök nektek mindent is  és nagyon szeretlek titeket💙!