Egy újabb év suhant tova, ismét itt egy évforduló!
Őszintén szólva még mindig nincs a leghalványabb fogalmam se arról, hogy miért megint ideirom ezt! S mégis így teszek ez alkalommal is! Tán azért itt ontom ki ti felétek az irántatok érzett szeretetem halovány szirmait, hogy mindenki is tudja azt, hogy mily remek egyének vagytok!

Minden egyes alkalommal meglep, ha valaki kitart mellettem, ahelyett, hogy inkább másik vágányra kanyarítaná az életét! Ez a ti esetekben sem volt és nincs jelenleg sem ez másképpen!
Hiszen ki is vagyok én ? Csak egy átlagos személy, tele problémákkal, amelyeket nagy gyakran rejt álmosoly és megjátszottan vidám szavak mögé. Valaki, aki sokszor egy szó nélkül eltűnik akár hosszú hetekre, csakhogy aztán főnixként térjen vissza be sohasem álló szájjal.
S hogy kik is ők? A lehető legnagyobb ajándékok Istentől, sorstól, az élettől, attól függően, hogy ki miben is hisz! Ráadásul az a legjobb az egészben, hogy mindezt minden túlzás nélkül állíthatom! Ugyanis tökéletes biztos vagyok abban , hogy mindenkinek szüksége van olyan emberekre az életükben, amilyenek ti is vagytok!

Még mindig különös belegondolni is a megismerkedésünk történetébe, hiszen tömérdek benne a mi lett volna, ha. Mivel anno az egész egy live-val kezdődött, amelyet az indítója saját állítása szerint viszonylag rövidnek szánt. Csupán a nyeremény játék eredmény hirdetése volt anno a kitűzött cél. Legalábbis egészen addig, amíg egy csapat igencsak kitartó emberke úgy nem döntött, hogy mindezt kicsit elhúzza. Azon hajnalig tartó beszélgetés után már reménykedtem , hogy nem akkor hallottam utoljára rólatok! Szerencsére ez a kívánságom valóra vált! Majd idővel megalakult a mi külön kis csoportosulásznk is, napjainkban pedig a legjobb barátaim táborában tarthattalak számon titeket. S nagy szerencsére ez mind a mai napig változatlanul így is maradt!

Számtalan titkomat bíztam már rátok nyugodt szívvel, hiszen tudom jól, hogy ellenem fel nem fogjátok használni!
Különösen jó érzéssel tölt el, hogy én is sokszor kiérdemeltem már a bizalmatokat.
Hálás vagyok mindazért a kalandért, amelyben nektek köszönhetően vehettem részt!
Korlátlan szerettel gondolok vissza azokra a nem is túl távoli napokra, amikor szinte csak és kizárólag nektek köszönhetően volt mosoly az arcomon könnyek helyett!

Szóval, mivel tisztában vagyok azzal, hogy valamilyen számomra még mindig tisztátalan okból kifolyólag, szerintetek egészen jól írok verseket- bár az teljesen biztos, hogy ti messze nem vagytok pártatlanok, ha rólam van éppen szó-, így ezzel szeretném most a hálám és a szeretetemet kifejezni a ti irányítókba!

Nektek

Hihetetlen számomra a dolog,
Hogy az idő ily gyorsan tova robog!
Hiszen nem is oly régen irtam nektek
Oly félve le az első üdvözölleket!

Idővel pedig szó szót követett,
S már személyesen öleltelek titeket!
Persze a két dolog közt is volt történés:
Nevetés, sírás és még tettre ösztönzés!

Nem kevés alkalommal merengtem el,
Miközben féltem, hogy a sötétség elnyel,
Hogy vajon mivel is érdemeltem ki,
Hogy ti engem választottatok szeretni!

Könny patakzott hevesen arcomon,
S közben nevettem a válaszotokon!
Mert bizony ti sokszor lehülyéztetek,
Hisz örültök, hogy vagyok tiértetek!

Te, ki bizony a legidősebb vagy köztünk,
Mégis sokszor téged kell, hogy féltsünk !
Remélem tudod, hogy mindig kedveltelek!
S ez igazán klissés lesz, de örülök, hogy megismertelek!

Bár az elején bolondul mind a ketten,
Azt hittük, hogy utál a másik fejben!
Szerencsére már rég túl vagyunk az emiatti tétovaságon!
Azóta viszont nyíltan támogatjuk bárhol is legyünk a világon!

Te pedig, ki mindig szeretettel mellettem álltál,
Ki oly hosszú ideje a támaszommá válltál!
Anno két introvertált közül a bátrabb te voltál!
S most nézd csak meg köztünk el mit inditottál!

Váratlan jöttél s magabiztosan felém,
S örülök, hogy barátságod már az enyém!
Egymásért aggódni remek hobbi végülis!
S ajánlom, hogy tud, szeretlek téged is !

Itt lennél akkor még te is Szívem,
Bizony íme a másik, jobbik felem!
Bátorságban és kitartásban bizony párja nincs!
S leszek újra klissés: azért, mert ő egy kincs!

Tudom, hogy a bajban rá mindig számíthatok!
Elítélés nélkül sirhatok a válladon!
S bizony értem meg az egészségemért,
Jobban aggódik ő, mint teszem azt én !

Köszönöm, hogy vagytok nekem,
Mikor hajnalban meghasad a lelkem!
Köszönöm, hogy vagytok nekem,
Amikor végre újra őszintén nevetek!

Köszönöm, hogy mellettem álltok!
S hogy minden bajt rátok zúdíthatok!
Köszönöm, hogy bearanyozzátok a napom!
S remélem egyszer mindezt a jót én is visszaadom!

Szóval köszönöm, hogy ti ti vagytok és azt is, hogy elviseltek! Örök hála mindenért is!
Nagyon szeretlek titeket ♥️!