Miután Lewandowski az imént kiviharzott az ajtón, ledőltem az ágyra. Klassz. Ugyanott voltam mint egy órája. Csak most tudtam, hogy senki sem fog bekopogni és megvigasztalni.

Mert, talán még magamnak sem akartam bevallani, de jólesett hogy törődött velem. Hogy megnevettetett. Azt meg végképp nem akartam beismerni, hogy elszomorodtam, amikor kilépett az ajtómon.

Talán mégis van szíve. Talán túl kemény voltam vele. Elindultam ki a szobából, majd le a lépcsőn.

Az étkezőbe érve a keresett személy széke üres volt.

-Hol van?

-Lewa?-kérdezte az őszhajú férfi.

-Igen.

-Elment.-válaszolta.

-Tessék?-rökönyödtem meg.

-Veled volt fent. Majd hallottuk hogy ordibáltok. Aztán idegesen lejött a lépcsőn, elköszönt és távozott.

-Mi történt odafent?-kérdezte Jennifer apja.

-Veszekedtünk. Pardon, üvöltöztünk. És egyikünk sem engedett.-vallottam be.

-Nos...mi jobb ha megyünk.-állt fel az asztaltól a szöszi nő, majd a többiek is követték a példáját.

-Mi? Ne!-kapkodtam a fejem.-Miattam ne menjenek el.

-Nem miattad megyünk el, szívem, egyszerűen késő van.-felelte a nő mosolyogva.

Elhúztam a számat majd követtem Jennyéket, akik kikísérték a vendégeket.

¤¤¤

-Miattam mentek el ilyen hamar. Egy hisztis ribancnak tartanak.-mondtam, miközben az asztalt szedtük le.

-Dehogy. Már előtte is indulni akartak.-nyugtatott meg Jenny.

-Oh...

-És...mi volt ez az egész Lewandowski-val?-kérdezte.

-Majd ha felmegyünk elmondom.

-Akár indulhatunk is.-nézett végig az elpakolt asztalon és a lépcső felé húzott.

A szobájába érve becsukta az ajtót és leült az ágyra, én meg helyetfoglaltam mellette.

-Hallgatlak.-fonta keresztbe a karjait.

Én mély levegőt vettem, és egy szuszra elhadartam a történteket- ...és összevesztem vele.-fejeztem be kábé tíz percnyi hadarás után.

-Értem.-bólogatott Jenny.-Nos...gondolom ha lehet, most még jobban utálod.

Elhúztam a számat. Vajon tényleg ennyire gyűlölöm?

-Haboztál.-méregetett végig Jenny.- Mégsem utálod?

-Nem tudom...

-Összehaverkodtatok?-találgatott tovább.

-Nem tudom.

-Akkor...Beleszerettél az ellenségbe?-vigyorgott.

Erre nem volt mit mondanom. Komolyan kinézi belőlem hogy beleszeretek ebbe a féregbe? Hát nem! Viszont látni akartam, hogy tisztázzuk...nyugodtabb kedélyek közt.

¤¤¤

A nappaliban ültem, és a híreket néztem. Három nap múlva indulok haza.

-Luca!-hallottam Jenny hangját.

-Itt vagyok.

-Találd ki mit szereztem.-jött be a nappaliba és leült velem szembe.

-Mit?-vontam fel a szemöldököm.

-Jegyeket a Bayern meccsre!-mutatott fel egy borítékot.

-Miből gondolod hogy menni szeretnék?-kérdeztem.

-Hát abból, hogy bejön neked Robert. És hamarosan menned kell haza. Mint barátnőd, nem hagyhatom hogy távozz, amíg nem találkozol újra a hercegeddel.

-Na, na, na. Nem vagyok belezúgva. És nem is érdekel. Azt mondtam beszélni szertnék vele, nem azt, hogy beülök veled, meg több 10.000 fanatikus bajorral a stadionjukba. Túlreagálod ezt az egészet.-ráztam meg a fejemet.

-Hé! Egész héten búskomor volt a pofád. Ez nem te vagy. Nesze, fogd az egyik jegyet. Két óra múlva indulunk.-nyomta a kezembe a jegyeket majd elindult az emeletre.

-Jenny!-szóltam utánna.

-Hm?

Mit mondjak neki? Küldjem el az anyjába? Vagy egyszerűen adjam vissza a jegyeket? De...ezek a jegyek baromi sokba kerülhettek, és jót akart nekem.

-Köszönöm.-mondtam végül.

Nem válaszolt semmit csak szélesen elvigyorodott.

¤¤¤

Sosem hittem volna, hogy egy nap itt fogok ülni az ellenség szurkolói közt, most mégis pontosan ezt tettem.

A csapat alig lépett a pályára, de máris hatalmas tapsviharban törtek ki a körülöttem levők.

Én csak ültem a helyemen, Jennyvel az oldalamon. A Bayern München a Lipcse ellen...jó kis meccs lesz. Az igazat megvallva, nem nagyon követem a Lipcsét, de szimpatikusabbnak tűnnek mint a Bayern. Igaz, ennél a csapatnál mindent jobban szeretek.

A bíró megfújta a sípot, kezdődhetett a játék. Gyűlöltem az egészet. A meccset, a stadiont, a bajorokat...és Őt. Őt a legjobban. Utáltam, hogy mindig őt néztem, utáltam hogy ha nem láttam, kerestem. Majd amikor megpillantottam, legszívesebben szétrúgtam volna a fejét.

Végül beletörődtem, elvégre miatta vagyunk itt. Hogy találkozzak vele. Az egyik felem ordított, hogy "Mit csinálsz te hülye? Azonnal tépd össze azt a jegyet és menj a francba." A másik felem viszont örült hogy láthatja Lewandowskit. Probáltam úgy gondolni rá, mint régen amikor a Dortmundnál volt. Tényleg megpróbáltam, de a játékstílusát meg a gesztikulálását elnézve, nem volt ugyanaz az ember. A BVB Lewája már sehol sem volt. A pályán a bajorok Lewandowskija volt.

¤¤¤

A meccs nem meglepő fordulatot vett, a Bayern szerzett egy gólt. És vajon ki rúgta? Naná, hogy Lewandowski...blah.

Nem igazán figyeltem az összjátékra, a másik csapatra, vagy a szurkolókra. Egy idő után csak az ex-Dortmundosnak szenteltem minden figyelmem.

Még Ribéry gólját is alig vettem észre, Jennifer jelezte nekem.

Meccs után (A Bayern 2-0-ra verte a Lipcsét) elindultunk Jennyvel hogy megkeressük Lewandowskit. Tudtuk hogy meg fog gyűlni a bajunk a biztonságiakkal, de azt nem, hogy ennyire.

-Hova, hova, hölgyeim?-kérdezte egy magas, kigyúrt biztonsági.

-A Bayern játékosainak öltözőjébe ha nem gond.-fonta keresztbe a karját Jenny.

-Nem vicces kisasszony!-figyelmeztetette baránőmet a férfi.

-Nem is viccnek szántam. Ez a lány itt- mutatott rám- Lewandowski...barátnője.

-Csakugyan?-vonta fel a szemöldökét a biztonsági.

-Hát ez így nem igaz...-kezdtem bele de Jenny a szavamba vágott.

-Igen ő az.

-Nos, várjatok.-szólt az ürge majd elővette a telefonját és tárcsázott.
Minketten kíváncsian figyeltük hogy mit csinál.

-Halló, szia. Az öltözőben vagy? Nagyszerű. Két lány Robert Lewandowskit keresi. Állítólag az egyik a barátnője...nem tud róla? Mi az hogy nem tud róla? Nos, rendben. Oké. Csá.

Visszafolytott lélegzettel vártuk hogy mi fog történni.

-A drága focistátok nem tud róla hogy momentán barátnője lenne. Gondolhattam volna hogy átvertek. Na...tűnés!-mutatott az ajtó irányába.

Lemondóan sóhajtottam és indulni akartam, de Jenny nem tágított. Földbe gyökerezett lábbal ált a folyosón.

-Hölgyeim nem voltam világos?

-Nem.-vágta rá Jennifer.

Ebből baj lesz...

-Jólvan. Utolsó esély. Kisétálnak, vagy vigyem ki önöket?

-Nem megyek ki!-nyomatékosított Jenny.

-Nagyszerű.-vigyorodott el a biztonsági és olyan könnyedén kapott fel minket, mint két rongybabát. Elindultunk az ajtó felé, Jenny pedig ütlegelni kezdte a hátát.

-George, tegye le őket!-hallottam egy ismerős hangot.

A lábam újra a földet érte, és amint megfordultam, tekintetem találkozott a fagyos kék szempárral.

Sziasztok!:)
Késtem egy napot a résszel, aminek egész egyszerűen az volt az oka, hogy kiment a fejemből hogy felrakjam...pedig kèszen volt. Mindenesetre most itt van, ha tetszik vote-oljatok és jelezzétek egy kommenttel. :)