Lewandowski mindenkinek bemutatkozott. Hozzám ért oda legutoljára.

-Szia, Robert Lewandowski vagyok.-mondta mosolyogva

-Igen, ismerlek.-bólintottam és próbáltam normális fejet vágni.-Én Kis Luca vagyok.

Hátra pillantottam Jennifer apjára aki engem fürkészett. Tudta hogy gyűlölöm ezt az embert, és bocsánatkérően pillantott rám. Látszólag ő sem tudta, hogy érkezik.

-Nos, gyertek bennebb!-invitálta Jennifer a többieket.

Leültünk az asztalhoz és nekifogtunk a vacsorának.
Próbáltam nem gondolni arra, hogy egy asztalnál ülök azzal az emberrel, akit a legjobban gyűlölök. Már ami a focit illeti.

Szerencsére Jenny apja vette a lapot, és komolyan minden témát felhozott, aminek nincs köze a focihoz. Beszéltünk a világváltságról, Németország domborzatáról, a globális felmelegedésről...szóval tényleg mindent megpróbált.

-És az ózonréteg...-kezdte Jenny apja, de félbeszakítottam.

-És amúgy ön hol is dolgozik?-kérdeztem az ősz hajú férfitól. Tudtam hogy ha nem lépek valamit, egyszerűen bealszanak az asztal mellett.

-Jogász vagyok.-mondta.

-Oh értem, ez nagyszerű. És szereti?

-Igen, nagyon szeretem. És Albert is jogász lesz.-karolta át a fiát.

-Csakugyan? Már egyetemre jársz?-érdeklődtem.

-Igen.-bólintott a fiú.

-És hol is pontosan?-húztam tovább az időt.

-Berlinben.

-Nagyon szép város.-mosolyodtam el.

-Luca, segítessz felszolgálni a desszertet?-kérdezte Jenny.

-Persze.-vontam meg a vállam és felálltam az asztal mellől.

-Mond te mit művelsz?-kérdezte a barátnőm mikor kiléptünk az étkezőből.

-Próbálom menteni a menthetőt. Nem úgy néznek ki, mint akiket érdekel a globális felmelegedés meg az ózonréteg.

-Akkor...nem azért érdeklődsz, mert bejön neked apám haverjának a fia? Ez az Albert?

-Mi? Nem, dehogy!-tiltakoztam.

-Rendben.-nézett rám furán.

-Vigyük ki a desszertet.-mondtam a fejemet rázva és elindultam a hűtő felé.

Amikor visszaértünk az étkezőbe valamiről hangosan beszélgettek a többiek.

-...és a másik középpályás meg...-ecstelt valamit Jenny apja, de amikor meglátta, hogy beérkeztünk, elhallgatott.

-Csak nyugodtan.-legyintettem és leültem az asztalhoz.

Amíg a Köln-i csapatról volt szó, nem igazán zavartattam magam, érdeklődve hallgattam a beszélgetést. De aztán szóba került a Bayern...meg Lewandowski.

-Meséld el, Robert, hogy mi volt a mai meccsen.-javasolta Albert.

-Hát nyertünk. 2-1-re.-válaszolta magabiztosan.

Eddig bírtam, úgy éreztem azonnal elhányom magam.

-Ha nem baj, én most fölmegyek.-motyogtam.

-Minden rendben?-kérdezte Jenny.

-Persze. Csak megyek hányni- suttogtam ironikusan és felsiettem a lépcsőn.

Amint felértem az ideiglenes szobámba becsuktam az ajtót és ledőltem az ágyra, arcomat a tenyerembe temettem. Hogy lehet valaki ilyen öntelt?

Körülbelül tíz perc múlva kopogtak.

-Bújj be, Jenny.-mondtam és hallottam amit a barátnőm belép.

-Nem Jenny vagyok.-szólalt meg egy férfi hang.

Felültem az ágyon és Lewandowski állt velem szemben.

-Minden oké?-kérdezte.

-Persze.-húztam magam alá a lábaimat.

-Olyan furcsa voltál egész este. Szomorú...valami bánt? Esetleg...velem van bajod?-kérdezte óvatosan.

-Ott voltam a mai meccsen.-böktem ki.

A férfi semmit nem szólt, csak körülnézett a szobámban. Amint meglátta a Dortmundos mezt a széken, azonnal megváltozott a tekintete. Elhúzta a száját és leült az ágyam szélére.

-BVB?

Bólintottam.

-Akkor minden világos. És te is azt gondolod hogy áruló vagyok.

-Igen.-válaszoltam.

-Nézd, te mit tettél volna a helyemben?-vágott bele a közepébe.

-Hűséges maradtam volna ahhoz a klubbhoz, amelynek annyi mindent köszönhetek.-vetettem oda neki.

-Azért mentem a Bayernhez, hogy fejlődhessek. Hogy építsem a karrierem...

-Meg hogy egy rakás pénzt keress.-fejeztem be helyette.

Lewandowski csak sóhajtott.

-Bármennyire is hihetetlen ez számodra, nem a pénz miatt mentem.

-Na persze...

-Figyelj. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel a pénz. De a foci az életem. Imádom. És csakis az vezérel, hogy minél többet és jobban játszhassak.-szólt.

Fájt hogy annak az embernek teszek szemrehányást, akit régen istenítettem. Örültem, amikor a pályán volt. Tomboltam amikor gólt rúgott. De ez a lelkesedés már a múlté. Nem ismerem, mint ember, de úgy igen, mint játékos...és ezen a téren már elvágta magát nálam.

-És te itt élsz, Münchenben?-kérdezte.

-Nem.-válaszoltam nyersen.

-Akkor...?

-Budapesten élek.-mondtam.

-Magyarország?-derült fel az arca.

-Igen.-vonogattam a vállam.

-Lengyel-magyar két jó barát.-szólalt meg hirtelen magyarul, erőss akcentussal.

Akaratlanul is elmosolyodtam.

-Ezaz. Megtört a jég.-vigyorgott.

-Nem. Csak azon szórakoztam hogy milyen az akcentusod.

-Hogy milyen cuki?-cukkolt tovább.

-Nem veszel le a lábamról néhány magyar szóval.-vetettem oda.

-Nem is akarlak levenni. Nem kellessz. De köszönöm hogy érdeklődsz irántam.-mondta visszafolytott nevetéssel.

Éreztem hogy totál vörös lett a fejem. Nem normális ez a pasas,ez kínos volt. De mit számít ez? Még mindig gyűlölöm. Ha lehet, most még jobban...

-Hé, ne haragudj, kicsit durva voltam.-mentegetőzött.

-Nem, nem semmi baj. Ne értsd félre én sem...tehát te sem tetszel.-válaszoltam.

-Ez nem meglepő. Az előbb ordítottad le a fejem azért, hogy állításod szerint elárultam a régi csapatom egy kis pénzért. Kétlem hogy azért tetted mert annyira belém vagy esve.

-Beszélhetnénk másról? Vagy inkább menjünk vissza a többiekhez.-mondtam.

-Ne. Valamiért sokkal jobban esik téged cseszegetni,mint lent ülni, és a világváltságról társalogni.

-Az csak elterelés volt, hogy ne beszéljünk a fociról.-közöltem.

-Pff, szerinted nem jöttem rá?-kérdezte.

Megvontam a vállam. Néhány másodpercig hallgattunk majd megtörte a csendet.

-Van barátod?-kérdezte hirtelen.

Na ez meglepett, de azért feleltem.

-Nincs. És neked?

-Nincs. Nem az eseteim a srácok a klubbnál.

-Nem.-forgattam a szemem.-Úgyértem van barátnőd?

-Jelenleg nincs.-mosolyodott el.

Bólintottam. Egyáltalán nem lepődtem meg. Kinek is kéne?...jó ez egy picit gonosz volt. :)

-És meddig maradsz még?-kérdezte.

-Egy hét.

-Esetleg eljöhetnél a következő meccsünkre.-vetette fel.

-Ne csináld. Komolyan ezzel szívatsz?-kérdeztem.

-Mi?

-Ha eddig nem esett volna le, utálom a Bayernt!

-Megszerethetnéd.-vont vállat.

-Erre ment ki az egész? Hogy átcsalj a Bayernhez?

-Nem kell ezt ennyire komolyan venni.-rázta meg a fejét.

-Nem kell komolyan venni? Jézusom, szánalmas vagy! Neked kéne a legkomolyabban venni, hisz te vagy a szakmában.-feletem dühösen.

-Nemár. Ne kapd fel ezen a vizet. Csak megkérdeztem hogy eljönnél-e egy hülye meccsre!-borult ki ő is.

-Ez egyre jobb! Látod? Ez a csapat is csak ennyit jelent a számodra. Egy-két hülye meccset. Nem veszel te semmit sem komolyan!

-Neked nem tök mindegy hogy mit csinálok?

-De igen. Teljesen mindegy. Úgyhogy jobb is ha most egyedül hagysz!-mondtam.

Lewandowski arcán valami furcsa árnyalat futott jelent meg, majd megfordult, és lenyomta a kilincset. Kilépett az ajtón és dühösen vágta be maga után.

Sziasztok!:)
Remélem tetszett az új rész.
Tudom, hogy azt mondtam, hetenként lesz új epizód, de úgy gondoltam, ezt muszáj kiraknom, a következő rész mostmár tényleg csak vasárnap várható. Köszönöm a pozitív visszajelzéseket (meg a tieidet is, rusereus 😁😙) remélem továbbra is követni fogjátok a történeteket! :)