Part Three
Skylar szemszöge:
Ahogy tovább agyaltam ChangKyun olyat mondott,amitől minden figyelmem ráirányítottam..
-Hát WonHot ismerve biztos most is a szokásos helyén van és ott "dühöng"..- jegyezte meg a legfiatalabb tag miközben a telefonját nyomkodta..
-És hol van az a hely??-kérdeztem tőlük,ám ők csak összenéztek, bólintottak egyet majd mindenki folytatta a maga elfoglaltságát..I.M még mindig a telefonját bűvölte; KiHyun bedugta fülébe fülesét; Shownu a közelgő versenyre próbálta összeállítani a koreográfiát; JooHeon dalszöveges füzetébe írogatott; MinHyuk történelem füzetét dekorálta;HyungWon pedig visszatért könyve olvasásához..mivel láttam, hogy itt nem kapok választ lemondóan sóhajtottam,majd az ajtó felé vettem az irányt és elhagytam a termet..nem értettem miért csinálják ezt,és miért nem akarják nekem elmondani,hogy hol van WonHo ha egyszer tudják, márpedig tudják különben nem néztek volna olyan hirtelen össze..úgy látszik egyedül maradtam és nekem kell megkeresni HoSeokot.. bár az is megfordult a fejemben,hogy esetleg WonHo keze van a dologban és ő kérte a fiúkat, hogy nekem ne mondjanak semmit.. basszus,kezdtem egyre jobban elveszteni a fonalat..mondjuk így utólag belegondolva WonHo elég furcsán viselkedett az elmúlt napokban..volt amikor elutasító volt velem szemben,de volt olyan is,hogy folyton a nyomomban volt és úgy viselkedett mint egy szeretethiányos kisgyerek..ahogy ezen merengtem egy lágy kéz érintése hozott vissza a valóságba,ezért meglepetten fordultam az illető felé aki nem más volt mint HyungWon..már épp megkérdeztem volna,hogy mit akar mikor ő megelőzött ebben...
-A tető..-csak ennyit mondott,én meg csak értetlenül néztem rá mire folytatta..
-WonHo a tetőn szokott cigizni.. valószínűleg most is ott van..- apró mosollyal arcomon bólintottam és azon voltam,hogy elinduljak az említett hely felé mikor HyungWon ismét megszólalt..
-Skylar légy óvatos..tudom,hogy elég jóban vagytok,de HoSeok mostanában nem teljesen önmaga..nem attól félek, hogy fizikailag bántana mert tudom, hogy nem tenne ilyet csak,tudod mostanában eléggé hogy is mondjam.. kiszámíthatatlan..- nézett rám komolyan és ebből tudtam,hogy valami tényleg nem okés WonHonál.. aprót bólintottam ismét mire HyungWon is így tett és már indult volna vissza a terembe,ha nem fogom meg a kezét, így most ő volt az aki meglepetten fordult felém..
-Köszönöm..azt,hogy elmondtad hol találom és mindent..-mosolyogtam rá amit ő viszonzott és visszament a terembe..szóval HoSeok a tetőn szokott lógni órák helyett,hmm azt hiszem lesz vele mit megbeszélnem.. gyorsan elővettem telefonomat, hogy megnézzem mennyi időm van még s miután tudomásul vettem,hogy alig öt percem maradt a szünetből sietősre vettem a tempót..végig mentem a folyosón fel az elsőre,majd úgya így a másodikra közben persze figyeltem nehogy valamelyik tanár észre vegyen,mert még pont az hiányzott volna nekem..miután sikerült észrevétlenül eljutnom a lépcsőig ami a tetőre vezet gyors léptekkel felsiettem rajta,majd óvatosan kinyitottam és kiléptem az ajtón,majd halkan becsuktam magam után azt,s megpillantottam a korlátnak támaszkodó fiút..először is mikor megláttam magas alakját egy rohadt nagy kő esett le a szívemről,hisz nem tudom mit csinálnék ha valami baja esne WonHonak,mert eléggé féltem őt..nem vagyok biztos benne,hogy bármit is érzékelt volna a környezetéből,és őszintén jobban féltem attól,hogy magával csinált valamit,mint attól hogyan fog reagálni arra,hogy itt vagyok,de azért óvatos léptekkel közelítettem meg őt.. tőle pár lépésre álltam meg mögötte.. éppen azon voltam,hogy megérintsem mikor váratlanul megszólalt...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro