Skylar szemszöge:

HoSeok lefagyva állt majd körém fonta karjait..csendben álltunk egymást ölelve miközben WonHo arcát nyakamba temette és szorosan ölelt magához..mintha attól tartana bármelyik pillanatban otthagyhatnám,pedig ez egy percre sem fordult meg a fejemben..ezután olyat tapasztaltam amit eddig még soha..éreztem ahogy valami meleg folyik végig a nyakamon... először nem értettem,aztán mintha fejbevágtak volna úgy jött a felismerés..WonHo sírt.. eleinte csak a halkan szipogott aztán egész teste remegni kezdett ahogy kiengedte eddig visszatartott könnyeit...vállai is remegni kezdtek s a levegőt is kapkodva vette miközben megállíthatatlanul zokogott.. szörnyű érzés volt,hogy nem tehettem semmit..nyugtatás képpen simogatni kezdtem hátát és megállás nélkül azt suttogtam fülébe,hogy minden rendben lesz..persze tudtam,hogy ez nem ilyen egyszerű de próbáltam tartani benne a lelket..jelen pillanatban mást úgysem tehettem érte..így álltunk még percekig..aztán mikor WonHo látszólag megnyugodott és már a sírása is alább hagyott óvatosan elhúzódott..tekintetét nem emelte rám,a cipőit fixírozta.. kezemmel álla alá nyúltam és felemeltem fejét,hogy láthassam meggyötört arcát.. hagyta magát,de kerülte a szemkontaktust..

-WonHo..menjünk haza..-mondtam halkan miközben megsimogattam arcát...HoSeok nem mondott semmit csak egyetértően bólintott,majd felkapta földről táskáját.. megvártam míg összeszedi a cuccait aztán felényújtottam kezemet amit ő habozás nélkül megfogott..a tetőről visszamentünk az épületbe,majd csendben elhagytuk azt..némán tettük meg az utat a buszmegállóig,ahol nem kellett sokat várnunk a buszra..úgy gondoltam most nem lenne szerencsés sétálgatni, tekintettel a fiú állapotára...amint megérkezett felszálltunk rá s mivel nem voltak sokan leültünk középre..WonHo levágódott az ablak mellé,fejét pedig az üvegnek döntötte és úgy nézte a mellettünk elsuhanó tájat..arcát néztem ami fáradságot tükrözött,majd lenéztem összekulcsolt kezeinkre..
fogalmam sincs mi lehetett az oka annak,hogy ezt csinálta de abban bizos vagyok bármi is legyen a háttérben biztosan mély nyomot hagyhatott benne, máskülönben nem csinálta volna ezt..amióta ismerem még nem csinált ilyet..csak akkor ivott ha bulizni volt,soha nem folytotta bánatán alkoholba..legalábbis én nem tudok róla..ahogy ezen gondolkodtam éreztem,hogy WonHo fejét az ablakról áthelyezte a vállamra..szemei csukva voltak,mintha ezzel próbálná meg kizárni a külvilágot..körülbelül még öt percig utaztunk így aztán,bár nem volt hozzá igazándiból szívem,de muszáj volt megszólítanom...

-WonHo..lassan le kéne szálnunk..-mondatomra nem válaszolt csak bólintással jelezte,hogy tudomásul vette amit mondtam..felálltunk és a következő megállónál leszáltunk.. miután elment a busz mi is elindultunk hozzám.. tudtam,hogy ilyenkor anya nincs itthon hiszen munkája miatt csak késő délután ér haza...WonHo még mindig szédelegve jött mellettem amit nem csodálok,azt viszont igen,hogy még nem köszönt vissza a reggelije..amint a házunkhoz értünk elengedtem kezét,hogy táskámból előkeressem kulcsaimat,mire WonHo kétségbeesetten kapott kezem után..

-Nyugi..nem hagylak itt csak előkeresem a kulcsomat,hogy be tudjunk menni..-nyugtattam meg,amire csak bólintott..

-És anyukád nem lesz mérges amiért lógsz a suliból??-kérdezte halkan mire mosolyogva megráztam a fejem..

-Nem mert nincs itthon..csak késő délután ér haza..-válaszoltam miközben sikerült kinyitnom az ajtót..előre mentem WonHo pedig jött utánnam.. levettük a cipőinket és a nappali felé terelgettem a szöszi fiút..ott lehuppant a kanapéra és az ölébeejtett kezeit kezdte el nézni.. nagyot sóhajtva ültem le vele szembe a dohányzóasztalra és megsimogattam kezeit..erre a cselekedetemre WonHo felemelte fejét és halványan rám mosolygott..

-Nem vagy szomjas?? Vagy nem kérsz valami mást??-kérdeztem kedvesen mire mosolyogva megrázta a fejét..

-Nem..most ittam meg majdnem fél üveg vodkát szóval nem kérek semmit..-fogta kezei közé enyéimet és az ujjamon lévő gyűrűvel kezdett el játszadozni...

-Hogyérted azt,hogy majdnem fél üveg??Mikor elvettem tőled már majdnem üres volt..-néztem rá értetlenül amire csak egy halk kuncogás volt a válasz..

-Úgy hogy kiöntöttem egy kicsit.. annyi eszem még van,hogy nem egy tetőn iszom le magam holt részegre..-nézett rám mosolyogva..

-Pedig most mondom neked vagy századjára,hogy nem vagy eszednél..el tudod te képzelni, hogy mennyire aggódtam érted?! Amióta reggel elköszöntél nem voltál képes életjelet adni magadról te nem normális!!!Már a srácokhoz mentem hátha ők tudják merre vagy,ám hiába mert ők csak összenéztek és egy árva szót nem mondtak..és biztos vagyok benne,hogy ebben is a te kezed van..-akadtam ki ami láthatóan szórakoztatta a szöszit..hitetlenkedve néztem rá majd dühösen felpattantam így WonHonak fel kellett rám néznie..

-Ne nevess ezen Shin HoSeok!!Ez nem vicces..nem tudom te fordított esetben hogyan reagáltál volna..jahh várj mégis..te leordítottad volna a fejemet aztán meg kioktattál volna..-karbatett kezekkel néztem ahogy mosolyogva hátradőlt a kanapén..

-Egy ez nem igaz..kettő valamelyiküknek azért mégiscsak megeredt a nyelve ha tudtat hol kell engem keresni..-felhúzott szemöldökkel várta reakciómat..engem pedig eléggé meglepett ez a kijelentése..