Skylar szemszöge:

-Mit keresel itt??-hangjából nem tudtam kivenni pontosan milyen hangulatban is van és hirtelen eszembejutottak HyungWon szavai..egy percre lefagytam aztán összeszedve magam válaszoltam..

-Kerestelek a termetekben,de nem voltál ott..hívtalak is számtalanszor de nem vetted fe és az üzeneteimre sem válaszoltál...-feleltem halkan..WonHo még mindig nekem háttal állt..

-És honnan tudtad,hogy itt vagyok??-tette fel újabb kérdését.. magamban örlődtem a vàlaszon,hiszen nem akartam hazudni neki,de HyungWont sem akartam bajba sodorni,így hát rögtönöztem..

-Megérzés..-hangom még mindig halk volt..WonHo nevetve rázta meg fejét..gondolom rájött,hogy hazudok mégsem kérdezett mást..csend állt be közénk amit a csengő hangja tört meg...

-Nem kéne órára menned??-hallottam hangján,hogy mosolyog.. némileg megnyugodtam,de akkor még nem sejtettem,hogy ez csak pillanatnyi állapot lesz...

-Elhiheted,hogy most ez érdekel a legkevésbbé HoSeok...És jó lenne ha végre megfordulnál és nem a hátadhoz kéne beszélnem!!!-lehet,hogy hangom kicsit mérgesebben csengett mint kellett volna,de meguntam,hogy nem láthatom helyes arcát.. WonHo elengedte a korlátot s felegyenesedett..olyan hirtelen pördült meg,hogy szerintem még ő is meglepődött..hát még én... ilyedten kaptam a szédelgő fiú után aki csak jót mosolygott az egész szituáción...őszintén megmondva rohadtúl nem értettem mi ilyen vicces ebben az egészben,de nagyot csalódtam HoSeokban..arról tudtam,hogy néha rágyújt és ezzel nem is volt bajom..hiszen titokban én is ezt csináltam(de ez most nem lényeg)..csalódásom oka a WonHo kezében található vodkás üveg volt,ami valószínűleg reggel még tele volt..amint sikerült megtalálni egyensúlyát lefejtette kezeimet magáról és a szájához emelte az üveget azzal a szándékkal,hogy megissza annak megmaradt tartalmát...nem bírtam nézni,hogy ezt teszi magával..kikaptam kezei közül az üveget mielőtt az érintkezhetett volna szájával és a korláton áthajolva ledobtam azt.. WonHo kétségbeesetten és kissé dühösen kapott mentsvára után ám feleslegesen hiszen az már rég a földön hevert darabokra törve...tekintetem a fiú és a törött üveg között cikázott.. WonHo arca lefehéredett ahogy tudatosult benne mi is történt az imént.. maga elé meredt így én arcát kezdtem el tanulmányozni... szemei pirosak voltak és látszott rajta,hogy igen keveset aludt múlt éjjel..de az is lehet,hogy napok óta nem alszik..tovább azonban nem tudtam elemezni,egyik percről a másikra változott meg hangulata..rám emelte elködösült tekintetét mire bennem megfagyott a vér..soha nem gondoltam volna,hogy Shin HoSeok,akit már évek óta ismerek valaha is bántana... egészen eddig a pillanatig... agyamban megszólalt a vészcsengő ami folyamatosan azt hajtogatta,hogy "Fuss!Menekülj különben bántani fog!"...ám nem csak ez volt az egyetlen hang... közben WonHo is megszólalt...

-Ezt most miért kellett?!!-szinte már üvöltött mire összerezzentem..

-Hmmm??Az előbb még nagyon bátor voltál..-nevetett gúnyosan..

-Csak nem elvitte a cica a nyelvedet?!-vigyorgott a képembe..tudta jól,hogy mennyire utálom mikor ezt csinálja s ez felülírta bennem a félelmet...

-Képzeld nem!!!És azért csináltam mert a barátom vagy és nem fogom ölbetett kézzel végig nézni amit itt csinálsz magadda!!! Mellesleg ha nem tűnt volna fel az iskola tetején piálgatsz...abba bele sem gondoltál,hogy mi van akkor ha véletlenül leesel innen te nem normális!!!!-keltem ki én is magamból miközben a mellkasát böködtem mutatóujjammal... WonHo először meglepődött azon,hogy visszaszóltam.. gondolom nem számított erre.. meglepettsége persze pillanatok alatt eltűnt s helyette egy perverz mosoly terült szét arcán s ezzel együtt elkapta csuklómat és magához rántott,majd a fülemhez hajolt..

-Mindig is bírtam mikor ilyen kis harcias voltál..-suttogta fülembe.. kirázott a hideg ahogy meleg lehellete találkozott bőrömmel... próbáltam eltolni magamtól,de nem sokra mentem vele... esélyem sem volt WonHoval szemben,hiszen magasabb is volt nálam és persze izmos testalkatú..soha nem értettem miért tölti ideje nagyrészét az edzőteremben de az biztos,hogy az eredmény magáért beszél...

-HoSeok kérlek szépen engedj el..-könyörögtem neki...tudtam,hogy ezzel azt sugallom neki,hogy feladom... ismertem már annyira,hogy tudom nem adja fel ő sem egykönnyen így ezt láttam legjobbnak...

-Miért??Nem foglak bántani ha erre számítottál..-nézett méllyen a szemembe,majd elengedett és hátrált egy lépést..

-Attól még,hogy ittam és talán egy kicsit részeg is vagyok nem foglak bántani...téged soha nem tudnálak..-nézett rám könnyes szemekkel...nem értettem a helyzetet..az egyik pillanatban még dühös,aztán perverz utánna meg ismét olyan mint a hétköznapokban...fejemet megrázva próbáltam helyrerakni a gondolatokat..aztán mindent félretéve léptem közelebb a megtört fiúhoz s szorosan átöleltem...