Prológus
Az erdő sötétje felé húz a karomnál fogva. Már úgy szorítja, hogy a fele lezsibbadt. Másikkal a pulcsimat fogom össze magamon. Egy idő után elegem lett a ráncigálásból és kitéptem a karomat.
-Hova viszel? -léptem el tőle.
Félelmetes arccal nézett rám. Szeme teljesen fekete volt, keze rángatózott. Legszívesebben visítva rohantam volna el.
-Te akartad megtudni. Már nincs visszaút. De először tudnod kell a szabályokat. -húzott remegő kézzel magához.
Testéből áradt a hidegség aztán hátralépett. Egy hangos suhanást hallottam aztán megjelent mögötte valami nagy és fekete.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro