Reggel az ébresztőórám végleg feladta és nem jelzett, ezért sikeresen késtem töriről, ami miatt délután itt kell maradnom. Most komolyan fél óra miatt egyből büntibe küld? Ennél a nőnél nincs minden rendben, az biztos. A délelőtt viszonylag hamar elment, viszont a délután minden másodperce csigalassan küzdötte magát előre. Igazán matematika közben eszméltem fel arra, hogy itt kell maradnom hatig ezáltal nem látom azt a sorozatot, amit minden nap megnézek. Az élet és a tanárok igazságtalanok.

-Hát akkor szia Honey!-ölelt át mosolyogva Amie, aztán sarkon fordult és elsietett.

-Miért én?-pillantottam fel a plafonra, aztán visszavezettem a tekintetem a szekrényemre. Gyorsan bedobtam a matek felszerelésem, aztán elindultam a terem felé mielőtt innen is elkések. Nem szeretnék szerezni plusz egy órát a pokolban. Amúgy sem tudom, hogy mégis mi a francot fogok én ott csinálni a házimon kívül.

A barna ajtót belöktem magam előtt, aztán beléptem a terembe, ahol rajtam kívül még négyen voltak. Három fiú és egy lány, akik úgy néztek ki, mint akik húsz év után most szabadultak a börtönből. Elmormoltam egy köszönés féleséget, aztán a fal mellett leültem a második padba és ráhajtottam a fejem.

A tanárnő körülbelül tíz perc után megérkezett egy nagy bögre kávéval és egy könyvvel, aztán kényelmesen elhelyezkedett a tanári asztalnál és mintha itt sem lennénk olvasni kezdett. Körülnéztem az osztályban. A lány valamit rajzolt a fiúk pedig kapucnival a fejükön aludtak. Most először vagyok itt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire unalmas. Jó persze nem arra számítottam, hogy Kygo ad majd nekünk koncertet, de akkor is..halálra unom magam.

A lehető legkevesebb zajt csapva elővettem a történelem könyvem és a füzetem, aztán nekiálltam a házinak. Körülbelül a harmadik kérdésig jutottam, aztán rájöttem, hogy én itt nem tudok házit írni. Inkább majd megcsinálom miután hazaértem.

Vagy egy órán keresztül feküdtem a padon és próbáltam nem elaludni. Nem szeretnék hülyeségeket beszélni, mert sajnos ezt szoktam csinálni, amikor alszom. Kiskorom óta beszélek álmomban minden baromságot. Egyszer azt mondtam anya állítása szerint, hogy leborotválom a kutya lábát.

Az ajtó hirtelen kinyílt, de nem volt kedvem felemelni a fejem, ezért a hajamat félretűrve néztem meg az illetőt, aki bejött. Valami barna hajú, számomra teljesen ismeretlen férfi volt. Nem is törődtem vele egészen addig, ameddig a tanárnő ki nem mondta a nevem.

-Honey, menj Charlie-val!-bökött a fejével a férfira. Értetlenül álltam fel a táskámat a vállamra kapva, aztán kimentem utána a teremből.

-Charlie Puth vagyok!-mutatkozott be.

-Történt valami? Vagy mi a franc? Azt se tudom, hogy ki maga!-mutattam rá. Halkan felnevetett, aztán megszólalt.

-Kijuttattalak a büntiből, elég csak egy köszönöm is. El kell majd vinnem a tanárnőt vacsorázni, szóval én rosszabbul jártam-túrt bele a hajába.

-Aha és?-sürgettem.

-Az irodalom tanárodnak van egy ajándéka anyukádnak-sóhajtott.

-Jaa a könyv? Ezért kellett kijönnöm?-szaladt ráncba a homlokom.

-Miért inkább játszottál volna jéggé fagyott Rose-t a padon?-vonta fel a szemöldökét. Nem válaszoltam csak beletúrtam a hajamba és álmosan körbenéztem a folyosón. Nem igazán tudtam, hogy hová megyünk, de ha el akarnak rabolni, akkor megrúgom őket és elfutok. Biztos vagyok benne, hogy gyorsabban futok, mint két felnőtt, magas férfi.

A tanári előtt megállt és illedelmesen bekopogott. Az ajtó pár perc múlva kinyílt és megláttam a kissé kócos irodalomtanáromat.

-Itt is van a kislány. Én léptem, szevasztok!-intett, aztán sarkon fordult és elment.

-Anyád a kislány!-morogtam az orrom alatt, mire Mr.Mendes felnevetett.

-Gyere beljebb Honey!-intett. Kis hezitálás után követtem a kávé illatú terembe.-Még kijavítom ezt a pár dolgozatot, aztán megkeresem a könyvet, rendben?

-Persze-vontam vállat, majd leültem az egyik puha és kényelmes székre a hatalmas asztalnál. Mr.Mendes majdnem mellettem leült egy adag papírral a kezében és békésen javítgatta a dolgozatokat. Mivel más nem volt bent, ezért kihasználtam az alkalmat és körbenéztek. Unalmas terem volt a sok órarenddel és oklevéllel tarkított falaival.

-A pár dolgozat alatt ötven osztályét értette?-kérdeztem unottan. Ijedten rám kapta a fejét, amin halkan felnevettem és vártam a válaszát, ami nem igazán akart megérkezni.-Bejöttem ülni.

-Ha szeretnél tornászhatsz, van itt hely-mutatott a terem egyik sarkába.-Pár perc, addig olvasgasd ezt!

-Ez mi?-néztem a vastag könyvre, majd a kezembe vettem és alaposan szemügyre vettem.

-Idézetek vannak benne, nagyon jó móka-jegyezte meg, miközben ráírta az egyik lapra az osztályzatot.

-"Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek."-olvastam fel, majd a végén elmosolyodtam.

-Honey!-sóhajtott Mr.Mendes, aztán a tenyerébe temette az arcát-Magadban.

-Uh basszus utálok magamban olvasni-vontam vállat és tovább lapoztam a könyvben.

-Nem beszélünk csúnyán!-oktatott ki, mire a szemöldököm a homlokom közepéig szaladt.

-A basszus az nem csúnya szó. Akar igazán trágár szavakat hallani tanárúr?

-Nem hetven éves vagyok, én is tudok elég sokat, de nem pont egy iskolában kell megosztani egymással a tudásunkat.

-Jesszusom!-emeltem a plafonra a tekintetem.-Miért nem mondja csak azt, hogy ne itt küldjük el egymást a francba?

-Ez egy nagyon jó kérdés Honey, gondolkozz a válaszon amíg én végzem-fordult vissza a kijavítatlan dolgozatokhoz.

-Oké az agyára fogok menni, de elmondja, hogy hány éves?

-Már most az agyamra mentél-jegyezte meg mosolyogva, aztán letette a tollat és hátradőlt a székben.-Százból vonj ki hatvanötöt és megkapod a koromat.

-Harmincöt éves?-döbbentem le, ahogy ő is.

-Tessék? Dehogy! Rosszul számoltál! Huszonöt, nem harmincöt.

-De azt mondta, hogy hatvanöt a százból...

-Nem ezt mondtam!-tiltakozott a szavamba vágva.

-Na mindegy...várjunk, baszki maga még csak huszonöt?-képedtem el újra. Még a végén elvisz a megdöbbenés hajója a másvilágra.

-Miért szerinted mennyinek nézek ki? Negyvennek?

-Neem negyven azért nem, mondjuk talán harminckilenc-bólogattam nevetést visszafolytva.

-Na szép, mondhatom! Nekem jössz a második napomon a folyosón most pedig le öregezel-mondta tetetett felháborottsággal. El is felejtettem, hogy sikeresen nekifutottam Olivia keresése közben. Hirtelen felpattant a székből, aztán a polchoz ment és levett egy könyvet, aztán letette elém.

-Ezt is olvassam el, vagy ez már az, amit anya kért?-néztem fel rá felvont szemöldökkel.

-Nyugodtan elolvashatod, de egyébként anyukád kérte. Mint mondtam, nagyon kedves asszony!-ült vissza a székbe mosolyogva.

-Ugye nem zúgott bele anyámba?-nyíltak nagyra a szemeim és nem csodálkoznék azon, ha ezt a szomszéd városban is hallották volna, hiszen ha nagyon meglepődöm, akkor ordítozom.

-Hogy gondolhatsz ilyet, Honey?-kérdezte nevetve-Nincs anyakomplexusom. Egyébként is van feleségem, három gyerekem és egy kutyám. Boldog vagyok.

-Három gyereke? Mi a...

-Dehogyis!-vágott a szavamba és megint nevetésben tört ki-Nem szándékozom gyerekgyárként üzemelni életem során.

-Erre nem tudom, hogy mit mondjak, de nekem igazán mindegy, hogy hány gyereket szeretne-vontam vállat és eltettem a könyvet a táskámba. Néha olyanokat mondok, amikért utána legszívesebben elásnám magam.

-Ilyenkor arra gondolok, hogy mi lehet a tinédzser leányok fejében, hogy ilyeneket beszélnek.

-A tinédzser leányok-hangsúlyoztam ki az utolsó szót, majd folytattam-A legkirályabb ember típusok a Földön.

Mr.Mendes válaszával nem törődve vettem elő a telefonom és írtam anyának.

"Me:Hello anya! Nálam van az a brutálnagy könyv, gondoltam szólok😉jó olvasást!

Anya:Meglesz, amint hazaértél😂❤"

-Mr.Mendes maga honnan ismeri ezt a Charlie nevű férfit?-csúsztattam vissza a telefonom a táskámba.

-Ez a Mr.Mendes annyira öregít, te szent ég!-túrt bele a hajába-Nyugodtan hívj Shawn-nak, ha nincs itt más. Egyébként régi jó barátom kicsit bolondos, de nagyon jófej.

-Értem?!-álltam fel a puha székből és a vállamra kaptam a táskám. Megvártam míg elpakol, mert az bunkóság lett volna, ha csak úgy kirohanok. Mondjuk tegnap is ezt tettem. Miután elpakolt egy kupac papírt és felvette a fekete bőrkabátját végre kiszabadultam a tanáriból. Nem fázik bőrkabátban? Én egyszer vettem fel ősszel, de majdnem lefagytam benne.

-Nos akkor viszlát Mr.Shawn Mendes!-köszöntem el tőle nevetve, miután majdnem elestem a lépcsőn.

-Viszlát Honey!-biccentett mosolyogva.

hi angels!
néha olyan értelmes dolgokat írok😂bocsánat érte, az elejét éjfél után írtam☻
kihasználom az alkalmat amíg itthon vagyok és írok, hiszen a koleszban nem tudom, hogy mennyire lesz időm 😏♡
btw:shawn ott fent kikúrt helyes goodbye😍🙈