Ahogy az várható volt, anya percekig némán meredt rám és hiába próbálkoztam, semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Abban a pár percben viszont átkoztam magam ezerszer. Hogy miért nem tudom soha befoni? Miért kell pont most a jókislányt játszanom? Az a kibaszott föld pedig miért nem tudott alattam megnyílni és elnyelni? Az is átfutott az agyamon, hogy azt mondom neki "haha, vicc volt!", de tudtam, hogy valószínűleg soha nem hinné el, hogy ilyen jó színész vagyok.

-Azta!-motyogta döbbenten én pedig a feszültségtől elnevettem magam. Képtelen voltam elhinni, hogy ez az első reakciója a hallottakra. Biztos voltam benne, hogy amint megtudja, kolostorba zár...bár ami késik, az nem múlik. Ki tudja mit hoz, ha feleszmél a sokkból.

-Én...-kezdtem, de egyszerűen nem bírtam folytatni. A hangom az összes végtagommal együtt szinkronban remegett a szívem pedig vadul kalapált. Kerestem a megfelelő szavakat, amikkel kicsit tompíthatom a pár perce elhangzottakat, de egyszerűen a némaság sötét leple maga alá temetett.

-Az irodalom tanárod, vagyis Shawn?!-kérdezte, de láttam rajta, hogy még mindig emészti a szavaimat és próbálja magában tisztázni a hallottakat.

-Igen, de ez nem olyan, mármint ez nagyon lassan alakult ki és nem kényszerített rám semmit, valójában szerintem próbálta magában leküzdeni ezt az egészet, de..ahj ez bonyolult-hadartam el, de a végén inkább leültem az ágyamra.

-Hogy fogjuk ezt beadagolni apádnak?-gondolkozott hangosan anya, mire rekordgyorsasággal kaptam rá a fejem és pattantam fel.

-Hogy mi?-visítottam csillogó szemekkel. Valószínűleg olyan lehettem, mint egy kismalac, akit megmentettek a vágóhíd kapujánál.

-Igazából még én sem tudom, hogy valójában hogyan is reagáltam le a szavaidat. Annyira este van nekem is és annyira hirtelen, lavinaként zúdítottad rám, hogy lefagytam-simított végig a homlokán, majd karbatette kezét a mellkasa előtt.

-Tudom és sajnálom!-sóhajtottam.-Ha szeretnéd elmesélek mindent és megbeszélhetjük, de anya én tényleg szeretem őt. És tudom, hogy ez egy kibaszottul szar helyzet, hiszen a tanárom és ha kiderül, akkor komoly következményekkel jár, de ha úgy határoznál is, hogy eltiltasz tőle...nem fog menni. Mármint...Jesszusom, ezt nehéz elmagyarázni! Utoljára oviban beszélgettünk a szerelmi életemről és akkor is csak annyit mondtál, hogy Ben anyukája lenne az anyósom, aki olyan, mint egy megbőszült tehén.

-Tudom, hogy milyen, amikor szerelmes vagy. Akkor nem érdekel semmi még a törvény sem. Nem szeretnélek tőle tiltani, mert, fáj ezt kimondani, de nála jobb srácot azt hiszem mostanában nem találnál. Igaz megrémiszt és furcsa a tudat, hogy pont a tanárod, de ha azt vesszük, nemrég szabadult az iskolapadból. De mára hagyjuk ezt a témát, jó Kicsim? Apád miatt meg ne aggódj, majd lassacskán beadagolom neki-adott egy puszit a homlokomra, majd sarkon fordult és kiment a szobámból. Miután becsukta az ajtót én a szó szoros értelmében összeestem. Fogalmam sincs, hogy a boldogság, vagy az adrenalin okozta-e mindazt, hogy a padlón feküdtem vigyorogva, és az esés következményeként fájó háttal, de abban a pillanatban csak az érdekelt, hogy anya nem ájult el, vagy utalt pszichológushoz.

📖📚📖

A nap forró sugarai perzselték a járdákat és a fák hatalmas lombjait, amik hűen próbáltak védelmet adni, árnyékot biztosítani az embereknek, miközben én hatalmas vigyorral tekertem piros biciklimen a hozzám hasonló, bringázó embereknek kijelölt úton, néha-néha letérve róla, ezzel majdnem halálra gázolva pár embert. Miután megéltem pár "baszódj meg!" és "vak vagy, ember?" beszólást végleg letértem az útról és egy kisebb dombon, szorosan markolászva a féket, legurultam. Sajnos a filmbe illő látvány elmaradt és nem szállt fel előttem több száz galamb, aminek mélyen legbelül örültem is, hiszen magamat ismerve, az ijedtségtől ide-oda ráncigáltam volna a kormányt, ezzel okozva a saját halálomat. A kisebb tó mellett egy lélek sem tartózkodott, amin csodálkoztam, hiszen csodálatos volt a táj. A tóban pár kacsa úszkált, mellette elszórva helyezkedett el pár fa körülvéve rengeteg színes virággal. A távolban meláttam egy ismerős alakot, mire elmosolyodtam. Ahogy közelebb értem szorgosan adtam jelzést a kis csengővel, hogy forduljon felém, minek hatására vigyorogva nézte végig, ahogyan mellette megállok, majd leszállok a kerékpárról, ami ennek következtében eldőlt. Nevetve vontam meg a vállam, majd teljesen Shawn felé fordultam, aki a derekam köré fonta izmos karjait és megszólalt.

-Nem gondoltam volna, hogy tényleg képes leszel biciklivel jönni, de rá kell jönnöm, hogy mindig meg tudsz lepni-mosolyodott el a végére, ahogy én is.

-Ó, ha tudnád, hogy még mennyi ilyen meglepő és roppant érdekes dolog van a tarsolyomban. Igazából féltem attól, hogy a fék feladja a szolgálatot és egyenesen a tóba száguldok, de nem így lett, szerencsére-tettem hozzá nevetve.

-Alig várom, hogy felfedezzem azt a sok, igen is érdekes dolgot-mondta egy halvány mosollyal, majd megszűntette a köztünk lévő távolságot és lágy csókba hívta akjaimat.

Miután elváltunk egymástól leültünk a fűbe és a tavat kémlelve beszélgetni kezdtünk. Szó esett a nyári szünetről, a következő tanévről és anyáról is. Azóta csak pár szót beszéltünk erről az egészről és elmondta, hogy mellettem áll bármi történjék is. Ugyan apának még nem ejtett róla szót, mert akkor tervezi neki elmondani, ha hazajön.

-És hogy haladtok a bankett szervezésével?-váltott témát én pedig a számat elhúzva, vállat vontam.

-Most komolyan ilyenkor is a suliról szeretnél beszélgetni?-pillantottam az ölemben pihenő, összekulcsolt kezünkre.

-Rendben, akkor mesélj nekem arról, hogy milyen rosszak voltak az irodalom órák az érkezésem előtt-válaszolta vigyorogva én pedig hitetlenkedve pillantottam fel rá.

-Nos...elég jól haladunk a bankettel-kezdtem, mire hangosan felnevetett.-Lassan kész vagyunk vele, már csak pár finomítás és egyenesben leszünk.

-De Honey, ugye tudod, hogy holnap lesz?-kérdezte.

-Igen, de előtte még lesz időnk rá. Viszont semmi kedvem sincs rá elmenni. Oké, hogy mi búcsúztatjuk őket, de igazából nem ismerek közülük senkit-húztam el a szám.

-Én nem megyek-vigyorodott el.-Ezért jó, ha tanár vagy és nem tanítod a végzős osztályt. Viszont jövőre a tiéteken ott kell lennem.

-Mi?-vontam fel a szemöldököm.-Te nem leszel holnap ott? Mi? Mi? Mi? De ne már! Akkor kit fogok titokban bámulni?-néztem kétségbeesetten magam elé, de amikor rájöttem, hogy ezt hangosan kérdeztem, kínosan elmosolyodtam.

-Nem kell oda bankett, hogy bámulhass. Tudom, hogy képes vagy elveszni az én gyönyörűségemben-fordította el a fejét és az égre vezette barna szemét.

-Ezzel a mozdulattal beleillettél volna valami sablonos filmbe-jegyeztem meg nevetve.

-Jössz sétálni egyet?-állt fel, aztán intett a fejével. Egy apró bólintás kíséretében én is felpattantam, majd a kezét megfogva és a biciklimet hátrahagyva elindultunk egy tó körüli sétára.

📖📚📖

-Ezt hova a...pfú basszameg annyira felcseszi az agyam ez a sok szalag-ingatta a fejét indulatosan Pete. Nem szóltam semmit, mert teljesen egyetértettem vele. Nem volt kedvem délután ötkor még itt variállni a szalagokat, amikor mással is eltölthettem volna az időmet tekintve, hogy elhatároztam, hogy nem fogok eljönni a bankettre. Nem kötelező a megjelenés nekem pedig eszem ágába sincs az iskola tornatermében tölteni még az estémet is.

-Pete, szerintem fejezzük be. Jó lesz így-pillantottam körbe. Mindazok ellenére, hogy a legkevesebb életkedvvel csináltuk végig mindezt, a terem jól nézett ki.

-Szerintem is-mászott le a létráról, amit összecsukott, majd vissza vitt a szertárba.-Te itt leszel?

-Nem!-válaszoltam a fejemet ingatva.-De gondolom te se...

-Nem-vágott a szavamba nevetve.-Randim lesz, ami sokkal jobb program, mint egy unalmas buli.

-Az biztos-mosolyodtam el. Még váltottunk pár szót, aztán külön váltak útjaink, tekintve, hogy mind a ketten más irányba lakunk. Ahogy a kihalt utcán igyekeztem haza eldöntöttem, hogy veszek egy forró zuhanyt és meglátogatom Shawnt, mivel úgy is egyedül lennék otthon.

Amint hazaértem az emelet felé vettem az irányt. A szobámba beérve kivettem egy tiszta farmert és egy fehér, oversized pulcsit, majd az ágyamra dobtam őket és a fürdőbe csoszogtam. Körülbelül háromnegyed óra múlva kiléptem az ajtón, amit kulcsra zártam magam után és gyalog elindultam Shawn házához. Mivel fejből még mindig nem tudtam a címét, ezért vissza kellett tekernem az Amievel folytatott beszélgetéseinket. Az ismerős utcába bekanyarodva akaratom ellenére is mosoly kúszott ajkamra.

Mivel nem szerettem volna, hogy a szomszédok felismerjenek és kipletykáljanak mindent, ezért a fejemre húztam a kapucnit és a hajammal eltakarva az arcom odaszaladtam Shawn ajtajához. Gyorsan megnyomtam a csengőt és türelmesen megvártam, míg nyílik az ajtó.

-Honey?-nézett rám Shawn ráncolt homlokkal én pedig nevetve bólintottam.

-Meglepetés! Um izé, bemehetek?-kérdeztem, ő pedig arrébb állt, hogy elférjek mellette. Amint a házba értem levettem a kapucnim.

-Látom tényleg nem mész-jegyezte meg az órára pillantva, ami fél hetet ütött.

-Jól látod-vontam meg a vállam, majd leültem a kanapéra és megsimítottam Macska hátát. Shawnra pillantottam, aki egy fekete farmert viselt, fehér pólóval és farmerkabáttal. Az a farmerkabát volt rajta, amit nekem is odaadott a tűzpróbánál.

-Most miért mosolyogsz így?-ült le mellém egy halvány mosollyal én pedig megráztam a fejem.

Hirtelen annyi minden eszembe jutott. Amikor először megláttam és arra gondoltam, hogy valószínűleg ő is ugyan olyan, mint az összes többi fiatal és jóképű, pályakezdő tanár. Hogy mennyire kínos volt, amikor rosszul voltam és hazavitt, majd a hiányzásom után segített a könyvtárban. Aztán amikor megkért, hogy tegezzem és együtt néztük a csillagokat, vagy amikor átléptünk az új évbe és elsőként kívánt nekem boldog szülinapot. Arra a felejthetetlen túrára, amikor a szerencsétlenségemnek hála megcsókolt, aztán pár nap után a suli folyosóján bevallotta, hogy szeret. Annyi minden történt velem, mióta belépett az életembe, hogy filmet lehetne belőle forgatni.

-Imádom, amikor így elbambulsz. Cuki és szexi. Tetszik-szólalt meg hirtelen mély, kissé rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg.

-Furcsa dolgokat tartasz szexinek-fordultam felé egy halvány mosollyal.

-Akkor most saját magadat is furcsának nevezted-döntötte enyhén oldalra a fejét én pedig elnevettem magam.-Mindazok ellenére, hogy elveszel ebben a pulcsiban, jól nézel ki.

-Jó Shawn, elég-takartam el az arcom a pulóverem ujjával, mert éreztem, hogy fokozatosan vörösödök el.

-Én csak az igazat mondom-vonta meg a vállát, aztán keze közé fogta arcom és megcsókolt.

Mondanom sem kell, hogy az elmúlt pár hónap alatt megcsókolt már egy párszor, de ez mégis más volt. A gyomrom györcsbe rándult a szívem pedig őrült tempóban dobogni kezdett, nekem pedig csak az járt a fejemben, hogy még. Mert nem tudtam betelni ezzel az érzéssel. Szükségem volt Shawnra, szükségem volt arra, hogy azt éreztesse velem, hogy élek és hogy az őrületbe kergesse a szívem. Minden porcikám beleremegett már az érintésébe is és hiába volt egy apró vészjelző a fejemben, a pillangóim azonnal lecsapták a szárnyukkal és tovább repkedtek ezzel még inkább arra ösztökélve, hogy beletúrjak Shawn göndör fürjtei közé és teljesen átadjam magam a rajtam felülkerekedő új és ismeretlen érzésnek. Ez az érzés pedig nem más volt, mint a vágy. Ahogy bele néztem elsötétült íriszeibe tudtam, hogy ő is ugyan azt érzi, amit én és tudtam, hogy ő is elvesztette a kontrolt.

A számról áttért a nyakamra, amit apró puszikkal hintett be, miközben a pulcsim alatt cirógatta a bőröm. Az érintése perzselt és futótűzként hatott rám, ami miatt nem igazán tudtam észlelni, hogy mi történik körülöttem. Shawn a fenekemet megfogva felemelt én pedig reflexből a dereka köré kulcsoltam a lábam és a nyakába kapaszkodva sétált fel velem a szobájába, ahol aztán letett az ágyra, felém kerekedett és folytatta az előbbi tevékenységét.

A pulóverem szegélyét megfogva eltávolította rólam a ruhadarabot, ami valahol a szobában landolt. Mivel a redőnyök félig le votlak húzva és kint borús volt az idő, ezért a szobában félhomály uralkodott. A nyakamról lassan áttért a vállamra és lépésről-lépésre haladt lefele. Amikor aztán a belőlem bármit is takaró, utolsó ruhadarab is a földre került én teljesen elvesztettem az eszem. Csak homályos emlékképek maradtak meg a fejemben arról, ahogy jelentéktelen semmiségeket suttog a fülembe. Ahogy a keze újra és újra felfedezőútra indul a testemen. A vágytól csillogó barna szemei, a szoba csendjét betöltő halk sóhajok és a kintről beszűrődő tompa fények, amik a szemem előtt összemosódva pecsételték meg az egész estét és adták tudtomra, hogy nincs édesebb ártatlanság a földön a mi szelíd bűnünknél.