A szokásos helyemen ültem Amie mellett és azon gondolkoztam, hogy miért telik ilyen unalmasan ez az utolsó pár hónap. Jön a nyár, de mindezek ellenére mindenki befásult és szótlan. Esküszöm szeptemberben több élet volt az osztályban, mint most.
Vegyük például Oliviat. Az utóbbi pár hónapban már nem énekelget a szünetekben random dalokat és nem álmodozik Mikeról, akivel egyébként még mindig együtt van.
Vagy Brad. Pár hónappal ezelőtt minden másodpercben túl volt pörögve, most pedig csak ül és valami focis játékkal játszik a telefonján.
Amie pedig szemmel láthatóan unja az életét. Ahelyett, hogy anime figurákat gyártana, csak színezgeti a négyzeteket a füzetében.
És itt vagyok én. Aki már azt unja, hogy mindenki unja ezt az egészet. Olyan gáz, amikor unod, hogy a barátaid unják azt, hogy te unod, hogy ők mennyire unják azt, amit minden másik gyerek un.

-Hallod Amie?-fordultam olyan gyorsasággal a lány felé, amit még a fény is megirigyelne.-Just danceljünk!

-Hogy mi?-szaladt ráncba a szemöldöke. Mindig, amikor unatkozunk Just dancelünk a kedvenc dalainkra. Ezzel megy az idő és nem unatkozunk.

-Mondjuk a Timberre-vigyorodtam el. Amie szeme felcsillant a kedvenc dala hallatán és másodpercek töredéke alatt írta be a Youtube keresőjébe a megfelelő szöveget, aminek hatására elsőként kidobta a legjobb videót.

-Én leszek a panda!-ragadta meg a kezem, majd a tanárihoz húzott, ott megtámasztotta a telefonját Violet üvegén. Időm sem volt azon agyalni, hogy konkrétan az egész osztály idiótának fog minket nézni, hogy Brad paparazzikat megszégyenítve videóz és, hogy az ajtó tárva volt, ugyanis elindult a Timber.

Azt tudni kell rólam, hogy mérhetetlenül botlábú vagyok. Olivia egyszer úgy jellemezte a táncmozdulataimat, hogy "olyan, mint a higany". Az ilyen videóknak hála pedig mindig eltévesztem az irányt. Ha az én figurám balra megy én mindig jobbra megyek és másodpercekig bámulom a képernyőt, nyitott szájjal, hogy ezt mégis hogy tudnám megcsinálni. Aztán miután felocsúdok, ugrálok és olyan fejet vágott, mint egy strokeos gorilla. És ez most sem volt másképp...

Amie láthatóan élvezte ezt az egészet, ugyanis vigyorogva táncolt és énekelt én pedig próbáltam normálisan leutánozni a mozdulatokat, miközben már sírva röhögtem saját magamon.

Ezt a dalt én is imádom. Mert ennek a dalnak története van. Még kilencedikben, amikor megismerkedtünk, elmentünk hárman kempingezni a hegyekbe. Az ilyen alkalmakra szánt helyre kellett volna letelepednünk, de minket csakis a szép kilátás érdekelt, ezért "kicsit" messzebb tettük le a sátorfánkat. Délután, miután már mindennel kész voltunk, úgy döntöttünk, hogy hallgatunk zenét. Elindítottunk egy random spotify lejátszási listát és nyugisan elcsevegtünk, nem törődve azzal, hogy a közelben erdészek irtották az erdő egy részét. Éppen a Timber jött, amikor az egyik fickó elkezdte üvöltve énekelni, hogy "It's going down i'm yelling timber you better move!" aztán a hatalmas fa rádőlt a sátrunkra. Utána értettük csak meg igazán, hogy miért nem kellett volna oda mennünk sátrazni.

-Ez tök jó volt!-ugrándozott mellettem kifulladva Amie, majd magához vont egy fullasztóan szoros ölelésre.

-Én meghaltam, ez nem nekem való-szorítottam a mellkasomra a kezem, miután kibontakoztam Amie öleléséből és a vigyorgó Bradre néztem.

-Halljátok, ez nagyon állat volt! Már várom a szülinapotokat!-nevetett a fejét ingatva, miközben a zsebébe süllyesztette a telefonját.

-Ezt csak Honey szülinapján teheted ki, mert az enyémen cuki, közös képeket kell kiraknod!-mutatott rá fenyegetően Amie.

-Az én szülinapomon senki se tud ciki képeket kirakni, mert engem lehetetlen lefotózni-vigyorodtam el.

-Mostantól ez lesz az életcélom-bólintott elszántan Amie, én pedig nevetve megvontam a vállam.

-Állok elébe! Viszont nekem van elég sok gáz képem rólatok, szóval ha nem akarjátok, hogy az ismerőseitek feljelentsenek titeket drogozás gyanújával, akkor ne próbálkozzatok olyan akaratosan.

-Erről most az a mém jutott eszembe-tört ki Bradből a nevetés.-160cm és tömör gonoszság.

-Köszönöm!-mosolyodtam el-De magasabb vagyok, szóval ez nem teljesen igaz.

-Miről megy a csevej?-lépett közénk Pete egy hatalmas szendviccsel a kezében. Azt meg kell hagyni, hogy a büfében túl jó kajákat lehet kapni.

-Csak megfenyegettem őket-legyintettem.

-Na végre! Szeretlek bro, de ez már rád fért. Nem bánnám, ha valaki elverné azt a lusta segged-mondta rezzenéstelen arccal. Brad állta a tekintetét, miközben én és Amie nagyra nyílt szemmel néztünk a két srácra, akikből szinte egyszerre tört ki a nevetés.

-A csajok reakciója mindent megért-mondta, majd beleharapott a szendvicsébe és a helyére ment.

📖📚📖

-Kérsz?-bökött a kávéjával felém Shawn, válaszul pedig megráztam a fejem.-Pedig finom.

-Ja ezek a drága kávék általában azok-bólogattam a barna, papírpoharat nézve. Nem tudom ki hogy van vele, de én biztos nem költenék ennyit egy pohár kávéra.

-Van az a kávé, ami valamilyen macska ürülékéből készül és isteni. Na az tényleg drága!-bólogatott nevetve, majd belekortyolt a kávéjába.

-Te többet költesz kávéra, mint ételre?!-vontam fel a szemöldököm és megigazítottam a hátamon pihenő táskám. Pár hónap és végre a szekrény legmélyére hajíthatom azt, ami annyi hátfájást okozott nekem...

-Nem! Én többet költök illatszerre, mint kávéra, de nem költök többet kávéra, mint ételre-vette elő a slusszkulcsot a zsebéből.

-Illatszerre-tört ki belőlem a nevetés.

-Most mi van? Ez egy létező szó!-torpant meg és felém fordult.

-Ha ezt nem mondod, akkor a szókincsem megöl-forgattam a szemem.-Csak néha annyira öregesen fogalmazol.

-Imádom, hogy leöregezel. Az esküvői beszédedben is majd mond el, hogy ezután sietsz feketét húzni, mert a vőlegényed egy vén szatyor.

-Még igent sem mondtam, de te már az esküvőnket tervezed. Oké Shawn, fehér lesz a gyerekszoba-ültem be az anyósülésre.

-Nem, kék lesz-mondta, miután beült mellém.-Ja nem, rózsaszín lesz, mert nekem kislány kell. Meg egy kisfiú. Először egy kisfiú, aztán egy kislány.

-Én adoptálni szeretnék-csatoltam be a biztonsági övet, majd a felháborodott Shawnra néztem.

-Szó se lehet róla! Maximum csak akkor, ha egy aranyos, néger kislányt fogadunk örökbe, mert azok kibaszottul aranyosak-vigyorodott el.

-Hová megyünk?-kérdeztem, amikor kikanyarodott a parkolóból.

-Fogalmam sincs. Hová szeretnél menni?-sandított rám vigyorogva. Most komolyan azt se tudja, hogy hova megyünk, csak megyünk?

-Nekem mindegy-vontam meg a vállam, majd a hátsó ülésre dobtam a táskám, ami egy nagy puffanással leesett onnan. Ha most nem tört el a vonalzóm, akkor azt valami természetfeletti erő védelmezi.

-Egyébként hogy telt a napod?-váltott témát.

-Jól-válaszoltam nevetve, ahogy eszembe jutott a csodálatos táncunk.-Egyszer táncolsz velem?

-Hogy mi?-kapta rám a fejét döbbenten.

-Just dancee-húztam el az e betűt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Attól függ...

-Mitől?-szakítottam félbe kíváncsian.

-Hogy akkor, amikor ez újra eszedbe jut, kedvem lesz-e táncolni-válaszolta.

Az elkövetkezendő fél órában pedig arról beszélgettünk, hogy ki mennyire Harry Potter rajongó. A nap már javában ment le, aminek hála az ég bárányfelhőkkel tarkítva, rózsaszínben pompázott. Csendben ültünk egymás mellett, a rádió halk hangjával megspékelt motorzúgást hallgatva, ugyanis Shawn eldöntötte, hogy csak úgy autókázni akar, nekem pedig nem volt ellenemre. Elmondta, hogy rengetegszer indul el céltalanul a városban autókázni, nekem pedig eszembe jutott az a rengeteg tél, amikor apával és az egyik haverjával felmentünk "csúszkálni" a hegyekbe. Nem volt veszélytelen játék, amiért anya mindig mérges is volt apára, de akkora adrenalin löket volt, amikor eszeveszett tempóval száguldottunk a havas úton, hogy az mindent megért. De ezzel a szokásunkkal aztán felhagytunk apa állása miatt.

-Nos keresnünk kell egy benzinkutat-pillantott a műszerfalra Shawn.-Pár mérföldnyire van innen.

-Okés-motyogtam egy pillanat erejéig elszakítva a tekintetem az elsuhanó tájról.

-Beszéltem anyukáddal-bökte ki, mire nagyra nyílt szemekkel kaptam rá a fejem.

-Hogy mi?

-Nem arról, nyugi-ingatta a fejét halkan felnevetve-Csak kért egy könyvet.

-Jaa oké-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

-El fogod neki mondani?

-Igen, de nem tudom, hogy hogy-meredtem magam elé a fejemet ingatva. Számtalanszor vetítettem már le a fejemben, hogy hogyan mondhatnám ezt el neki, de félek. Félek, hogy csalódik bennem, vagy hogy apával az oldalán kinyírja Shawnt. De mindezek ellenére ő az anyám és megérdemli, hogy tudja, hogy mi zajlik most az életemben.

-Akkor jó-mosolyodott el, amikor bekanyarodott a benzinkúthoz. Az övem kicsatolása után kiszálltam a járműből. A friss levegő azonnal megcsapott én pedig egy hatalmas adaggal megajándékoztam a tüdőm. Shawn odasétált a benzinkút ajtajához, de az nem nyílt ki.

-Mi? Az van kiírva, hogy nulla-huszonnégyben nyitva vannak-jött vissza mellém értetlenül.

-Hát akkor hazudtak-mondtam ki a nyilvánvalót.-De miért nincs nyitva? Nem lehet, hogy...

-Nem, nem volt itt túszejtés és emberölés, ami miatt egy kis időre bezárták a helyet-válaszolta meg a felnem tett kérdésemet.

-Jó, de ha egy elmebeteg bohóc fog ide jönni, téged öl meg elsőként-fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt.

-Végig szeretnéd nézni, ahogy meghalok?-vonta fel a szemöldökét tetetett felháborodottsággal.

-Nem! Én addig elmenekülök és ordítozom, hogy "segítség!"....Most mit fogunk csinálni?

-Megvárjuk, míg kinyit. Lehet, hogy csak el kellett rohannia a pasasnak és mindjárt visszajön-vezette vissza a tekintetét a benzinkút fehér falaira.

-Honnan veszed, hogy férfi volt?

-Neked csak ennyi maradt meg abból, amit mondtam?-kérdezte hitetlenkedve én pedig elvigyorodtam.

-Jó, akkor várjuk meg-fordultam meg és sétáltam vissza a kocsihoz, majd kinyitottam a hátsó ülést és beültem oda.

-Most miért oda ülsz?-kérdezte Shawn kinyitva az ajtót.

-Mert itt van a táskám és mert ez az ülés szimpibb. Ülj le te is!-paskoltam meg a puha ülést. A táskámból kivettem a telefonom, majd írtam anyának, hogy egy kicsit tovább maradok Olivianal, mert beiktattunk egy kis filmnézést.

-Kár hogy nem tartok társasjátékot a kocsiban-húzta el a száját.-Nem fázol?

-Nem-ingattam a fejem, majd az ülésen lévő kabátomra pillantottam, amire rádobtam a telefonom.

-Szerinted meddig leszünk itt?-döntötte hátra a fejét. A fényviszonyok időközben elég rosszak lettek. A kocsiban sem égett egyetlenegy lámpa sem, kint pedig félhomály volt.

-Hallgassunk rádiót!-hajolt előre, majd elindította a rádiót, amiben éppen Rihanna Umbrella című slágerének a vége ment.

-Egyáltalán visszajönnek valamikor?-szaladt ráncba a homlokom.

-Ha nem, akkor kiraboljuk a boltot, lopunk benzint és elköltözünk Németországba-felelte nevetve. A rádióban felcsendült az All of me dallama, mire elmosolyodtam, majd Shawnra néztem, aki az előtte lévő ülést szuggerálta. Csak szerintem nem emlékszik arra, hogy ez a "közös dalunk"? Igazából abszolút nem értem, hogy miért ezt mondta, hiszen a Goodnight n go jobban illett volna erre a szerepre, mert egy adott pillanatra emlékeztetett volna. De az All of me csak úgy van. És ez nem elegendő ahhoz, hogy ez legyen az a dal...

-Ha kell házit írnod, nyugodtan szólj-nézett rám, majd a lábamnál heverő táskára mutatott. Válasz helyett csak megráztam a fejem és újra a rádióra pillantottam.

Az autó ablakán keresztül szemléltem az eget borító csillagokat, miközben a rádióban egymás után szóltak a mai slágerek. Az I like it-nál elmosolyodtam, ugyanis Olivia jutott eszembe. Imádja ennek a dalnak az elejét és mindig meghallgatja azt a fél percet, aztán ellapoz.

Már egy ideje ültünk a kocsiban, csendben, mint két Holdkóros, amikor felcsendült az In the name of love én pedig mosolyogva Shawnra néztem, aki szintén elmosolyodott.

-Imádom ezt a dalt-doboltam a lábammal a zene ütemére.

-Én is! Martin mindig jó zenéket csinál, Bebe pedig tökéletes partner volt hozzá-bólogatott vigyorogva.

" If i warned you that the fire's gonna burn. Would you walk in? Would you let me do it first?"-ha jobban belegondolok, akkor ez a dal jellemző a mi kapcsolatunkra. Tudjuk, hogy a tűz megéget, mégis ezzel dacolva játszunk vele. És ez a legszebb az egészben. Hogy cseppet sem érdekelnek a következmények, mert mi a szerelem nevében harcolunk mindennel. Bízunk egymásban és képesek vagyunk ilyen kockázatos játékba belemenni csakis azért, hogy boldogok legyünk. Mert nekem fontos, hogy ő boldog legyen. Ő az az ember, aki visszahoz az életbe. Jobb vagyok, ha ő is velem van. Hiszen ő az én Esthajnalcsillagom...utat mutat nekem akkor is, amikor nem tudom, hogy merre kellene mennem és velem van a legsötétebb időkben, képes ezerszer jobban ragyogni az összes csillagnál a kedvemért.

hi my beautiful angels!
hogy vagytok ma?
remélem elnyerte a tetszéseteket eme rész
NYUGI LESZ HONEY CSÓK😂❤
love u!