A reggel első napsugarai lágyan cirógatták az arcom, miközben az ablakon át néztem az éledező utcát. A szomszéd néni gondosan öntözte a fejlődő  virágait, a szembe szomszéd az ajtóban állva olvasta a napilap friss számát, a postás pedig unottan biciklizett végig a járdán. Ezekben a monoton hétköznapokban mégis mindig volt valami érdekes dolog, ami egy kis izgalmat csempészett az örökkévalóságnak tűnő körforgásba.

A telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett, ezért az ágyhoz sétáltam, lehuppantam rá, majd a kezembe vettem a készüléket és megnyitottam az üzenetet.

Shawn:Honeeeeey!

Me:Mivaaaaaaan?😂

Írtam vissza másodpercek töredéke alatt, miközben idétlenül vigyorogtam.
Hogy milyen érzés "titkos" kapcsolatban lenni? Furcsa. Az ember nem a titkos üzenetekhez, lopott csókokhoz és a megjátszáshoz van hozzászokva, de mindezek ellenére boldognak mondhatom magam. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha érzelmeket fogok táplálni az irodalom tanárom iránt, aki ezeket viszonozza is.

Shawn:Semmi, csak unatkozom és hiányzol!😟💔

Me:Ezért kell az a törött szív?
Csinálj valamit és akkor
nem fogsz unatkozni 😊

Shawn:Vesszünk el ma este, Honey!

Me:Shawn, nekem egy
életre elég volt az az erdős kiruccanás...

Shawn:Ünneprontó vagy 😩

-Kivel megy a csevej?-hallottam meg anya izgatott hangját, mire ijedtem ugrottam meg és ejtettem le a telefonom.

-Anya, kopoghattál volna-vettem fel a készüléket a földről és megnyugodva tapasztaltam, hogy még egyben van.

-Csak azt akartam mondani, hogy a tavaszi szünetben átjönnek a nagyiék-újságolta el vidáman.

-Ugye tudod, hogy jövőhéten már tavaszi szünet?-kérdeztem lesokkolódva. Imádom a nagyiékat, de azt hiszem, hogy még nem állok készen a vallatásra és igazából a szünetre sem.

-Ezt kicsit boldogabban kellett volna mondanod. Csak nem hiányozni fog az iskola?-mért végig gyanakodva.

-Ez még viccnek is rossz-feleltem-Csak régen láttam már a nagyiékat és fel kell készülnöm a hosszú beszámolóra az unalmas életemről.

-Apád is pont akkor jön haza, szóval nem kell egyedül mesedélutánt tartanod-kacagott vidáman-Most visszamegyek a konyhába, figyelnem kell a húst.

-Rendben!-válaszoltam kurtán, mire rosszallóan megrázta a fejét, sarkon fordult és kiment a szobámból az ajtót gondosan becsukva maga mögött. Mindazok ellenére, hogy kiskoromban az ajtónak monoton nyitva kellett lennie, én mindig becsuktam, a szüleim pedig beletörődtek, hogy igényt tartok a magánszférámra.

A telefonom képernyőjét feloldottam és gyorsan átfutattam a szemem a Shawntól kapott üzeneten.

Shawn:Felháborodtam azon, hogy kemény két napot kapunk mi tanárok a másfél hetes tavaszi szünetből.

Me:Majd elmondom, hogy milyen érzés volt pihenni, miközben ti a suliban punnyadtatok😎💕

-Egyébként azon gondolkoztam, hogy a nyáron elmehetnénk mi a nagyiékhoz-jött vissza ismét anya, majd az ajtóban állva meredt rám.

-Várj! Nagyiék nem egy eldugott kis faluban laknak, ahol még a civilizáció nyomai sem látszanak?-vontam fel a szemöldököm.

-Honey, megint túlzol-sóhajtott drámaian.-Az igaz, hogy egy falu, messze a nagyvárosoktól, de attól még igen is van ott internet és nyolc csatornát lehet nézni akadálymentesen. Szerintem ennyi pont elég ahhoz, hogy a nyáron jól érezzük magunkat.

-Nyolc csatorna? Ezt te sem gondoltad komolyan!

-De! Igaz hiányozni fognak a műsoraim, de nem leszünk ott örökre és még ezt át kell beszélnem anyáékkal. Bár gondolom semmi akadálya-mosolyodott el.

-Hát ez remek!-forgattam meg a szemem és eldőltem az ágyamon a plafont bámulva.-Miért nem mehetünk mi is a tengerhez, mint a többi normális család?

-Mert mi nem vagyunk normális család-válaszolta nevetve, majd sarkon fordult és újból elviharzott.

Shawn:Na nem! Be kell iktatnod a naptáradba nekem is egy találkát!!

Me:Ez tetszik!😂Úgy mondod, mintha valami elfoglalt ember lennék...de amúgy hogy gondoltad, hogy nem látlak egész szünetben? Ennyire ne legyél zoknii...

Shawn:Jesszus Hunny, mi ez a zoknizás?😂Kedd neked megfelel Édes?

Me:Jesszus Shawn mi ez a Hunnyizás? Mintha Charlie írta volna és igen megfelel😊❤

📖📚📖

A reggeli napsugarak lágyam nyaldosták a csempézett falakat, miközben a konyha hatalmas ablakain próbáltak legnagyobb fényükkel beszűrődni. Előttem egy fehér bögrében forró tea gőzölgött, velem szemben pedig nagyi beszélt arról, hogy milyen volt az áramszünet miatt kint gereblyézni a leveleket, miközben a szomszéd egy elemes rádióból hallgatta a retro slágereit.

-Igazából az volt a baj, hogy már kezdett sötétedni. A házban semmit sem láttam és nem találtam meg a szemüvegem, ezért aztán kint sem vettem észre, hogy már vagy fél órája a füvet kapargatom a földről-kacagott fel jóízűen, mire összerezzentem.

-Jajj anya!-ingatta a fejét anya nevetve. Apa unott fejjel ült és meredt maga elé, miközben az ujjával ritmusosan dobolt az asztalon. Szerintem amúgy elaludt, mert már vagy fél órája meg se moccant.

Lopva a falon pihenő órára pillantottam és halványan elmosolyodtam. Fél óra választott el attól, hogy végre találkozzak Shawnnal. Igaz, hogy még csak öt napja láttam utoljára, de az akkor is öt nap. Nekik be kellett menniük az iskolába valami továbbképzéses katyvasz miatt én pedig mégjobban megutáltam a ronda pepitacsempézett intézményt. Miért szakítanak szét egy friss párt? Mondjuk biztos nem támogatnák a kapcsolatunkat. Őszintén, szívesen megnézném az igazgató fejét, ha a fülébe jutna ez a sztori...

-Honey! Lázas vagy?-tette jéghideg kezét a karomra nagyi, én pedig nagyokat pislogva meredtem rá.

-Miért lennék lázas?-szaladt ráncba a homlokom és anyára pillantottam, aki kíváncsian fürkészte az arcom. Miről maradtam le?

-Furcsa vagy nekem te lány-vette le kezét végül és visszahelyezte a bögréjére.

-Nem, nincs semmi baj. A hőmérsékletem már jobb nem is lehetne-nevettem fel zavartan. Jesszus, ki mond ilyet?

-Mindjárt indulsz Amiehez, igaz?-kérdezte anya, miután belekortyolt a teájába én pedig gyorsan bólintottam. Na és itt van az egész szar része. Nem szeretek hazudni, de van amikor elkerülhetetlen. És sajnos ez a szituáció megköveteli magának a szemrebbenés nélküli hazugságokat. Nem voltam boldog attól, hogy hazudnom kellett anyának, de megnyugtatott az a tény, hogy ő soha nem hívja fel a barátaimat, miközben ő is tudja, hogy csajos programon vagyok.

-Itt hagysz?-kapta rám a fejét nagyi felháborodva. Kényszerítenem kellett magam, hogy ne forgassam meg a szemem...annyira éreztem, hogy ilyen reakciót fog belőle kiváltani ez a hír.

-Bocsi nagyi, de ez már szünet előtt be lett tervezve-vontam meg a vállam hanyagul, miközben halványan elmosolyodtam.

-Milyen dolog ez? Itt hagyod az alig látott nagyanyád...-kezdte, de anya félbeszakította.

-Figyelj anya, Honey még nagyon fiatal. Természetes, hogy nem fog itt ülni velünk a tavaszi szünetben. Nem lessz el sokáig, mi viszont addig süthetnénk valamit, nem?-kérdezte mosolyogva, nagyi zöld szeme pedig felcsillant. Bingó!

-Ez nem is olyan rossz ötlet!-vigyorodott el, majd felpattant és a konyhaszekrényhez igyekezett. Én is felálltam a székről és megigazítottam a nadrágom, majd nagyira néztem, aki elkerekedett szemmel mért végig többször is.

-Mióta hordsz te ilyen göncöket? Vagy háromszor nagyobb a te méretednél az a nadrág!-mutatott az említett ruhadarabra.-Öltözz át, így ne menj az utcára!

-Nagyi, nem fogom felvenni azt a furcsa pulcsit, amit te hoztál-mondtam unottan. Ajándékként hozott nekem egy barack színű, zöld fóka mintás pulóvert.

Egy nagy sóhajtás után tovább hallgattam nagyi hegyibeszédét a nadrágomról, majd miután abba hagyta eltettem a telefonom és gyorsan kiviharoztam az ajtón. Megnyugtató volt kilépni a kellemesen langyos, tavaszi levegőre. Minden lélegzetvételemkor friss és üde levegővel ajándékoztam meg a tüdőm, miközben boldogan lépdeltem a park irányába. Elmondhatatlanul izgultam a találkozó miatt. A hasam görcsben volt, a szívem zakatolt, a lábam pedig remegett. Ha most valaki látott volna, akkor valószínűleg az suhant volna át a fején, hogy tuti a kivégzésemre megyek. Pedig nem ez volt a helyzet. Én csak még mindig nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik velem.

Én és az irodalom tanárom.

Én és Shawn.

Ez akkor is túl abszurd.

Ki a franc esik bele a tanárjába? A tanárjába! Ez olyan lehetetlen, minthogy valaki beleszeret egy számológépbe pusztán, mert okosabb, mint ő maga. Rengeteget rágódtam azon, hogy elmondjam-e valakinek, de úgy döntöttem, hogy ezt inkább még titokban tartom. Félek, hogyha elmondom a barátnőimnek, akkor kikotyogják és akkor Shawn karrierjének lőttek engem pedig megutál, amiért ilyen pletykás némber vagyok...pedig ha jobban belegondolunk Shawn a pletykás. Elmondja mások titkait, amit szerintem észre sem vesz.

A parkba érve leültem egy padra és magam elé meredve néztem a barna leveleket, amik ősz óta ott hevertek, miközben amúgy a természet teljes erőbedobással éledezett. A fák kibontották hatalmas koronáimat, a virágok ismét kibújtak a föld takarásából, a nap pedig hét ágra süt ezzel mosolyt csalva az emberek arcára. Szerelmes vagyok az őszbe, de a tavasz mindig valami újnak a kezdete. Mintha a természet újjáéledésével te is kapnál egy új esélyt. Egy tiszta lap minden évben, amit kedvedre pecsételhetsz be a hibáiddal és a megfontolt döntéseiddel. Igazából minden évszaknak megvan a maga szépsége. Nem lehet nem szeretni őket. Mindegyik más, mégis varázslatos. A tél a fehér és tiszta hóval, a tavasz a lüktető természettel, a nyár a füllesztő meleggel és az ősz a természet ezer csodájával. Mindegyik gyönyörű és hihetetlen.

Annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy igazán észre sem vettem, hogy Shawn közeledik felém. Csak akkor sikerült teljesen kitisztítani az elmém, amikor nagyokat pislogva pillantottam felé. Barna szövetkabátot viselt, fekete nadrággal és egy ugyan ilyen árnyalatú cipővel. Tanárosabbra sikeredett, mint a suliban. És ez elképesztően dögös. Elment az eszem, de akkor is helyes a tanáros ruháiban.

-Úgy nézel rám, mintha én lennék a bohóc az Azból-jegyezte meg nevetve, amikor már csak pár méter választott el minket.

-Honnan tudjam, hogy nem te vagy az?-vontam fel a szemöldököm egy halvány mosollyal, majd felpattantam és a nyakába ugrottam. Bódító illata másodpercek töredéke alatt kúszott bele az orromba, mámorító hatása pedig azonnal hatalmába kerített. Olyan volt számomra mint a drog. A drog mely tiltott mégis olyan érzéseket és reakciót vált ki belőled mint semmi más ezen a bolygón. Talán pont ezért is szorítottam annyira, hogy valószínűleg a fulladás szélén állt, de nem akartam elengedni. Ha ez csak egy álom, akkor ki kell használni.

-Hiányoztál!-motyogta a nyakamba, mire elmosolyodtam. Ez az egy szó olyan érzelmi földrengést váltott ki bennen, hogy simán befeküdhetnék az intenzívre.

-Te is nekem!-mondtam pár másodperc után, majd kibontakoztam az öleléséből és elvigyorodtam.-Mi ez a tanáros style? El akarod hitetni az emberekkel, hogy korrepetálsz?

-Nos, korrepetálhatlak pár dologból-vigyorodott el, nekem pedig időm sem volt reagálni, mert megszűntette a köztünk lévő távolságot és megcsókolt.

-Ez kicsit íjesztő volt a tanárbácsitól-ültem vissza végül a padra és megpaskoltam magam mellett a helyet.

-Már annyiszor leöregeztél, hogy észre sem veszem, ha újra megteszed-sóhajtott drámaian-Egyébként meg tényleg rád férne a korrepetálás mondjuk matekból.

-Ha most azt akarod mondani, hogy matekból akarsz korrepetálni...

-Most miért?-szakított félbe.-Tök jó vagyok matekból. Te és én egyenlő mi. Na? 

-Miért vagy ilyen cuki? Fejezd be!-fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt. Válasz helyett csak hangosan felnevetett és témát váltott.

-Hogy vannak a nagyszüleid?

-Jól. Nagyi olyan mint mindig , papa pedig csak alszik-vontam meg a vállam.-És milyen volt a suliban?

-Unalmas. Komolyan mondom, hogy egy üres iskola rosszabb, mint egy zsúfolt suli. Már jó lesz úgy bemenni, hogy nem a tanárokkal vagyok egész nap, hanem taníthatok is, tudod?-kérdezte csillogó szemekkel. Csak most jöttem rá, hogy mennyire szeret tanítani. Hogy ő ezt tényleg azért csinálja, mert szereti. Nem erőltette rá senki, hiszen ez az ő döntése volt. Ahogy beszél a munkájáról egyszerűen lenyűgöző. Nem panaszkodik a fizetés miatt, mint a többi tanár, ő csak csinálja azt, amit szeret...

-Olyan jó lenne most azt mondani, hogy én is ezt gondolom, de semmi kedvem sincs a sulihoz-ingattam a fejem.

-Az én óráimhoz sincs?-mosolyodottel, én pedig nevetve megráztam a fejem.

-Erre nem tudok jó választ adni. Te az igent akarod hallani én pedig a nemet szeretném mondani. De ne érts félre, tök jól tanítasz, meg minden, de jobban szeretem Shawnt, mint Mr. Mendest.

-Amúgy erről a Mr.Mendes megnevezésről mindig a Szürke ötven árnyalata ugrik be-mondta nevetve. Szóval látta azt a filmet? Mondjuk gondolhattam volna, hogy ha már tizenegy éves kislányok megnézik, akkor egy huszonöt éves férfi sem fogja kihagyni.

-Téged egyébként nem zavar, hogy titkolózni kell?-csúszott ki a számon. Egy pillanatig némán meredt rám, majd szólásra nyitotta a száját.

-Egy picit. De szeretlek és nem akarom az időnket vesztegetni azzal, hogy próbálunk ebből kijózanodni. Úgyse jönne össze-tette hozzá mosolyogva. Oké, miért ilyen kibaszott cuki?

-Ne nézz már, zavarba jövök!-temettem az arcom a tenyerembe. Azt hittem, hogy engem nehéz zavarba hozni...hogy én mekkorát tévedtem.

-Az jó, mert akkor mérhetetlenül aranyos vagy-dőlt előre, majd felkönyökölt a térdére és úgy mosolygott rám.

-Shawn, a szívem már így is a teljes erővel dobog, ne tetézd!-szorítottam a mellkasomra a kezem, miközben hátra dőltem a padon.

-Pillangók is vannak, ugye?

-Minek nekem pillangó, amikor az egész állatkertet hozod?!-döntöttem enyhén oldalra a fejem. Shawn a fejét ingatva vigyorododott el mégjobban, majd ő is hátradőlt és megfogta a kezem.

-Azt hiszem teljesen beléd estem-mondta hitetlenkedve én pedig meglepetten kaptam rá a fejem.-Tudod, mióta itt vagy, azon gondolkodom, hogy te egy másik énemet hozod ki belőlem. Melletted jobb ember lehetek. Kurvára szeretlek remélem tudod!