A három napos vizsgaszünetnek hála egész nap egyedül voltam otthon, amit kellőképpen ki is használtam: egész nap a pizsimben heverésztem egészségtelen kajákkal tömve a hasam. Anya a buli után alaposan kikérdezett, aminek következtében elgondolkoztam azon, hogy rendelkezik-e rendőri múltal. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy anya az FBI egyik szorgos dolgozója volt, hiszen van pár olyan dolog, amit soha nem gondoltam volna róla. Például azt, hogy az iskola után balett órákra járt, utána pedig foci edzésre. És ezek után csodálkozik, hogy milyen lánya van...

-Igen, ettem a levesből-forgattam a szemem, miközben a vállammal tartottam a telefont a fülemhez és beleharaptam a fél pizzaszeletembe.

-Egyél még belőle, hiszen azért van-jött a válasz pár másodperc múlva.-Lemész majd a boltba tejért, vagy majd ugorjak be én?

-Útba esik, nem?-kérdeztem-Fáj a körmöm és nem tudok boltba menni.

-Miért, mit csináltál a körmöddel?-tette fel a kérdést gyanakvó hangon.

-Igazából semmit, de lehet, hogy a boltba menet megtámad egy körömcsipesz-vigyorodtam el.

-Rendben!-sóhajtott-Kell valami a boltból?

-Hát hozhatnál abból a csokiból, amit a minap is hoztál.

-Oké Honey, akkor öltözz fel és menj le magadnak-vágta rá anya nevetve.-Nyugi, csak ugratlak. De most leteszem, mert itt a főnököm. Jó legyél és egyél a levesből!

-Az lesz! Kiiszom az egész fazekat. Szeretlek!-hadartam, majd rákattintottam a piros ikonra és a párnák közé dobtam a készüléket. Az előttem heverő laptopot az ölembe vettem, majd megnyitottam a Google-t és a körmömmel dobolva gondolkoztam azon, hogy mit csináljak.

🔎:Tanár-diák szerelem

Pötyögtem be, majd a keresés gombra kattintottam és idegesen vártam, amíg kidobja a találatokat. Tulajdonképpen miért is kerestem rá erre? Hiszen nem vallott nekem szerelmet a hold fényében egy üveg pezsgő társaságában..ő csak túl kedvesen viselkedik én pedig valószínűleg félreértem az egészet.
De persze nem fogok belehalni abba, ha elolvasok pár cikket, nemde?

"A tanár és diák között szövődő intim érzelmi kapcsolatot nevezhetjük ugyan szerelemnek, de egy ilyen viszony mégis valami nagyon mást jelent. Egyenlőtlenséget és alárendelést, kiszolgáltatottságot és kihasználást, titkot és titkolózást. Mik lehetnek a következményei jogilag és emberileg?"

Az baj, ha már az első bekezdéstől legszivesebben falhoz vágnám a laptopot? Mi az, hogy egyenlőtlenség és alárendelés? Milyen kihasználás? Shawn soha nem használna ki senkit és nem engedné, hogy bárki is kiszolgáltatottnak érezze magát a közelében. Biztos vagyok benne, hogy ezt az öreg, zsémbes tanárokról írják, akikbe csakis az apakomplexusban szenvedő diáklányok szeretnek bele.

"Még ha az ilyen kapcsolatokban nincs is szó hétköznapi értelmében vett erőszakról, a hatalommal való visszaélés, egy gyerek kiforratlan és bizonytalan érzéseinek kihasználása bizony abúzusnak számít, ezért az USA-ban azonnal elbocsátják azt a tanárt, aki ilyet tesz, sőt a további tanári munkától is eltilthatják."

De miért? Egy általános iskolás gyerek nagy valószínűséggel nem habarodik bele a tanárjába egy középiskolás pedig már tudja, hogy mit akar. Nem visszaélés, ha mind a két fél tudatában van annak, hogy mit csinálnak és mindezek ellenére is folytatják.

"Egy diák számára a tanár hatalma és befolyása elképesztően nagy csábítás. Az ilyen kapcsolatokat körüllengő titokról és tabukról nem is beszélve."

Na és mi van azokkal, akiknek nem a veszélyérzet és a titkok csábítóak, hanem maga az ember? Kit érdekel a hatalom és a befolyás? Ha valakit csak ez érdekel, akkor az nem szerelmes. A szerelem nem az ilyen kicsinyes dolgokról szól...

"Annyiból kölcsönös kapcsolatról beszélhetünk ilyenkor, hogy te is beleegyeztél a viszonyba, ugyanakkor teljes kölcsönösség sajnos ilyen esetben soha sem tud megvalósulni. Ugyanis egy erőteljes alá-fölérendeltség van jelen minden tanár-diák kapcsolatban: akárhogy is, de az iskolában a tanár a feljebbvalód, nemcsak ő oktat bizonyos dolgokra, de ő osztályoz, értékel, sőt, a jutalmazás-büntetés is az ő kezében van. Nyilvánvaló, hogyha egy veled egykorúval vagy együtt, akkor nincsenek ilyen hatalmi különbségek közöttetek. Ezt sokszor nem könnyű felismerni és elfogadni, ugyanis leggyakrabban fiatal, pályakezdő tanárok és náluk nem is olyan nagyon sokkal fiatalabb tanulók között bontakozik ki a kapcsolat."

Shawn nem pályakezdő! Vagy mégis? Ó baszki, de az. De ez akkor is baromság, egy kapcsolatban bármelyik fél lehet irányítasmániás és akkor bumm: az ő fejében ott lesz ez a hülye alá-fölé rendeltséges katyvasz.

A laptop tetejét gyorsan lecsuktam, majd letettem az éjjeliszekrényre és hátradőltem az ágyon. Miért én vagyok az a szerencsétlen idióta, aki beleszeret a tanárjába? Miért nem tudok érzelmeket táplálni egy velem egykorú fiú iránt? Mondjuk ez könnyű: a mai kor fiúi mind idióták. Már nem értékelik, ha egy lány szép. Igazáhól tök mindegy, hogy hogy nézel ki, egy a lényeg: a ruhád legyen nagyon rövid és testresimuló. Ha szép vagy, de nem hordassz ilyen ruhákat, akkor igazából nem kellessz szinte senkinek.

A telefonomból üvölteni kezdett a They don't kow about us, mire automatikusan elmosolyodtam. Imádom ezt a dalt és a mai napig rongyosra hallgatom. Annyira cuki, hogy öt srác ilyen szép dolgokat énekel.
A telefonom Amie nevét írta ki én pedig rákattintottam a zöld ikonra.

-Honey!-visított bele a telefonba.-Megtörtént!

-Mi is?-szaladt ráncba a homlokom.

-Megválasztották a pápát, ahj Honey, szerinted mégis mi?-kérdezte indulatosan. Biztos vagyok benne, hogy most hadonászik a kezével, mint egy narkós polip.

-Fogalmam sincs, bökd már ki!-tornásztam fel magam ülő pozícióba és a kocós hajamba túrtam.

-Elmélyítettük a köztünk lévő érzelmeket Braddel-hadarta el, aminek a végén hangosan felsikított, ahogy én is.

-Ez tök klassz.

-Ennyi? Hallottad volna Olivia reakcióját, te szent ég-nevette el magát-Neked szerettem volna elsőként elmesélni, de nem vetted fel a telefont.

-Észre se vettem, hogy hívtál. Mikorra várható a baba?-kérdeztem vigyorogva.

-Milyen baba? Imádom Bradet, de nem gondolom, hogy tizennyolc évesen jó apa lenne plusz én se szeretnék anyuka lenni.

-De kár-biggyesztettem le a szám.-Pedig kedvem támadt babázni.-tettem hozzá mosolyogva.

-Törj be egy korházba és keresd meg az újszülötteket-mondta nevetve.-Ne meséljem el, hogy milyen volt?

-Hát ráérek, de azért ne olyan részletesen! Nem vagyok kíváncsi a csintalan Brad trükkjeire.

📖📚📖

Péntek reggel elég kómás állapotban kászálódtam ki a védelmet jelentő ágyból. Mi a fenéért kell bemenni pénteken, ha kedden, szerdán és csütörtökön nem kellett? Nem haltak volna bele, ha kiadják szünetnek ezt az egy napot.

A reggelő teendőim elvégzése után letrappoltam az emeleten, majd a táskámmal a vállamon kiléptem az ajtón. A napsugarak lágyan cirógatták az arcom miközben a járdán sétáltam az iskola felé. Furcsa, de jó érzéssel tölt el, hogy kiléptünk a tél komor játékából és egy új szinten üdvözölnek a tavasz jelei. A rügyező fák, a frissen nyírt gyep, a boldogan kacagó gyerekek és a lengébb ruhák. Már hiányzott, hogy ne pingvinként totyogjak az iskolába, hiszen annyi ruhában, amennyit a tél megkövetel magának, úgy nézek ki. Elmondhatatlanul várom már a nyári szünetet, amikor egész nap kedvemre csinálhatok azt, amit akarok. A nyár egy életérzés. Meleg van, mindenki boldog és az adott nyár mindig felejthetetlen. Aztán persze az utóízhez tartozik a tipikus "elmúlt", "soha többé nem találkozom a helyes hotdog árussal", de ilyenekre akkor nem gondolunk. A nyár egy pillanat, mi pedig a pillanatnak élünk. Kihasználjuk minden másodpercét, akkor is, ha csak egész nap lajhárokat megszégyenítő módon fekszünk. Kit érdekel ez akkor, amikor egy frissítő limonádé társaságában agyon hallgatjuk az adott nyár slágerét?

Az iskola barna kapuja emlékeztet arra, hogy fejben kissé elkalandoztam, hiszen még nincs itt a szünet és ott kell lennem az órákon, ahogy minden diáknak rajtam kívül. A cipőm orrával rugdostam egy kis kavicsot, miközben haladtam a tömegben az ajtó felé. Amint beértem a lépcső felé vettem az irányt és kettesével szelve a fokokat, felmentem az osztályba. Beérve a terembe leültem a helyemre és Petere vezettem a tekintetem, aki hatalmas szemekkel, vigyorogva fürkészte az arcom.

-Ez kezd para lenni-motyogtam, majd ledobtam a táskám a földre és minden figyelmem a baseball sapkás srácnak szenteltem.

-Hogy vagy Honey?-intézte nekem a kérdést, de válaszolni nem engedett, mert azonnal folytatta-Úgy érzem, hogy muszáj veled közölnöm egy hírt.

-Csak nem leváltották Trump fehér fejét?-szakítottam félbe izgatottan. Anya szerint tejfölben mos hajat, mert természetellenesen világos hajszíne van a mi kedves elnökünknek.

-Ms. Cooper jön be utolsó órára helyettesíteni-bökte ki boldogan.-Vagyis megúszunk egy unalmas matek órát.

-Ez a Ms. Cooper tanít egyáltalán minket? Mert nem ismerős a neve-ingattam a fejem, miközben elővettem a kémia tankönyvem.

-Ahogy te, úgy én se ismerem, de legalább nem matekunk lesz-vonta meg a vállát vigyorogva és a hozzá beszélő Brad felé fordult.

📖📚📖

Az első hat órám kínszenvedés volt mindazok ellenére, hogy a legtöbb tanár jófej volt és laza órát tartott. Egyszerűen egész órán az álmosság ellen küzdöttem. A szemem folyton le akart csukódni, fejben pedig teljesen máshol jártam. Viszont elterveztem, hogy utolsó órán bealszom, már ha ez sikerül. Ms. Cooper egyébként egy nagyon aranyos, alacsony nő, aki már a szünetben bejött az osztályba és elmondta, hogy nála a lyukas óráknak egy szabálya van: ne zavarjuk a tanárt! Vagyis azt csinálunk amit akarunk, míg ő a fülesével néz valami filmet a laptopján.

-Karalábé-mondta egy győztes vigyorral Olivia. Éppen szóláncozunk, amit nagyon élvez, mert tudja, hogy pocsék vagyok benne.

-Ébredés-vágtam rá vigyorogva.

-Honey, étel nevekről volt szó, nem emlékszel?-vonta fel a szemöldökét nevetve én pedig a padra hajtottam a fejem.

-Nem akarok veled játszani-motyogtam, amiből szerintem semmit nem értett.

-Nem kérsz?-bökte meg a vállam, mire rá néztem, majd a kezében tartott joghurtos pohárra.-Tudom, hogy szereted.

-Ja, de nem órán egy büdös teremben-fintorodtam el.

-A te bajod-vonta meg a vállát, majd belemerítette a kiskanalát és egy hatalmas adagot a szájába tömött. Egészen addig nem is érdekelt, hogy Olivia eszik, amíg valaki véletlenül meglökte, a kanalán pihenő joghurt pedig egyenesen rám, pontosabban a hajamra folyt.

-Jesszusom Honey, annyira sajnálom!-kapta a szája elé a kezét, aztán egy zsepivel elkezdte leszedni a hajamról az epres joghurtját.

-Oké, csak hagyd abba!-állítottam le, mert ahelyett, hogy segített volna, jobban összekent.

-Kikísérjelek a mosdóba?-kérdezte még mindig bűnbánó hangnemben, pedig nem is az ő hibája volt. Egy barátságos mosoly kíséretében megráztam a fejem, majd felálltam a székből és kimentem a folyosóra.

A kihalt folyosón a mosdó felé vettem az irányt. Amint beértem a helyiségbe a tükör felé fordultam és megpróbáltam a joghurtot kiszedni a hajamból úgy, hogy az ne legyen csurom vizes. Balszerencsémre még a pólómra is folyt, aminek hála olyan látvány nyújtottam, mint aki leetette magát. Körülbelül tíz perc múlva az ajtóhoz léptem, amit nagy lendülettem kinyitottam, majd kiléptem rajta, de szinte azonnal hátrahököltem ijedtségemben.

-Jesszus!-vettem mély levegőt, miközben a szívem majd kiugrott a helyéről.

-Majdnem lecsaptál az ajtóval-mutatott az említett tárgyra Shawn nevetve, mire elmosolyodtam. Ha pár másodperccel előbb nyitom ki az ajtót, akkor most valószínűleg elhalmoznám a bocsánat összes szinonimájával, amiért sikeresen megütöttem az ajtóval.

-Egyébként mit csinálsz a folyosón tanóra közben?-pillantott a csuklóján lévő fekete órára.

-Történt egy kis baleset aminek hála ragad a hajam-válaszoltam egy laza vállvonás kíséretében. A tekintete a hajamra terelődött, majd ráncba szaladt a homloka.

-Szerertném tudni, hogy mi történt?-mosolyodott el én pedig nevetve megráztam a fejem. Ahogy ott állt velem szemben és lelkesen beszélt hozzám egyre csak a minap olvasott cikk foszlányai jutottak az eszembe. Mi van akkor, ha ő is csak kihasználja azt, hogy a diákja vagyok? Mi van akkor, ha azt hiszi, hogy képes vagyok jobb jegy érdekében az ő szabályai szerint játszani?
Miért inogtam meg egy butyuta cikk miatt?

-Honey, minden rendben?-kérdezte az arcomat fürkészve.

-Én csak...-kezdtem, de elakadtam. Tudni akartam, hogy mit gondol rólam, hogy mit érez, amikor meglát, egyszerűen csak tudni akartam. De mégis sokkal hivogatóbb volt kerülni a témát, mintsem kertelés nélkül felvetni. Féltem a választól, rettenetesen féltem. Féltem, hogy csalódni fogok, hogy tök feleslegesen hitegettem magam, hogy minden csak színjáték volt. Hogy neki tényleg nem jelentek semmit.-Shawn..nem félsz attól, hogy a naív szívemnek túl sok lesz ez a kedvesség? Nem félsz attól, hogy egyik napról a másikra más szemmel nézek rád? Hogy érzelmeket kezdek táplálni irántad pusztán azért, mert az vagy, aki vagy?-kérdeztem kissé idegesen, a kezemmel hadonászva. Hevesen dobogó szívvel, türelmetlenül vártam a válaszát, ami nem érkezett meg. Némán állt ott továbbra is megtartva a szemkontaktust, bennem pedig kezdett felmenni a pumba.

-Shawn! Az Isten szerelmére, mondj már valamit, kérlek! Hagytad, hogy felhozzam ezt az egészet, a csengő sem szakított félbe, akkor válaszolj. Olyan nagy kérés ez?

-Jó, tudni szeretnéd az igazat? A francba is, szeretlek! Nem attól félek, hogy belém szeretsz, hanem attól, hogy nem-túrt a hajába idegesen én pedig lefagyva bámultam rá. Mélyen legbelül erre a válszra vártam, mégis furcsa volt ezt hallani.

Azt mondta, hogy szeret.

Azt hiszem mind a ketten idegesek voltunk, mindazok ellenére, hogy ilyenkor az emberek repdesnek a boldogságtól. Én kezdtem magam hülyén érezni és egyre jobban zavart a joghurtos hajam, mert valljuk be, hogy ez mégsem a legjobb alkalom volt a Rómeó és Júliát meghazudtoló jelenetre, Shawn pedig karbatett kézzel meredt rám. Nem tudtam, hogy mégis mit mondjak, talán éppen ezért is sikerült pont akkor kinyögnöm valamit, amikor a csengő végigszántott az iskolán. A diákok másodpercek töredéke alatt lepték el a folyosót én pedig inkább sarkon fordultam és visszamentem a terembe, ahol már csak páran tartózkodtak.

-Na kijött a hajadból?-kérdezte Olivia kíváncsian én pedig halványan bólintottam, majd a vállamra kaptam a táskám, elmotyogtam egy köszönés félét és gyors léptekkel elhagytam az iskolát.

Ahogy haladtam a járdán a gondolatok tornádóként cikáztak a fejemben. Egyszerre voltam boldog, izgatott és dühös. Az utobbit nem tudom megmagyarázni. Talán magamra voltam dühös, hogy ennyire kíváncsi és makacs vagyok, hogy elértem hogy kinyögje azt, hogy szeret. De mégis büszke voltam magamra, hogy a várás helyett léptem egyet és most, még ha egy kicsit is, de előrébb vagyok.

A bejárati ajtot halkan csuktam be magam után és azonnal a szobámba vettem az irányt. Anya este hatig dolgozik nekem pedig nincs kedvem egyedül ülni a kanapén és nézni azokat a műsorokat, amiket ketten, vagy hárman ha apa is itthon van, szoktunk. Ezek mégiscsak azok a tipikus családi "programok", amiket egyedül nem jó csinálni.

A szobámba beérve ledobtam a táskám a földre és eldőltem az ágyamon. Mélyeket lélegezve néztem a plafont és próbáltam megnyugodni. Mindazok ellenére, hogy mögöttem van három teljesen átpihent nap, szükségem van a hétvégére, jobban mint eddig bármikor.

📖📚📖

Este fél nyolc van én pedig pizsamában ülök törökülésben a párnáim között és a számat rágcsálva meredek a képernyőre. Folyamatosan azt a rövidke üzenetet olvasom, ami pár perce érkezett Shawntól.

"Shawn Mendes: Szia Honey! Beszélhetnénk? Ha ezt látod, kérlek írj, vagy hívj fel!"

Nem voltam képes arra, hogy felhívjam. Féltem attól, hogy előáll a tipikus: "ezt csak a pillanat hevében mondtam, nem gondoltam komolyan" dumával nekem pedig összeomlik a lelki világom és a szívemen egy fájdalmasan nagy repedés keletkezik, ami töréshez vezet. Mégis a kíváncsiságom felül kerekedett rajtam és a kis telefon ikonra kattintva, hívást kezdeményeztem Messengeren. Ha valami olyat mond, akkor legalább nem költöttem feleslegesen a pénzt a telefonról.

-Szia Honey!-szólt bele, miután felvette.

-Hali!-köszöntem lazán, pedig cseppet sem voltam az. A hajamba túrva vártam, hogy elkezdjen mentségeket keresni arra, hogy miért mondta azt, amit, de nem így tett.

-Sajnálom! Tudom, hogy nem ez volt az alkalmas pillanat arra, hogy elmondjam, hogy mit is érzek valójában. Tudod Honey, eddig egy iskolában tanítottam és ott nem volt egyetlen diák sem, aki felkeltette az érdeklődésemet és próbáltam az iskolán kívül is megismerni. Azt gondoltam utána, hogy ez mindig is így lesz, hogy tabuként bele van égve a fejembe és képtelen leszek valaha is más szemmel nézni egy diákomra. Aztán átjöttem a ti iskolátokba és ez az egész tabu dolog fokozatosan tűnt el a fejemből. Nem azért vittelek haza, akkor amikor beteg voltál, mert eldöntöttem, hogy pszichopatákhoz hasonlóan megkaparintalak. Nem, csak a tanári oldalam súgta azt, hogy segítenem kell neked. Utána pedig egyre jobban megismertelek. Te más vagy, mint a korodbeli lányok, te különleges vagy, tudod?-kérdezte én pedig elmosolyodtam. Az egész monológja alatt idegesen bizergáltam a párnámat, miközben a szívem majd felrobbant, olyan gyorsasággal pumpálta a vért az ereimbe. Megesküdtem volna, hogy a fejem már piros volt és olyan látványt nyújtottam, mint aki lázas.

-Akkor most mi lesz?-kérdeztem pár szívdobbanásnyi idő után.

-Barátkozzunk meg a gondolattal, hogy van egy közös titkunk-válaszolta nevetve én pedig elvigyorodtam. Najó, ez a titkolozás egy picurit tényleg vonzó...

hi angels!
🌸shaney is fucking real🌸
egyébként jó sulit mindenkinek!
és köszönöm a sok pozitív visszajelzést a bihy-val kapcsolatban❤