-Honey?-kérdezte pár perces néma csend után. Heves bólogatásba kezdtem, de miután rájöttem, hogy ő ezt nem látja, válaszoltam.

-Taxit kellett volna hívnom, de elfelejtettem a telefonszámukat. Felhívtam a pizzériát is, hogy esetleg megrendelhetném-e magam, de a néni gonosz volt Shawn, érted? Gonosz volt!-dobbantottam dühösen a lábammal.

-Te részeg vagy?

-Nem én Honey vagyok csuporban-kezdtem el nevetni a saját béna poénomon.

-Hol vagy?

-Az utcán-válaszoltam körbepillantva.-Szeretnél a taxim lenni?

-Ha azt mondom, hogy igen, akkor kapok pontosabb meghatározást?-jött megint a tanáros dumájával, mire megforgattam a szemem.

-Gyere és bulizz velem!-kiáltottam fel vigyorogva, majd folytattam-Meghívlak egy...jaa nem, te nem ihatsz, mert te vagy a taxi. Olyan butus vagy Shawn!

-Ez hosszú lesz-nevette el magát.

-Szóval elmagyarázom, hogy hol vagyok, oké? De alaposan figyelj ide! Szerepcseree! Most te vagy a diák-mondtam kuncogva-Dark night, asszem’.

-Hogy jutottál oda be?-kérdezte szinte azonnal.

-Shawn, már tizennyolc éves vagyok, mindenhova bejutok. Már a büfében is előre kell engedniük a sorban-bólogattam mindenttudóan, pedig ebben az állapotban még a nevemben sem voltam biztos.

-Csak maradj ott és vigyázz magadra, oké? Ha bárki odamegy hozzád és bármi olyat csinál, akkor rúgd meg-mondta, miközben a hangja alapján sétált.

-Okés! Szia, várlak ám!-mutattam a telefonra, aztán rákattintottam a piros ikonra és boldogan tettem vissza a készüléket a táskám mélyére. Egy hatalmas vigyorral ültem le egy közeli padra és meredten bámultam az autókat, amik hatalmas fénnyel siklottak az úton. A percek óráknak tűnő lassúsággal teltek, miközben én az előttem elhaladó autókat számoltam. Már a kilencvenharmadiknál tartottam, amikor egy ismerős fekete kocsi parkolt le szinte előttem, aztán másodpercek töredéke alatt pattant ki belőle Shawn. Egy egyszerű szürke pulcsit viselt, fekete nadrággal, de mindezek ellenére is lepipálta az összes tomboló srácot a klubban.

-Shawn!-pattantam fel, aminek hatására forogni kezdett körülöttem minden.

-Nem fázol?-kérdezte, miközben aggódó arccal végigmért.

-Nem, de lassú voltál. Miért nem jöttél hamarabb?-vontam fel a szemöldököm és közelebb léptem hozzá.

-Nos elég nehéz ideérni a város másik feléből, de siettem ahogy tudtam. Átmentem érted egy piros lámpán-nevette el magát.

-Ez a legszebb dolog, amit valaha tett értem bárki-szorítottam a hevesen dobogó szívemre a kezem, miközben őrültek módjára vigyorogtam, mint a tejbetök.

-Szállj be, mert megfázol!-intett a fejével, majd lassú léptekkel elindult a kocsi irányába meggyőződve arról, hogy én is követem. Úriemberekhez méltóan kinyitotta nekem az ajtót én pedig boldogan pattantam be a meleg és hihetetlenül kényelmes autóba.

-Kikkel jöttél egyébként?-fordult felém, miután ő is beszállt. Egy ideig az ablakra meredve ültem némán, aztán megszólaltam.

-Hát...barátaimmal?!-válaszoltam bizonytalanul.-Abban biztos vagyok, hogy itt volt Amie is és elhívta Mikeot.

-Várj, Amie nem Brad barátnője?-szaladt ráncba a homloka, ahogy az enyém is.

-Fogalmam sincs, hogy ki kinek a barátnője-ingattam a fejem értetlenül.

-Hazaviszlek-kötötte be az övét. A haza szó hallatán némileg kitisztult a fejem és nagyra nyílt szemmel fordultam felé.

-Haza? Nem, nem! Anya úgy tudja, hogy Olivianal alszom és...Jesszus szerinted hogy reagálna, ha veled mennék haza?-kérdeztem kétségbeesetten. Shawnt látszólag meglepte a hirtelen felindulásom, amit teljesen megértek. Az egyik pillanatban még nyugodtan ülök, mint egy béka a tóparton, a másikban pedig teljesen kikelek magamból, mint egy krokodil a vízből.

-Anyukád imád engem-jelent meg egy önelégült vigyor az arcán.

-És azt szerinted mennyire imádná, ha hazavinnéd a kissé illuminált állapotban lévő lányát?...Pete! Igen, elviszel hozzá?

-Petehez? Biztos, hogy nem!-vágta rá rögtön. A válaszát hallva a szívem kihagyott pár ütemet, furcsa melegség öntött el és hatalmas vigyor ült ki az arcomra.

-Csak nem féltékeny vagy Shawn?-böktem meg a vállát nevetve-Semmi pénzért nem hagytalak volna itt és cseréltelek volna le Petere. Ő soha nem sütne olyan fantasztikus muffint, mint te.

-Ezt bóknak veszem-mosolyodott el, majd elindította a motort és kikanyarodott az útra.-Akkor szeretnél nálam aludni?

-Aha-motyogtam. Reménykedtem benne, hogy nem hallatszott úgy, mintha ezt tartanám a világ legrosszabb ötletének. Egyszerűen csak elálmosított az elsuhanó táj, az alkohol még mindig szorgosan dolgozott a szervezetemben, a szívem pedig hatalmas erővel pumpálta a vért az ereimbe. Az út közben csak a rádió szólt halkan mi pedig csendben ültünk. Shawn az úton tartotta a szemét, néha rám pillantva én pedig az ablakra meredve néztem az elsuhanó tájat. Egy tucat dalszöveg járt a fejemben, miközben az elmém emlékek képkockáit vetítette elém. Talán az a legszebb, amikor még kicsi voltam: enyhe tél volt, a hónak még nyoma sem volt sehol, apa és én díszítettük a karácsonyfát amíg anya főzött. A nagy díszítések közepette apa sikeresen beleakadt az egyik nagyitól kapott gyönyörű, üveg gömbbe, aminek hála az egész fa elterült a nappali parkettáján. Mind a ketten hatalmas szemekkel meredtünk a fára és azonnal keresni kezdtük a díszt. Miután megtaláltuk megnyugodva és hangos nevetéssel tapasztaltuk, hogy míg pár műanyag dísz feladta a szolgálatot, addig a legértékesebb darab karcmentesen megúszta.

-Honey!-Shawn kellemes hangja rántott vissza a valóságba. Nagyokat pislogva vezettem rá a tekintetem ő pedig mosolyogva fürkészte az arcom.

-Most mi van? Van rajtam valami?-tűrtem egy tincset a fülem mögé zavaromban.

-Csak azt szeretném mondani, hogy ha rosszul vagy, akkor nyugodtan szólj.

-Nyugi, nem hányom tele a kocsid-válaszoltam egy halvány mosollyal.

-Akkor majd kitakarítjuk együtt-sandított rám féloldalas mosolyával. Mintha ez a beszélgetés már lezajlott volna közöttünk...

-Egyébként megérkeztünk-bökött a fejével az előttünk lévő, nagy házra, mire kipattantam a kocsiból. A hűvös, esti szél azonnal megcsapott minek következtében kirázott a hideg. Eddig észre sem vettem, hogy ilyen hideg van. A cipőm kezdett kényelmetlenné válni, de azt a pár métert az ajtóig még megtettem benne.

-Én már jártam itt-állapítottam meg, miután átléptem Shawn küszöbét.

-Gyere, igyál vizet-biccentett a fejével a konyha irányába, majd elindult, de még időben visszarántottam a kezénél fogva.

-Már ittam annyi vizet, ami egy elefántnak is sok lenne-kezdtem el keresni az üveget, amit Olivia nyomott a kezembe, de sehol sem találtam.-Hol az üvegem?

-Milyen üveged?-szaladt ráncba Shawn homloka.

-Mindegy-vontam meg a vállam és lerúgtam magamról a cipőm. A talpam érintkezett a kissé hideg padlóval, ami kivételesen jó érzéssel töltött el.

-Újra pici vagy-jegyezte meg mosolyogva Shawn én pedig hangosan felnevettem.

-Nem vagyok sem alacsony, sem pedig magas. Pont jó méretű vagyok-mutattam magamra még mindig nevetve.

-Nem vagy éhes sem?-váltott témát. A kérdés hallatán megforgattam a szemem, majd válaszoltam.

-Shawn, muszáj úgy viselkedned, mint az anyám? Nem vagyok sem éhes, sem szomjas, sem pedig terhes, szóval nyugi. Honey vagyok, életvidám, boldog és részben egyezséges...

-Hogy érted azt, hogy részben?-szakított félbe, miközben érdeklődve fürkészte az arcom.

-Majd egyszer elmondom, okés? De nem vagyok halálos beteg, mielőtt elkezdenél koszorút nézni a temetésemre-ütöttem el egy morbid poént.

-Rendben!-sóhajtott pár szívdobbanásnyi csend után, majd az emeletre pillantott.-Gyere megmutatom a vendégszobát.

-Okés oké!-mondtam vigyorogva, majd mögötte haladva kettesével szeltem a fokokat. Valamiről beszélt a házzal kapcsolatban, de nem igazán figyeltem a szavaira. Mély, rekedtes hangján elhangzott szavak összefolytak, amint a fülemhez értek és alig kaptak értelmet a fejemben. Csak néztem az arcát és azon mosolyogtam, hogy néha milyen erősen gesztikulál és mutogat a kezével. Le se tagadhatná, hogy tanár. Mégis teljesen máshogy viselkedik. Más szavakat használ, más hangsúlyban beszél, máshogy mosolyog és nevet, sokkal felszabadultabb. Furcsa belegondolni, hogy megmutatta egy teljesen másik oldalát. Én ismertem azt a Shawnt, aki önfeledten nevet a saját poénjain, aki szabadidejében profikat megszégyenítve siklik a műjégen, vagy süt muffint. Nekem nem csak Mr.Mendes az irodalom órákról, hanem Shawn. Shawn, aki sokkal többet jelentett nekem egy szimpla tanárnál.

-’gfelel? Honey! Figyelsz?-legyezett a szemem előtt. Újra nagyokat pislogva vezettem fel az arcára a tekintetem, aztán bólintottam.

-Te szoktál takarítani?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel és a szobára mutattam. Hihetetlen rend honolt az egész házban, ami egy férfitól azért valljuk be, furcsa.

-Igen-mosolyodott el büszkén.-Szeretek porszívózni, mert az hamar megvan. A többi házimunkát pedig elvégzik a gépek, szóval nem megterhelő feladat.

-Nálad robotok ágyaznak be?-vontam fel játékosan a szemöldököm, mire hangosan felnevetett.

-Hihetetlen vagy, komolyan-ingatta a fejét mosolyogva, majd beletúrt a hajába. A tekintetem megakadt egy gitár tetováláson a kezén ami eddig elkerülte a figyelmemet. Hogy nem vettem eddig észre?

-Miért pont gitár? Miért nem egy könyv?-kérdeztem. Az arcára értetlenség ült ki, de aztán hamar kapcsolt és nevetve megvonta a vállát.

-Ennyire kockának nézek ki?

-Nem, te jól nézel ki-mondtam ki gondolkodás nélkül. Valószínűleg az alkohol hatására voltam ilyen szókimondó, de ha vissza tekerhettem volna az időt, nem változtattam volna meg semmit. 

-Ne nézz már így, zavarba hozol-takarta el az arcát, belőlem pedig kitört a nevetést. Azt hiszem bővült a "világ legcukibb jelenetei" listám.

-Zavarba hoztalak? Tényleg? Okés-vontan meg a vállam mosolyogva, majd elmentem mellette és lehuppantam a puha ágyra. Mindazok ellenére, hogy körülbelül negyed órája szálltam ki az autóból, már hiányzott az ülés.

-Nos akkor megfelel?-lépett beljebb én pedig bólintottam.

-Nem ülsz le?-paskoltam meg magam mellett az ágyat. Válasz helyett csak megindult felém, aztán helyet foglalt mellettem az ágyon.-Amúgy nem keltettelek fel, ugye?

-Nem-válaszolta szinte azonnal-Éppen néztem a híreket Macska társaságában, de amikor kimentem ő eltűnt az éjszakába. Egyébként mit ittál? Csak mert furcsa mód nem érződik az alkohol szaga-szaladt ráncba a homloka.

-Nem drogoztam, ha arra akarsz kilyukadni-ingattam a fejem egy halvány mosollyal-Hát igazából nem tudom. Mike hozta az italokat, szóval gőzöm sincs. De asszem’ whisky is volt, és arra emlékeztetett, amikor a brazil szappanoperákban whiskyt ittak a főgonosz pasasok.

-Ezt olyan gyorsan hadartad, hogy nem igazán értettem belőle semmit-mosolyodott el.

-Amúgy én utálok idegen házban aludni-biggyesztettem le a szám és körbepillantottam a szobában. Leginkább a barna ötven árnyalata uralkodott mindenhol.

-Ez esetben, Honey bemutatom neked házat, ház ő itt Honey! Most már jó?-vonta fel a szemöldökét nevetést vissza folytva.

-Még soha nem mutatott be senki a házának. Csak most jövök rá, hogy még a saját házam sem mutatkozott be-töprengtem el egy pillanatig, majd elmosolyodtam.

-Furcsa, hogy ilyen mosolygós vagy. Mármint, sokat szoktál mosolyogni, de nem minden másodpercben-helyesbített, miközben a kezével idiótán mutogatott.

-Nagyon hülyén nézek ki, amikor mosolygok, ezért szoktam semleges arcot vágni, általában.

-Dehogy nézel ki hülyén. A mosoly mindenkinek jól áll és akkor sokkal szebb vagy-dőlt előre és támaszkodott meg a térdén. Azt mondta, hogy szép vagyok? Baszki, azt mondta, hogy szép vagyok! Oké, ha most nem úgy nézek ki, mint egy két lábon járó piros labda, akkor senki se vágyik titkon egy méregdrága sportkocsira.

-Hát köszönöm szépen!-csaptam rá a lábára egy zavart vigyorral az arcomon.

-Miért ütögeted mindig a combom?-kérdezte nevetve.

-Comb fétisem van. Najó nem-tört ki belőlem a nevetés-De vékonyabb a combod, mint nekem, ezért kell! Tudod mit? Csapjunk fel emberkereskedőnek a fekete piacon! A darkweben nagyon sokan árulnak emberi dolgokat, mi áruljunk combokat! Jó ötlet, nem?

-Goals!-forgatta a szemét még mindig nevetve, majd egyszer csak abbahagyta és nagy szemekkel bámult rám.-Te honnan tudod, hogy mit árulnak ott?

-Hát egyszer fellátogattunk oda Amievel és benéztünk a legsötétebb bugyraiba is-legyintettem nemtörődöm stílusban.-Vannak fent kivégzéses és erőszakolós videók is. Ne menj fel oda soha!

-Oké főnök!-bólintott azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával. Miért ilyen piszok helyes? Sokkal könnyebb lenne, ha hatalmas pattanások fednék a bőrét és mindenfelé álló fogai lennének a görbe orra alatt. Ez így nem fer! Túl szép látvány ahhoz, hogy ne nézze az ember sokáig...

-Már megszoktam, hogy egyszerre több ember is meredten figyel, de ez most furcsa-törte meg a pár perce beállt csendet.

-Elbambultam-motyogtam egy laza vállvonással.

-Rám?-mutatott magára felvont szemöldökkel.-Jó érzés lehetett.

-Az volt-válaszoltam, aztán ismét hangos nevetésben törtem ki. Miért nem gondolkozom, mielőtt beszélek? Annyira félreérthető és hülye dolgokat szoktam mondani.

-Basszus, itt hideg van-váltottam gyorsan témát.

-A házban fázol, de kint a hidegben nem? Furcsa lány vagy te-állt fel az ágyról és az ajtóhoz indult. Időm sem volt megkérdezni, hogy mégis hová megy, mert kilépett az ajtón a folyosóra és jobbra kanyarodva tovább ment. Körülbelül két perc múlva visszatért a kezében egy fekete pulóvert szorongatva, mire ráncba szaladt a homlokon.

-Hoztam neked egy pulcsit. Az enyém, szóval biztos, hogy jó lesz rád-adta oda nevetve. Egy ideig meredten bámultam a fekete "perfect imperfections" feliratú pulcsit. Most ez tényleg megtörténik? Itt ülök Shawn házában, kissé illuminált állapotban és a tőle kapott pulóvert szorongatom? Ez most halál komoly?

-Nem öltem benne embert, hogy ennyire nézd-szakított ki a gondolataim közül.

-Jaa csak próbáltam elolvasni a feliratot, nem igazán láttam-böktem a fejemmel a fehér feliratra. A homloka látványosan ráncba szaladt, de inkább rám hagyta és nem szólt rá semmit.

-Köszönöm!-bólintottam pár perc után, ezzel megtörve a beállt csendet. Már éppen válaszolt volna, amikor a telefonom egy hangos csippanással jelezte, hogy valaki írt nekem, ezért előhalásztam a táskámból és megilletődve tapasztaltam, hogy Charlie zaklat megint.

"Charlie❤🦄:Hunny!🍯

Charlie❤🦄:Unatkozom!

Charlie❤🦄:Várj elfelejtettem,
hogy miért írtam😂

Charlie❤🦄:Jaa igen! Holnap lesz Dilibogyóm szülinapja
és nem tudom, hogy mit vegyek neki. Te csaj vagy, segííííts!!!!!!!!!!!!! 😟

Me:Szia Charlie! Hol akarsz
neki fél éjfélkor
ajándékot venni?"

Pötyögtem be, majd a küldés gombra kattintottam és lezártam a telefonom. Shawnra pillantottam, aki megköszörülte a torkát, majd megszólalt.

-Hagylak aludni-állt fel az ágyról, majd az ajtó felé vette az irányt.

-Um..mégegyszer köszönöm! Jó éjt!-tettem hozzá egy halvány mosollyal. A gesztust viszonozva fordult meg az ajtóban, majd mielőtt becsukta az ajtót ő is megszólalt.

-Ugyan, ez semmiség!-ejtett meg egy halvány mosolyt.-Reggel találkozunk! Aludj jól Honey!

Az ajtó csukódása után az ölemben pihenő pulcsira néztem, amit felvettem és egy hatalmas vigyorral szippantottam magamba azt a tipikus Shawn illatot. Azt hiszem ez még a pénz illatánál is jobb, sokkal jobb.

📖📚📖

Reggel erős fejfájásra keltem. Ahogy kinyitottam a szemem, azonnal vissza kellett csuknom, mert az ablakon beszűrődő reggeli napfény elvakított. A szememet dörzsölve ültem fel az ágyban, majd nagyokat pislogva néztem körbe a szobában. A telefonomat elvettem az éjjeliszekrényről és meglepetten tapasztaltam, hogy már negyed tíz van. Lassan kikászálódtam az ágyból, majd a hasamig felcsúszott ruhámat megigazítottam. Shawn pulcsija még mindig rajtam volt mindazok ellenére, hogy már nem fáztam, de nem szándékoztam levenni.

Az ágyat gyorsan összerámoltam, majd a hajamba túrva kiléptem a folyosóra. Nem voltam benne biztos, hogy Shawn már felkelt, mivel az egész házban csend honolt. Mondjuk biztos nem szokott reggelente egymagában ordítozni...

A lépcsőn lekocogtam, aztán a konyhába csoszogtam, ahol Shawn állt a tűzhelynél nekem háttal. Egy fehér póló és egy sima farmer volt rajta. Érkezésemre sem figyelt fel, amiből arra következtettem, hogy teljesen belefeledkezett a tüsténkedésbe.

-Tetszik a főnök feliratú bögréd-jegyeztem meg, mire ijedten pördült meg én pedig kuncogva elnézést kértem.

-Basszus, szívinfarktust kaptam-szorította a mellkasára a kezét, majd a fekete bögrére vezette a tekintetét.-Magamtól kaptam Karácsonyra.

-Ez még azt is felülmúlja, amikor anyáéknak ajándékot veszek az ő pénzükből-mondtam nevetve.

-Egyébként hogy aludtál? Kényelmes volt az ágy?-fordult vissza a tűzhelyhez.

-Jól, igazán puha az a matrac, mint egy felhő-beszéltem a hátához. Ha most idiótán elkezdek táncolni, akkor mennyi az esélye, hogy pont akkor fordul meg?

-Charlie is ugyan ezt mondta-bökte ki a fejét ingatva, nekem pedig a homlokom közepéig kúszott a szemöldököm. Abban az ágyban aludtam, amiben Charlie?

-Egy rugóra jár az agyunk-motyogtam még mindig megszeppenve.-Nem mondtam tegnap este igazán hülyeségeket, ugye?

-Nem, egész normális voltál-pillantott rám a válla felett.

-Akkor jó-fújtam ki megkönnyebbülten az eddig bent tartott levegőt.-Még egyszer kö...

-Nem kell ennyiszer hálálkodnod Honey-szakított félbe nevetve-Nem engedtem volna, hogy tovább ácsorogj az utcán. Nagyon sok pedofil mászkál arrafele.

-Már nem vagyok kiskorú-feleltem egy halvány mosollyal.

-Ugye tudod, hogy huszonegy éves kor alatt nem ihatnál még alkoholt sem?

-A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket, meg amúgy is, a veszélynek nehéz ellenállni-vontam meg a vállam, miközben nekidőltem a márványpultnak.

-Na ez most meglepett-fordult újra velem szembe és karabatette a kezét a mellkasa előtt.

-A keresési előzményeim szerint már valamelyik fegyházban enném a penészes kenyeret. A tumblr és a pinterest nagyon jó képeket hordoz magában, csak tudni kell a megfelelő kulcsszavakat.

-Mint például Harry Styles póló nélkül?-vonta fel játékosan a szemöldökét.

-Nos, nem szoktam Harryről képeket nézegetni-ingattam a fejem-De ha ezt beírod, akkor garantálom, hogy egy kész galériát megtölthetnél Harry felsőtestével.

-Remélem éhes vagy, mert én csinálom a világ legjobb rántottáját. Nem fogadok el nemleges válasz!-bökött rám a fakanállal én pedig elmosolyodtam.

-Pedig nem szeretek idegenek előtt enni...

-Idegennek neveztél?-szakított félbe-Ismerlek már több hónapja, szinte minden nap találkozunk, beszélgetünk, megcsókoltál, megtanítottalak korcsolyázni és...

-Mi az, hogy én csókoltalak meg?-mutattam magamra ezzel a szavába vágva.

-Miért, szerinted nem így volt? Mert én így emlékszem rá-mosolyodott el pimaszul.

-Nos a Hold a tanúm rá, hogy nem így volt. Nekem lehetetlen ellenállni és te sem tudtál. Ez van-vontam vállat nevetést visszafolytva. Ezt még én sem gondoltam komolyan...eddig egy srác volt az életemben, kemény két hónapig. Azóta konkrétan taszítom az ellenkező nem képviselőit. Nem tartozom a "menő, minden fiúnak kell" lányok közé.

-Lefegyvereztél-tette fel megadóan a kezét még mindig mosolyogva.-De attól még reggelizhetsz velem és nem kell eltűnnöd egyből.

-Nem szándékozom fejvesztve rohanni az utcán ezzel minnél messzebbre kerülni tőled-mutattam rá. Közel akarlak magamhoz, szóval hülyeség azt feltételezni, hogy valaha is elrohannék.

-Nos akkor együnk!-dörzsölte össze a tenyerét egy kisfiús mosoly kíséretében. Odamentem az asztalhoz és leültem az egyik székre, ami pont az ablakra nézett. Az utca még mindig kihalt volt, de a felhúzott redőnyök jelezték, hogy a legtöbb ember már felkelt és valószínűleg az otthon melegét élvezi, vagy dolgozik. Shawn pár pillanat múlva letett elém egy tányér rántottát, majd leült mellém és mosolyogva fürkészte az arcom.

-Muszáj így nézned?-kérdeztem, miközben a kezembe vettem a villát.

-Csak kíváncsi vagyok a véleményedre-mosolyodott el.

-Hát oké!-motyogtam, majd a számba vettem egy falat rántottát, míg Shawn nagy szemekkel várta a reakciómat.

-Ez tök jó!-mosolyogtam rá.-Nem is vagy te olyan rossz szakács.

-Rejtett adottság-kezdett el nevetni.

A "reggelink" némileg csendben telt. Furcsa volt vele reggelizni, de mégis jó érzéssel töltött el. Mindazok ellenére, hogy szerintem fülig beleestem, nem zakatolt a szívem, mert ez az egész túl békés volt és biztonságban éreztem magam a közelében. Boldogsággal töltött el, hogy a zombi külsőm sem zavarta és hogy ennyire más volt.
Más volt, de jó értelemben. És én is teljesen más, jobb ember voltam a közelében. Amikor vele vagyok, mindig jó kedvem van, még akkor is, amikor dolgozatot irattat. Szeretem, ha mosolyog, ha nevet, ha beszél, ha próbálja elmagyarázni az osztálynak az anyagot, ha szigorú szemmel néz az osztályra...egyszerűen csak szeretem őt, az egész lényét. Menthetetlenül beleszerettem, amit a legkevésbé sem bánok, mert ő az az ember, aki tökéletesen rossz nekem.

hi angels!
+3000 csupa értelmetlen szó..ha nagyon gáz, akkor szóljatok és leszedem, aztán újraírom❤
valaki ébresszen fel és mondja el, hogy miért van több mint 200 vote a legutóbbi részen
🌸amúgy a lost in japan klipjéről nekem mindig ez a könyv jut eszembe😹Shawn túlságosan olyan benne, mint ebben🌸
és már ezerszer mondtam, hogy ti vagytok a legjobbak, de ez...nektek köszönhetem, szóval KÖSZÖNÖM!💛

nameg új sztorit publikáltam. hasonló mint ez a könyv, de nem teljesen, szóval nézzetek bele ☺ ♡

love u guys! 💕