Egy hangos kiáltás másodpercek töredéke alatt rebbesztett szét minket én pedig ijedten és egyben zavartan kaptam a fejem a hang irányába, ami valószínűleg az erdőből jött. Még fel sem fogtam igazán, hogy tényleg az irodalom tanárommal csókolóztam. Ez nekem túl sok, még akkor is, ha egy helyes pasiról van szó.

-Hunny! Shawn!-hallottam meg ismét Charlie ordítását, mire halványan elmosolyodtam. Olyan zavarban voltam, hogy ha tovább kellett volna kettesben maradnom Shawnnal, akkor megkíséreltem volna felvágni az ereimet egy fűszállal.

-Itt vagyunk!-kiáltottam vissza abban reménykedve, hogy meghallja. Isten valószínűleg meghallgatta az el nem mormolt imáimat, ugyanis azonnal jött a válasz.

-Gyertek! Megvan az út!-kiabálta válaszként Ciara, aztán Charlie valami sikítás félét hallatott, ami miatt ráncolt homlokkal néztem Shawnra, aki elnevette magát. Oké, ő túl lazán kezeli ezt az egészet. Vajon hány diákját kapta le eddig?

A szememet szigorúan a földön tartva haladtam Shawn mellett. Mindazok ellenére, hogy az orromig is alig láttam próbáltam kikerülni a gödröket. Amint odaértünk Ciaraékhoz örömujjongásba kezdtek és elmesélték, hogy ők is rossz úton haladtak és megkergette őket egy őz. Bár Ciara elmondása szerint inkább az őzikét kergette valami, ők pedig csak futottak szegény jószág elől, viszont Charlie eléggé túlzott azzal a kijelentéssel, hogy halálfélelme volt és mentette az életét. Az biztos, hogy ő lenne az utolsó ember, akivel szívesen vesznék el valahol.

Miután sikeresen kibotorkáltunk az erdőből szinte fellélegeztem a két kocsi láttán. Egy mosollyal az arcomon dugtam zsebre a kezem, ám hamar lefagyott az arcomról, amikor rájöttem, hogy nekem még ki kell bírnom egy több mint negyed órás utat Shawnnal. Jó Honey, ez csak egy csók volt, nem lettél tőle terhes, hogy szarul érezd magad.

-Baszki de hülye vagy-motyogtam magam elé meredve. Csak akkor esett le, hogy ezt hangosan mondtam, amikor a beszélgetés elnémult és mind a hárman értetlenül kapták rám a fejüket.

-Csak itt volt egy szúnyog-vontam vállat és a hatás kedvéért elkezdtem a nemlétező szúnyogot hessegetni. Ezért az alakításért Oscart érdemelnék.

-Nagyon sok betegséget terjesztenek, vigyázz velük-bólogatott bölcsen Charlie.

-Megmutatta az orvosi vénáját, hát ez remek, de már hulla vagyok, baby menjünk hazaa-biggyesztette le a száját Ciara. A további szóváltás nagy részét nem hallottam, mert kizártam a külvilágot és az égboltra meredve álltam egyhelyben. Már csak az ágyamban szeretnék a takaróm alatt elbújni az egész világ elől, hogy aztán az álmok világa magával ragadjon.

Talán jobb lett volna, ha inkább nagyinál főzök lekvárt eperből. Nem mondom, hogy jobban élveztem volna, mint a pár perce történteket, de...egek megint miket beszélek? Nekem megártott a friss oxigén és a természet.

-Na szia Honey!-szorított magához Charlie.-Majd találkozunk!

-Oké, szia!-ejtettem meg egy halvány mosolyt. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de Charlie ölelésétől elálmosodtam.

-Szia Honey!-integetett Ciara. A gesztust viszonozva köszöntem el tőle is, aztán beültem Shawn mellé a kocsiba és próbáltam a legkisebbre összepréselni magam, hogy elfeledkezzen arról, hogy itt ülök mellette. Bár az nem lenne jó, mert akkor nem vinne haza.

Az út első része csendben telt. Csak a motor zúgása volt hallható megspékelve a rádióból szóló zenével. Aztán az egyik pirosnál Shawnból kitört a nevetés én pedig értetlenül meredtem magam elé, miközben az előttünk álló autó rendszámát ismételgettem a fejemben.

-Elmondanád, hogy mi olyan vicces? Nevetni szeretnék-mondtam, miután sikeresen megtaláltam a hangom.

-Ne haragudj, de ez annyira ironikus. Itt ülünk tök csendben, mint két tinédzser..-itt megakadt, aztán rám nézett-Vagyis te az vagy, de érted.

-Ja, asszem’?!-motyogtam bizonytalanul. Őszintén semmit sem értettem ebben a percben. Túl álmos, éhes és zavart voltam.

-Figyelj nem akarom, hogy azt hidd, hogy valami elmebeteg pedofil vagyok, aki a diákjain éli ki a vágyait-mondta, szigorúan az úton tartva a szemét.

-Baszki, pedig már hívni akartam a rendőrséget, hogy egy közveszélyes pedofil futkározik az utcán.

-Akkor ez már menthetetlen-ingatta a fejét nevetve, majd megköszörülte a torkát és folytatta.-Tudom, hogy most össze vagy zavarodva, félsz es nem értesz semmit.

-Várj Shawn!-vágtam a szavába-Nem mészárolták le a családom, hogy így érezzem magam. Oké megcsókoltál, és? Nem Zayn Malik csókolt meg egy koncertjén, aztán térdelt le elém és kérte meg a kezem.

-Te most eléggé lefokoztál-pislogott döbbentem.

-Neem, csak nem vagyok tíz éves. Nyolc évvel több vagyok és nem ez volt életem első csókja. Jó az igaz, hogy egyetlen tanárom sem smárolt még le, de...anyám ez kezd ciki lenni-dőltem vissza az ülésbe és halkan felnevettem.

-Csak azt szeretném mondani, hogy nem borítottad fel a lelki világom-tettem hozzá. Olyan jól tudsz hazudni Honey! Biztos ezért ver úgy a szíved és ezért vannak még azok a közhelyes pillangók a gyomrodban.

-Rendben!-bólintott. A tekintetem az elsuhanó tájra szegeztem. Az éjszaka fényei pacává összefolyva játszottak a szemem előtt, miközben magamban akaratlanul is a Dusk till Dawnt énekelgettem. Kell nekem Zaynről zagyválni. A piros lámpánál ismételten megálltunk én pedig az ablakra meredve néztem egy kislányt és az anyukáját, akik egymás kezét fogva sétáltak a járdán. Az anyuka mosolyogva beszélt valamiről a kislánynak, aki hatalmas vigyorral és néha ugrálva itta anyja szavait. Aztán a tekintetem átsiklott a mellettünk álló autóra. Egy némileg fiatal férfi és egy nő ült a kocsiban. A férfi egy szál cigit szorongatva szuggerálta a lámpát, miközben a nő unott fejjel kortyolt néha bele a nála lévő, zöld sörösüvegbe. Aztán a lámpa zöldre váltott, a mellettünk haladó autó pedig nagy sebességgel lehagyott minket. A fejemben számos újságcikk jelent meg az ittas sofőrről, aki balesetet okozott. Néha annyira felelőtlenek az emberek.

-Ha elaludnál, akkor hogy keltselek fel? Mármint nem akarok kiabálni, hogy Honey, mint egy fába szorult féreg-törte meg a csendet Shawn kissé mély és rekedtes hangja. A legjobb lenne, ha nem keltenél fel és hagynál aludni.

-Csak lökj ki a kocsiból és dudálj egy párszor. Valamikor biztos felébredem-vontam meg a vállam, amolyan "már semmi sem érdekel" stílusban. Hiába, én mindig ilyen vagyok, ha egy hullával szemben veszítenék a "kiben van több élet" versenyben.

-Jó, akkor majd kitalálok valamit.

-De nem fogok bealudni, legalábbis nem szeretnék. Alvás közben hajlamos vagyok motyogni, vagy sikítozni. Az utóbbi a szüleim elmondása szerint kibaszottul para-tettem hozzá, miközben halványan elmosolyodtam.

-Én maximum csak szuszogok, de ezt a sikítozást alvás közben nem tudom elképzelni-ingatta a fejét nevetve. Ohh szóval más helyzetben eltudod?

-Ja-motyogtam fülig vörösödve a saját idióta gondolataimtól. Amie perverzsége ragályos és ezen még tetéz az, hogy legszívesebben már húznám a lóbőrt.

Körülbelül öt perc múlva Shawn leparkolt a házunk előtt, aminek látványa melegséggel öntötte el a szívem. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy berontok a konyhába, eszek egy nagy adag tepsis krumplit, aztán a pizsamámban bedőlök az ágyamba és azonnal elnyom az álom.

-Nos akkor majd találkozunk a suliban-mosolyodtam el, aztán kinyitottam az ajtót és minnél hamarabb ki akartam kerülni abból az autóból.

-Jó éjszakát Honey! Szép álmokat!-tette hozzá mosolyogva, mire erőltetetten felnevettem.

-Meglesz!-bólintottam, majd intettem és becsuktam magam mögött az ajtót remélve, hogy ezzel hátrahagyom ezt az egész estét. Mondanom sem kell, hogy még evés közben is körülötte forgott az agyam, lefekvésnél pedig a csillagokat bámulva játszottam vissza fejben vagy ezerszer életem egyik legszebb pillanatát.

📖📚📖

Hétfőn nyúzott fejjel és karikás szemmel mentem suliba. A hétvégén még annyit sem tanultam, mint általában, az alvás fogalma pedig teljesen eltűnt ezen a két napon az életemből. Amíg anya haza nem ért leginkább csak feküdtem a kanapén és bámultam az unalmas műsorokat, amik éppen mentek. Aztán miután anya hazaért egy tucat étellel, amit a nagyi csomagolt, tele ettem magam és utána jöttem csak rá, hogy házit kellene írnom meg persze nem ártana tanulnom sem. Nos ez eddig szép és jó, de fél nyolc után már levegőt venni sincs kedvem, nemhogy tanulni, szóval amolyan "ránéztem a tankönyvekre és mindent tudok" alapon terültem el az ágyamon.

A ma reggelem pedig a szokásos hétfő reggelek fényében telt. Kevesebb életkedvvel indultam el az iskolába, mint amilyennel az első tanítási napon szoktam, sikeresen beleléptem egy hatalmas tócsába, aminek hatására csurom vizes lett a cipőm ezt pedig már csak az tetézte igazán, amikor azon a három lépcsőfokon felestem és centik választottak el attól, hogy közelebbről is megvizsgáljam a macskakövet.

Beérve az osztályba odasiettem a helyemhez és levágódtam a székre. Érkezésemre Amie kíváncsian kapta fel a fejét, majd furcsán méregetni kezdett.

-Mizu?-indította a beszélgetést egy sablon kérdéssel. Válasz helyett csak megvontam a vállam.-Baj van? Történt valami a hétvégén?

-Nem-ingattam a fejem. Ó ha tudnád, hogy mi történt, akkor sokkos állapotban és sikítozva futnál végig a sulin.

-Na figyelj Honeey!-vigyorodott el-Ma este bulizni megyünk!

-Oké, jó szórakozást!-mosolyodtam el, mire szúrós szemmel meredt rám.-Szerinted elengednek pont ma?

-Ugyan Honey, anyud még azt is megengedné, hogy éjszaka ússz egy cápákkal teli vízben. Kérlek gyere el!-vette át könyörgőre.

-Amie, tanulnom kell-sóhajtottam.

-Elfelejtetted? Holnap nem lesz suli a hülye vizsgák miatt-emlékeztetett Amie egy hatalmas vigyorral.

-Tényleg!-ült ki nekem is egy boldog mosoly az arcomra. Ennél jobb hírt nem igazán kaphattam volna. Nem lesz iskola három napig, vagyis nyugodtan punnyadhatok egész nap és pihenhetek ahelyett, hogy tanulnom kellene.

-Ami azt jelenti, hogy jössz-könyvelte el egy győztes vigyor kíséretében Amie-Hatkor gyere Oliviahoz!

📖📚📖

Miután anya elengedett, megjegyzem könnyebb volt, mint hittem, elindultam Oliviahoz. Anya jobban be volt zsongva mint én és kikötötte, hogy csak akkor mehetek el, ha felveszem azt a cipőt, amelyiket ő választ ki. Ezért is tipegek most tíz centis sarkakban a kissé kihalt utcán, ami leginkább csak a cipőm kopogásától visszhangzott. Oliviáék halványkék házát megpillantva fellélegeztem és mosolyogva nyomtam meg a csengőt. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és Amie ugrott a nyakamba sikítozva.

-Olyan jó lesz!-ugrándozott, majd megragadta a karom és felhúzott az emeletre. Olivia szobájába beérve megpillantottam a földön ülő lányt, aki érkezésünkre felénk kapta a fejét, aztán hatalmas vigyorral felpattant.

-Anyám mondta, hogy ne kiabáljak, de Úristen a cipődért egyenesen rajongok-kiabálta vigyorogva a cipőmet nézve.

-Amúgy jön Mike is-jegyezte meg Amie, miközben lehuppant Olivia párnákkal teli ágyára.

-Ezt nekem kellett volna elmondanom!-fonta keresztbe karját a mellkasa előtt, de aztán elvigyorodott.-Jön az én hercegeeem! És elvileg hozza az egyik idióta haverját, pedig mondtam neki, hogy ők még túl picik a bulikhoz.

-Tizedikesek, miért lennének picik?-szaladt ráncba Amie homloka.

-Mert azok és kész!-vonta meg a vállát, majd beletúrt a vállig érő, szögegyenes, szőke hajába.-Nem tudom, hogy mit vegyek fel, mert nincsenek bulizós ruháim. Szerintetek nagyon ciki lenne, ha farmerben mennék?

-Igen, vagyis nem, de én is felvettem ezt-mutattam a fekete, térdfelettig érő, testhez simuló ruhámra, aztán Amiere pillantottam, akin hasonló ruha volt annyi különbséggel, hogy sokkal mélyebben volt dekoltálva, mint az enyém. Anya szerintem kinyírt volna, ha olyan ruhát veszek fel, amiben azt mutogatom, amim amúgy nincs is.

Hosszú vacillálás után aztán sikeresen kiválasztott egy bordó színű, néhol csillogó ruhát, amit gyorsan átvett és kisminkelte magát. Az biztos, hogy hármunk közül Olivia sminkel a legvadabban. Füstös szemek, vérvörös ajkak, egy rakat highlighter és műszempilla. Ha szeretnék sem tudnék így sminkelni, mert béna vagyok hozzá. Fél óráig szenvedtem a normális tusvonalért, azért hogy csak a szempillámat fessem ki, ne pedig az egész szemem és hogy a fogam ne legyen bordó. Ezek után úgy voltam vele, hogy a hajamat csak kifésülöm és ennyi...viszont Olivia ad a részletekre. Még a haját is képes órákig vasalni, hogy minden szál szögegyenes legyen.

📖📚📖

Miután kipattantunk a taxiból megcsapott a kissé hűvös, esti levegő. Mivel a kabátomat ott hagytam Olivia szobájában, ezért a hideg hatására libabőrős lett a karom, miközben a szél belekapott a hajamba.

-Most jön az a rész, hogy elhalmozom ötszáz üzenettel Mikeot-morogta Olivia, miközben szorgosan pötyögött a telefonján. Válasz helyett csak megkocogtattam a vállát és a bejárat felé mutattam, ahol Mike állt mosolyogva. Olivia pillanatok alatt rohant oda sikítozva és a nyakába ugrott.

-Hogy nem törte ki a lábát?-nézett rám hitetlenkedve Amie. Mivel Mike már lerendezte az őrökkel, hogy bemehessünk, ezért szerencsére hamar bejutottunk. A kinti hőmérsékletet felváltotta a füllesztő meleg. Miközben átverekedtük magunkat a tömegen, hogy eljussunk ahhoz az asztalhoz, ahol Mike és a haverja telepedett le, nekimentem jópár embernek, akikből dőlt az alkohol szaga. Amint odaértünk az asztalhoz, leültünk a fekete bőrkanapéra. Mike haverja, James, egyébként nagyon aranyos fiú. Barna, kissé göndör haja kócosan meredezett az ég felé, fekete keretes szemüvege mögül kémlelte a világot vakítóan zöld szemével és pár magányos szeplő tarkította az orrát, miközben kínosan mosolyogva próbált távolabb kerülni a mellette ülő pártól, akik majdhogynem lenyelték egymást.

-Amúgy ti mióta ismeritek?-bökött a fejével Mike felé, aki éppen Oliviaval beszélgetett.

-Mióta Olivia-válaszoltam egy vállvonás kíséretében-Elég sokan vagyunk a suliban, szóval nem ismerünk sok embert.

-Antiszocok vagyunk-tette hozzá nevetve Amie.-És van barátnőd?-kérdezte vigyorogva, mire köhögve fordultam felé, ugyanis félrenyeltem a Mike által hozott vodka narancsot. A könnyfátyolon keresztül láttam, ahogy Amie nevetve legyint egyet és vissza fordult a megszeppent fiúhoz.

-Nincs én izé...-kezdett el dadogni, miközben idegesen igazgatta a szemüvegét-Nem a lányok társaságát keresem.-bökte ki, aminek hála ismét megakadt a torkomon az ital és újabb köhögési inger tört rám.

-Oké Honey, ne fulladj meg!-tette a vállamra a kezét egy kínos mosollyal Amie.

-Az amúgy nem baj-mondtam rekedtes hangos és letöröltem egy kósza könnycseppet. Most tuti elfolyt a sminkem és úgy nézek ki, mint egy zombi.

-Tudom-vonta meg a vállát mosolyogva James és lazán lehúzta a pohara tartalmát.

Az este további része elég jól telt. Olivia, Mike és még pár ismeretlen arc is beszállt a cseverészésünkbe, ami pár pohár alkohol után egyre viccesebb és szórakoztatóbb lett.
Camila She loves controlja ment fülsüketítő hangerővel, miközben én a tömegen átverekedve próbáltam eljutni a mosdóba. Amint sikeresen bekanyarodtam a kis folyosóra szinte fellélegeztem, majd odatipegtem az ajtóhoz és gondolkodás nélkül nyitottam be. Az ajtót becsuktam magam mögött és a tükör előtt megtámaszkodva néztem farkasszemet a tükörképemmel. A hajam kócos volt, a szempillaspirál fekete foltot csinált a szemem köré a ruhám pedig össze-vissza állt rajtam.

-Olyan hülyén nézek ki-állapítottam meg, miközben a szám lefelé görbült és elkezdtem pityeregni. Valószínűleg az a pár pohár alkohol ütött be teljesen. Miután kellőképpen lenyugodtam, visszamentem a többiekhez.

-Szia Honey!-pattant fel vigyorogva Olivia és boldogan átölelt-James bepasizott-súgta a fülembe, majd kuncogva a srác felé biccentett a fejével. A fejemet a két fiú felé fordítottam és nagyra nyílt szemekkel megszólaltam.

-Miért mindig a helyes pasik melegek?-biggyesztettem le a szám.-Figyu Olivia én hazamegyek, oké?

-Mi? Neee!-ingatta a fejét kétségbeesetten-Kérlek! Amie full kiütötte magát és félek tőle, olyan íjesztő részegen.

-Mii? Mivel ütötte le magát az a lány?-nyílt nagyra a szemem, miközben forgolódni kezdtem, hátha meglátom Amiet.

-Nem leütötte magát, hanem ki...

-Elment? Nélkülünk? Hát ezt nem gondoltam volna róla-ingattam a fejem csípőre tett kézzel.

-Jesszus, hívok neked taxit, oké?-kezdte el a telefonját keresni a táskájában.

-Ne! Csak taxit ne, légyszii! Vagyis majd én hívok taxit oké? Ú de imádom ezt a dalt-vigyorodtam el a More than you know hallatán.

-Kikísérlek, gyere-sóhajtott Olivia, aztán megfogta a kezem és kivezetett az épületből.

-Olyan jó biztonsági lennél-böktem meg a vállát vigyorogva. Egy üveg ásványvizet nyomott a kezembe, miközben rosszallóan ingatta a fejét.

-Haza menjek veled?

-Ha ugyan ott lakunk, akkor gyere! Rendezzünk pizsibuliit! Olyan jó lesz, majd rendelünk egy ugrálóvárat és eszünk rajta tortát...

-Oké Honey, igyál vizet, sokat-mutatott az üvegre a kezemben.

-Jó anya, menj vissza a szerelmedhez, sziaa!-mondtam neki, miközben küzdöttem a kupakkal. Olivia még egy ideig ott állt velem, de mivel fázott, ezért visszament én pedig elővettem a telefonom. Már éppen hívni akartam egy taxit, amikor egy elvetemült, tipikus Honey féle ötlet jutott az eszembe. Vigyorogva pötyögtem be az egyik közeli pizzéria számát és izgatottan vártam, hogy felvegyék.

-Maestro Pizzeria!-üdvözölt unott hangvétellel egy nő, mire elvigyorodtam.

-Halii! Ha megrendelem magam, akkor haza szállítanak?-kérdeztem kíváncsian. A vonal túlsó végéről egy ideig nem jött válasz.

-Ha te egy pizza vagy az étlapról, akkor igen, de tudod kislány, akkor a sütőben kellene lenned. Feküdj le aludni!-mondta, majd bontotta a vonalat én pedig szomorúan meredtem a kijelzőre.

-A vén liba szerint nem vagyok elég jó pizza-morogtam, miközben megnyitottam a messengert és visszatekertem az Amievel folytatott beszélgetésünket egészen egy bizonyos ember telefonszámáig.

-Ha már elment az eszem, akkor menjen el teljesen-ült ki egy halvány mosoly az arcomra, miközben az órára pillantottam, majd megnyomtam a zöld ikont. Egy ideig reménytelenül csengett és kezdtem feladni, hogy valaha bárki felveszi, amikor ez megtörtént.

-Halo?!-hallottam meg egy ismerős mély és rekedtes hangot. Akaratom ellenére is hatalmas vigyor terült el az arcomon miközben a szívem majd kiugrott a helyéről.

-Szükségem van rád...-mondtam pár másodperc múlva, miközben fel-alá járkáltam a járdán.

hi beautiful babies!
hoztam részt, mert nem igazán tudom, hogy mikor fogok tudni újra hozni ♡
látjátok, én megmondtam, hogy beindulnak a történesek 😊
őszi szünet, pihenjétek ki magatomat és készüljetek fel a még előttünk álló, rengeteg tanórára😪
love u fuckers! 💛