-Akkor összegezzük, amit eddig tanultunk-mondta Timothy bácsi. Mivel az összefoglaló órák halál unalmasak, ezért a fejemet megtámasztottam a kézfejemen és megpróbáltam nem elaludni. Timothy bácsi teleírta a táblát képletekkel és fizikai kifejezésekkel, amiket nem másoltam le, mert ahogy a legtöbb tanár mondaná: minden benne van a tankönyvben. Legalább órákon tudok egy picit pihenni, ha már ez este nem jött össze, ugyanis a szembe szomszédunkhoz jöttek a tűzoltók, mert sikeresen felgyújtotta a kis fészerét a kertben. Még szerencse, hogy nagyobb baj nem lett.

A csendes teremben másodpercek töredéke alatt szántott végig a tűzjelző idegesítően rikácsoló hangja, mire páran ijedten kapták fel a fejüket, köztük én is, mindazok ellenére, hogy a legtöbbször tűkön ülve várom, hogy történjen valami izgalmas dolog, ami elveszi az időt, a tanulástól.

-Semmi baj gyerekek, ez csak próba. Mint ahogy tudjátok szépen lassan és fegyelmezetten vonuljatok ki a parkolóba-helyezte vissza a krétát a tartójába, aztán megdörzsölte a tenyerét és unottan elhagyta a termet a többiek társaságában.

-Csak én örültem volna annak, ha leég a suli?-kérdezte Olivia a telefonján pötyögve.

-Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Mindenki örült volna, ha ebben a hidegben felmelegszik az iskola által-jegyezte meg mellettünk elhaladva Jessica, majd visszafordult Justinhoz.

-Van egy olyan érzésem, hogy ez a lány minden nap melegszik Justinnal csak nem a suli által-mondta Amie a gerlepár után vizslatva. Justin és Jessica elég régóta járnak. Már ha azt lehet annak mondani, hogy úgymond nyitott kapcsolatban élnek. Együtt járnak, de azzal bújnak ágyba, akivel akarnak.

A parkolóba kiérve kissé meglepetten tapasztaltam, hogy mennyien vagyunk. Tudtam, hogy az egész iskola létszáma durván meghaladja a kétezer főt, de ez akkor is meglepő volt. Elegyültünk a tömegben és megálltunk egy piros kocsi mellett. Általában a tűzriadók mindig egész órásak, mert mire kivonul az egész suli, ideér az igazgatóhelyettes, aki a tűzoltó szerepét játssza, és elrendezik az ezzel járó papírmunkákat az elhúzódik szerencsére.

-Miért nem lehet ezeket megtartani nyáron?-öleltem körbe magam a csupasz kezemmel. A kabátomat sikeresen a széken hagytam és csak egy pólóban voltam, aminek hála kezdtem megfagyni.

-Rád nézek és fázom-jelentette ki Amie összébb húzva magán a kabátját. Pete és Brad körülbelül tíz méterre álltak mellettünk, Amie pedig amint meglátta őket odarohant és Brad nyakába ugrott. Pete végül megnyílt és elmondta, hogy mi baja volt. A szülei elvállnak és az anyukája el akar költözni Kanadából, de szerencsére a főnöke meggyőzte, hogy itt sokkal jobb.

-Látod valahol Mikeot?-nyújtogatta a nyakát Olivia a tömeget pásztázva.

-Asszem’ az ott ő-mutattam a srácra, aki zöld kabátjának zsebébe süllyesztette a karját és úgy járkált fel s alá.

-Nem baj, ha odamegyek?-kérdezte válaszul pedig mosolyogva megráztam a fejem. Olivia egy halk sikkantást hallatott, majd odarohant Mikehoz.

Mivel egyedül maradtam, ezért elővettem a telefonom és megnyitottam az Angry Birds nevű játékot és unottan próbáltam ledönteni és kinyiffantani pár madarat a saját, mérges madárkáimmal. Unaloműzésnek jó játék, de amúgy nagyon fel tud idegesíteni, ha már tizedszer kezdek újra egy pályát.

-Szervusz Honey!-állt meg mellettem Shawn. Kivételesen nem ijedtem meg a hirtelen érkezésétől, ami még engem is meglepett.

-Jónapot tanárúr!-tettem el a telefonom, majd mosolyogva rá néztem.

-Te nem fázol?-vonta fel a szemöldökét, aztán pár srácra pillantott, akik vidáman köszöntek neki. Kiabálás helyett csak egy halvány mosollyal intett nekik, majd újra rám nézett.

-Hát nincs melegem, de jól vagyok-vontam meg a vállam, majd az igazgatóra pillantottam, aki az ajtóban állt és jókedvűen beszélgetett valakivel telefonon. Vajon akkor is ilyen boldog lenne, ha tényleg tűz lenne?

-Ezt vedd fel!-vette le a kabátját, aztán felém nyújtotta. Nagyokat pislogva néztem a kék farmerkabátot, majd felnéztem Shawnra és megráztam a fejem.

-Köszönöm, de nem kell!

-Figyelnem kell a diákjaim egészségére és még te is a diákom vagy, szóval-pillantott a kabátra.

-Mi az, hogy még? Ki akar dobni a suli? Ne már, mit csináltam?-zúdítottam rá ezt a három kérdést. A homloka ráncba szaladt, majd felsóhajtott és a vállamra terítette a kabátját.

-Mondták már, hogy makacs vagy?-kérdezte nevetve.-Egyébként azért mondtam, hogy még, mert jövőre végzős leszel, tán elfelejtetted?

-Ha minden jól megy és nem húznak meg, mondjuk irodalomból-vontam meg a vállam mosolyogva.

-Biztos vagyok benne, hogy kedvel az irodalom tanárod, szóval soha nem tenne veled ilyet-mondta mosolyogva. Akaratom ellenére is elvigyorodtam és a mellettünk lévő piros autót kezdtem tanulmányozni abban reménykedve, hogy az arcom nem hasonló árnyalatú hozzá.

-Egyébként milyen órátokat szakított félbe a tűzriadó?-kérdezte kíváncsian.

-Fizika-válaszoltam boldogan. Tagadni se tudnám, hogy utálom a fizikát mindazok ellenére, hogy Timothy bácsit kedvelem.-Gondolom maga irodalmat tartott, vagy nem?

-Neem, viszont ki fog hűlni a kávém-biggyesztette le a száját én pedig felnevettem. Hihetetlenül aranyos látványt nyújtott. Körülbelül fél óra múlva kijött az igazgató egy megafonnal és elmondta, hogy végre visszamehetünk órára.

📖📚📖

A bejárati ajtót halkan csuktam be magam mögött, majd átvettem a papucsom és becsoszoktam a konyhába, ahol anya hűlt helyét találtam. Egy rózsaszín cetli volt a hűtőre ragasztva, amin az állt, hogy csak holnap jön haza, mert sürgősen el kellett mennie a nagyihoz, mert megbetegedett.

Az iskolatáskámat ledobtam az egyik székre, kicipzároztam és kivettem belőle Shawn farmerdzsekijét, ami nálam maradt. Vissza akartam neki adni, de órák után nem találtam sehol a tűzriadó közben pedig be kellett mennie a tesi tanárnővel a tanáriba.

Jobb ötlet híján elővettem a telefonom és ráírtam Amiere, aki szerencsére pont aktív volt.

"Me:Mindent tudó
legjobb barátnőm segíts!!!

Amy😍❤:Úúú mibeeen?😍

Me:Nem tudod esetleg,
hogy hol lakik az
irodalom tanárunk?

Amy😍❤:HOGY MICSODAAAAAAA????? MIÉRT??????

Me:Jesszus, nyugi csak vissza
kell neki adnom azt a könyvet, amit kölcsön adott anyának😂😅

Amy😍❤:Szerencsés vagy, mert mindent tudok Mr.Handsome-ról😉..najó mindent nem khmm😏

Me:Ha ezt Brad megtudná😂😂

Amy😍❤:És ha ezt anyám megtudná😅..."

Még írogattunk egy kicsit, aztán Amie leírta Shawn címét, amit fogalmam sincs, hogy honnan tudott meg. Remélem, hogy jó házszámot adott meg, mert nem akarok valami nénihez bekopogni.

"Amy😍❤:Az ujjam csuriban Honey🤞😍aztán nehogy korrepetáljon a tanárúr😉😏

Me:Isteneeem😂ezek után csodálkozol, hogy mindenki perverznek hív"

A telefonomat végül a zsebembe süllyesztettem, felvettem a kabátom és a cipőm, majd a dzsekivel a kezemben léptem ki az utcára. Egyébként annyira Shawn illata van, hogy legszívesebben megtartanám, de nem akarok őrültnek tűnni.

A kissé kihalt utcán elindultam gyalog, mert nem lakik annyira messze, legalábbis ha jól tudom. Mindazok ellenére, hogy itt nőttem fel, nem igazán vagyok tisztában az utcákkal. Viszont mivel jártam már nála, ezért nagyjából tudni fogom, hogy hová kell menni.

Körülbelül fél óra séta után megálltam a háza előtt és kissé megfutamodtam. Oké, hogy csak vissza akarom adni a tulajdonát, de mi van akkor, ha nincs egyedül? És ha azzal a doktornővel van? Jesszus mennyire ciki lenne már.

-Még meddig fogsz itt állni bambulva kislány, állj arrébb!-ütögette meg a lábam a botjával egy néni, majd miután arrébb álltam, elment mellettem. Annyira imádom ezeket az aranyos öreg szatyrokat, hogy az hihetetlen.

Amolyan "ha már eljöttem, akkor visszaadom" alapon felmentem a tornácra, ahol egy fekete macska ült és hatalmas, zöld szemével engem nézett.

-Szia cicus!-simítottam végig a hátán. Egy hatalmasat nyávogott, ami inkább volt sipítás, és elszaladt. Miután megemésztettem, hogy utálnak az állatok megnyomtam a csengőt és idegesen vártam. Már azt hittem, hogy soha nem nyílik ki az ajtó, amikor Shawn kitárta azt és meglepetten nézett rám.

-Honey, szia?!-köszönt mosolyogva, aztán a macskára pillantott, aki a lábához dörgölődzve ment be a házba.

-Az a te macskád?-mutattam a fekete cicára-Tán boszorkány vagy?

-Látnod kell a seprű gyűjteményem. Ha szeretnéd teliholdkor elviszlek egy körre-ajánlotta fel nevetve.

-Egyébként visszahoztam ezt-adtam vissza neki a dzsekit.-Még egyszer köszönöm, hogy nem engedtél megfagyni. Azt hiszem a háziorvosom hálás lesz neked, amiért nem kell kiírnia megint.

-Gyalog jöttél?-pillantott mögém felvont szemöldökkel én pedig bólintottam-Nem jössz be?

-Hát...de?!-válaszoltam bizonytalanul. Nevetve megrázta a fejét, aztán arrébb állt, hogy bemehessek mellette.-Egyébként mi a neve?

-Macska-válaszolta a cirmost nézve.

-Macska? Ez most komoly? Azt hittem, hogy valami megaszuper irodalmi nevet adtál neki-néztem a cicára, aki még mindig engem nézett. Látszik rajta, hogy utál engem és hogy legszívesebben nekem ugrana. Najó Honey, ez csak egy macska, ne lásd minden élőlényben a rosszat.

-Miért a Macska az egy szép név, igaz Macskácskám?-simította meg a fejét, majd intett, hogy menjek utána a nappaliba.-Kérsz valamit?

-Nem-válaszoltam a fejemet ingatva, aztán lehuppantam a puha, fehér kanapéra. Nem sokkal később társaságunk érkezett Macska személyében, aki királynőkhöz méltóan elfoglalta a fél kanapét. Már ha lány..ebből a névből nehéz megállapítani a nemét.

-Macska légy jó cica és viselkedj, vagy nem kapsz tejet.

-Hú ez kemény fenyegetőzés volt, jobb ha nem ellenszegülsz. Amúgy most tényleg egy macskához beszélünk?-tört ki belőlem a nevetés.-Egyébként órák után szerettem volna visszaadni, de eltűntél.

-Nem volt több órám, mert a kilencedikesek kirándulni mentek, ezért hazajöttem-vont vállat. Hogy lehet, hogy neki még a szürke melegítő és a fehér póló kombó is jobban áll, mint Gigi Hadidnak?

-A szerencsés gólyák kirepültek a fészekből, bezzeg mi kilencedikben sehova sem mentünk kirándulni nem mintha most mennénk. Az osztályfőnökünk túlságosan maximalista és a kirándulásra szánt órákat is taníttatással tölti-forgattam meg a szemem a negyvenes éveiben járó férfire gondolva. Terveztük még anno, hogy leváltatjuk, de aztán valahogy ezt elhessegettük.

-Igen, ismerem az osztályfőnökötöket. Mindig a fekete csészéjében pontosan három deci fekete kávét iszik két kockacukorral. Ez valahogy bennem maradt-tette hozzá az arckifejezésemet látva.

-Szóval te ilyen részletmegjegyző típus vagy. Ha már itt tartunk egyébként azt hittem, hogy te kutyás ember vagy.

-Valószínűleg az is lennék, ha nem lennék allergiás a szőrükre.

-Egy újabb érdekes infó rólad. Nos ezt nem gondoltam volna, van még ilyen meglepő tény a tarsolyodban?-kérdeztem nevetve.

-Imádok főzni, de csapnivaló szakács vagyok.

-Azért a muffinok finomak lettek...

-Jó, de az sütés-vágott a szavamba nevetve-Szerencsére a muffint nem főzzük. Sütésben nagyjából jó vagyok, de a főzés nem nekem való. Egyszer odaégettem a levest, fogalmam sincs, hogy hogy csináltam.

-Odaégetted a levest? Ha egyszer éttermet alapítok, akkor nem jöhetsz szakácsnak-ingattam a fejem, miközben mosolyogva simogattam a cicát. Mindazok ellenére, hogy látszólag utál, felpattant és még mindig dorombolva átfeküdt az ölembe.

-Tetszel neki-jegyezte meg, aztán megsimította a fejét. Macska egy párszor nyávogott, miközben szüntelen dorombolt és dörgölődzött.

-Miért pont fekete macska? Akkor gondolom nem vagy babonás sem-néztem Shawnra, aki megrázta a fejét, majd megszólalt.

-Amikor ide költöztem a szomszéd néni azt javasolta, hogy lefekvés előtt két seprűt tegyek keresztbe az ajtó előtt. Miután rájöttem, hogy ez egy bugyuta babona, inkább kidobtam azokat a seprűket. Először azt hittem, hogy ez valami szokás itt, de nem, csak a szomszéd túl babonás. Múltkor fokhagymával kergette Macskát.

-Jesszus szegény cicus-pillantottam le az ölemben alvó macskára.-Amúgy mi a véleményed a sulinkba járó diákokról?

-Nos változó. Vannak nagyon jó és tisztelettudó diákok, de van ugyebár a másik véglet, akikről inkább nem beszélek. De pozitívum, hogy a végzősök nem olyanok, mint ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Kedvesek és segítenek a kisebbeknek.

-Jaa igen, amikor kilencedikesek voltunk mindig a végzősöktől kérdeztük meg, hogy milyenek a tanárok, vagy hogy egy adott program milyen-emlékeztem vissza mosolyogva.

-Az internet és a filmek csak elrendítik a gyerekeket-ingatta rosszallóan a fejét-Minden gimis filmből az jön le, hogy tele van bántalmazással, amit mindenki lát, de senki sem beszél róla. Lehet, hogy itt is jelen vannak az iskolai bántalmazások, de gondolom nem a folyosón zajlanak, nem?

-Én nem láttam még soha, hogy valakit megvertek volna a folyosón.

-Még valami kérdés-vonta fel a szemöldökét egy halvány mosollyal.

-Talán kifogytam, fogalmam sincs. Várj, tudod mit? Kérdezz-felelekezzünk!-vetettem fel csillogó szemekkel. Mindig is imádtam ezt a játékot, talán azért, mert amikor kicsi voltam anyával mindig ezt játszottuk, amikor este nem akartam elaludni. Neki persze csak azért volt ez kedvező, mert a sok kérdés közepette bealudtam.

-Nekem oké-dőlt hátra a kanapén.-Kezded?

-Mi? Nem! Kérdeztem tőled az előbb, szóval te jössz!-mutattam rá, miközben megsimítottam a cica hátát.

-Szereted a Star Wars filmeket?

-Nem!-vágtam rá rögtön. Ugyan még egyet sem láttam, de nem ragad magával ez az egész fénykardos cucc.-Tudom, hogy ez nem valami jó téma, de azóta beszéltél a volt menyasszonyoddal?

-Nem, szerencsére-nevette el magát.-Már nem érint nehezen, mert rájöttem, hogy nem ő volt az igazi. Én tényleg el akartam venni feleségül? Idióta voltam. Na és te és Pete? Mármint alakulóban van?

-Hogy én és Pete?-mutattam magamra felvont szemöldökkel-Dehogy! Mi csak barátok vagyunk, legalábbis remélem hogy még a barátom. Na várj most gondolkoznom kell egy jó kérdésen. Mondjuk...voltál már szerelmes diákodba?-kérdeztem. A válasz nem jött azonnal. Shawn nagy szemekkel nézett rám, aztán végül megszólalt.

-Igen-bólintott magabiztosan. Mondanom sem kell, hogy eléggé meglepődtem. Vajon milyen korú volt az a diák? Mondjuk Shawn gimis tanár, szóval nem lehetett kevesebb, mint tizennégy.

-Tudom, hogy te jönnél, de azt hogyan mutattad ki neki? Mármint jobb jegyeket adtál, vagy mi?-szaladt ráncba a homlokom.

-Ki mondta, hogy múlt idő?-kérdezte figyelmen kívül hagyva a kérdésem. Kissé lefagyva meredtem rá, miközben ezer kérdés kavargott a fejemben. Beleszeretett az egyik ribibe? Mármint belőlük elég sok van az iskolában, szóval nem lenne nehéz, de egyáltalán bele tud szeretni egy olyan lányba?

-Én csak következtettem. Múlt időben tettem fel a kérdést-vontam meg a vállam, aztán Macskára pillantottam, aki felpattant az ölemből és leugrott a földre.-És szabad tudnom, hogy ki az a szerencsés?

-Túl kíváncsi vagy, nem gondolod?-mosolyodott el, majd a térdére könyökölt.-Ez titok.

-Mert illegális, nemde? Pedig az illegális dolgok izgik-bólogattam nevetve-Persze most ne gondold azt, hogy minden este egy csomag fűvel alszom el.

-Nos a törvény nem nézi jó szemmel, ha egy tanár és a diákja vonzódni kezd egymáshoz.

-Jó, de basszus, a legtöbb tanár öreg és ráncos. Kevés olyan tanár van mint te, szóval nem igazán értem, hogy mitől félnek annyira-fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt. Most tényleg azt mondtam, hogy kevés olyan tanár van mint te?

-Ezt bóknak veszem-vigyorodott el és újra hátradőlt a kanapén.-Holnap megyünk Charlieval és a barátnőjével túrázni, nem szeretnél csatlakozni?

-Túrázni? De persze-vontam vállat egy halvány mosollyal az arcomon. Túrázni az irodalom tanárommal? Ki nem hagynám!

sziasztook!
kivételesen hamar hoztam egy hosszú részt 😊
tudom, hogy lassan haladunk, de ígérem, hogy most már fog történni valami, de egy normális ember fejében megfogalmazódik, hogy ez mégiscsak tiltott és mivel élethűen szeretném ábrázolni, ezért nem történt még semmi.
de ahogy mondani szokás: türelem shaney jelenetet teremt 😂❤