Az ünnepek utáni sulikezdés nagyon rossz volt. Mint mindenkinek, nekem is nehéz volt visszarázódni a hétköznapokba és tanulni. Ugyan még csak második napja vagyok újra suliban, de már most elegem van belőle. Soha nem voltam hatalmas iskola rajongó, elviselem, mivel muszáj, de amúgy szívesebben szöknék meg, mint szoknám, de ez nem a mi döntésünk.
Az iskola folyosója szokás szerint nyüzsgött a diákoktól és a vigyorgó arcú tanároktól. Ahogy haladtam a folyosón az osztályunk felé szinte mindenkinek nekimentem, vagy elestem a saját lábamban. Amint beértem az osztályba levágódtam a vigyorgó Amie mellé.

-Irodalom és helyes Mr.Mendes-vonogatta a szemöldökét egy perverz vigyor kíséretében. Ráncba szaladt szemöldökkel pillantottam az előtte ülő "nyuszijára" aki nyugisan beszélt Pete-vel.

-Kiderítetted, hogy izmos, vagy sem?-kérdeztem nevetve. Még a szünet előtt eldöntötte, hogy kideríti, hogy vajon mennyi időt tölt a kondiban.

-Hallod, kibaszottul...-suttogta nagyra nyílt szemekkel, miközben hevesen bólogatott-Volt egy póló nélküli képe egy másik pasassal, de nem az ő profilján. Amúgy majdnem nyolc kockás a csávó.

-Hát ez fenomenális. Most már tudjuk, hogy ha korrep kell, akkor hol találjuk-fordultam vissza a tankönyvemhez nevetve. Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy idős nő lépett be rajta egy hatalmas vigyorral. Mindenki értetlenül meredt egymásra, hogy mi lett az irodalom tanárunkkal. Ugye nem mondott fel? Vagy valami baja lett? Meghalt? Úristen, lehet hogy autóbalesetet szenvedett és már nem lehetett megmenteni...

-Jó reggelt osztály!-rakta le a könyveit az asztalra-Csak két napig tanítanak titeket, mert Mr.Mendes továbbképzésen van. Vágjunk is bele...Ms.Grey!

-Igen?-kaptam fel a fejem a nevem hallatán. Olyan erővel kezdett el verni a szívem, hogy attól féltem kiszakad a helyéről.

-Mondjon egy számot egy és huszonnégy között-döntötte enyhén oldalra a fejét. Basszus hányadik is vagyok? Honey, nehogy magadat mondd!

-Tizenegy-válaszoltam halkan. Bólintott, aztán rápillantott a névsorra és kihívta az egyik lányt, hogy meséljen neki a múlt órai anyagról. Szegény, biztos nem lettem volna a helyében.

Egész óra alatt unott fejjel meredtem magam elé. Nem is olyan izgalmas az irodalom, ha nem Shawn tartja. Oké tudom, hogy kezdek megőrülni, de tényleg. Sokkal jobb, ha az ő magas alakja járkál a padsorok között és az ő hangja csengi be a termet. Sokkal szebb a nevetése, mint a tanárnőjé. Ahogy sokkal jobb látvány is és....Úristen Honey fogd be! Mi van velem? Nem ittam alkoholt, legalábbis szerintem. De nem tulajdonítok több figyelmet az irodalom tanárom felé, mint a többi tanáromnak. Egyszerűen csak ő az első tanár, aki megengedte, hogy tegezzem és tök jól elbeszélgettem vele, mintha nem is a tanáron lenne. De az...a tanárom.

📖📚📖

A következő két nap unalmas volt. Az irodalom órák nagy részén feleltünk, vagy körmöltünk a füzetünkbe. Legalábbis amennyit le tudunk írni, hiszen a tanárnő olyan gyorsan diktált, mintha időre mérték volna. A mai reggel viszont sokkal boldogabban keltem, amit nem igazán tudtam, hogy miért volt. Mindezek ellenére egy hatalmas vigyorral pattantam ki az ágyamból, majd odabattyogtam az ablakhoz és elhúztam a sötétítőt. Ismét csak a nagy hó látványa fogadott, de most ez sem tudta levakarni a vigyort az arcomról. Odamentem a szekrényemhez és kivettem egy farmert plusz egy piros pulcsit. A reggeli teendőim elvégzése után a hátizsákommal letrappoltam a konyhába, ahol apa kávézott az asztalnál.

-Jó reggelt!-ültem le mellé. Meglepetten rám kapta a fejét és ráncolt szemöldökkel méregetni kezdett.

-Neked is Honey! Mi ez a hatalmas jókedv?-kortyolt bele a gőzölgő kávéjába.

-Jaa semmi, csak a szokásos-vontam vállat az asztal sarkát piszkálgatva. Apa egy hümmögés után bólintott, aztán lerakta a "best dad" feliratú bögréjét az asztalra és felpattant. Követtem a példáját, majd felvettem a kabátom a táskámmal együtt és apa oldalán kimentem a kocsihoz. Kivételesen hosszabb volt az út, ugyanis kerülnünk kellett, mert a szél sikeresen kicsavart egy fát, ami elállja az utat. Az út közben az elsuhanó tájat fürkésztem. Ugyan a karácsonyi díszek már a legtöbb házról lekerültek, a hó mégsem engedte elfelejteni, hogy nemrég még ünnepeltünk. Nagy hóréteg fedte az utakat és a fák ágait is, amiken a szarkák ugráltak békésen. Mindig is szerettem a szarkákat. Igaz, hogy szeretnek lopkodni, de szerintem szép és különleges állatok. Amint leparkoltunk az iskola előtt kipattantam a kocsiból és szinte berohantam az iskolába. A portásnéninek gyorsan odaköszöntem és kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem az emeletre. Beérve az osztályba leültem Amie mellé, aki az előtte ülő Brad-vel beszélt.

-Hali Honey!-fordult hátra vigyorogva Pete. A szokásos fekete NY-os sapkája volt a fején és egy szintén fekete pulcsit viselt.

-Hali Pete! Hogy vagy?-vigyorogtam rá, mire a fejét ingatva nevetni kezdett.

-Jól, te? Bár látszik rajtad, hogy minden okés. Csak nem hazamész a harmadik óra után?-vonta fel a szemöldökét érdeklődve.

-Dehoogy-legyintettem-Csak tudod csütörtök és holnap péntek, aztán hétvége.

-Ja ismerős-bólogatott mosolyogva, aztán visszafordult előre, ugyanis bejött a matektanárunk.

Az óra, amit tényleg utálok főleg, mert nagyon sok dolgozatot írunk. Ma is egy csodálatos matek dolgozattal indult a napunk, ami szerintem eléggé megalapozta mindenki kedvét. Nekem legalábbis rosszabb lett a hangulatom, ugyanis nem vagyok egy matekzseni. Viszont az óra további részében unottan bámultam Pete hátát, ugyanis a tanár még szívatott pár diákot a táblánál, ami szokás szerint elvette az egész órát. A csengő hangja mentett meg attól, hogy bealudjak, szóval besöpörtem a felszerelésem a táskámba és Olivia felé fordultam.

-Mizu Mike-val?-kérdeztem egy barátságos mosollyal.

-Megvagyunk-vonta meg a vállát. Ennyi? Megvagyunk? Ez most mit jelent? Szakítottak, vagy mi?

-Aha és?-puhatolóztam tovább.

-Nyugi Honey minden oké-nevetett fel. Még váltottunk pár szót, majd visszafordultam a táskámhoz és kivettem az irodalom könyvem. Akaratom ellenére is egy mosoly kúszott ajkaimra, ha arra gondoltam, hogy végre Shawn tartja meg az órát.

A szünet további részében Amie-vel beszélgettem, aztán az ajtóra pillantottam, amin éppen Shawn lépett be. A szokásos kedves mosolya nem nyugtatta meg a diákokat, ehelyett inkább nyugtalanítóan idegesnek látszott. Amint odaért az asztalhoz szó szerint levágta a könyveit az asztalra, amik olyan nagyot puffantak, hogy a mellettem ülő Amie megugrott a helyén. Beállt a tanári asztal mögé, rátámaszkodott és úgy kezdte vizslatni az ismét értetlen osztályt. A kínos csend percegik jelen volt a tanteremben és a legtöbben inkább a padjukat vélték érdekesebbnek, mintsem a tanárunkat. Aztán egy kis idő múlva megköszörülte a torkát és megszólalt.

-Alice kérlek olvasd fel a 117. oldal tetején található idézetet-mondta kissé nyugodtabban. Vajon mi baja lehet? Kiszúrták a kocsijának a kerekét?

-Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret..Fromm-olvasta fel kissé remegő hangon.

-Mi a véleményetek erről a rövidke idézetről?-vonta fel a szemöldökét, aztán az asztal elé sétált és karbatette a kezét. Kivételesen senki sem mukkant meg, még Brad sem, aki amióta szerelmes, minden ezzel kapcsolatos dologhoz előszeretettel szól hozzá. Egy nagy sóhajtás után ismét megszólalt.

-Egy kis aktivitást srácok, légyszi! Brad, te sem?-pillantott a fiúra, mire mindenki hangosan felnevetett.

-Hát az ítélet szóról csak az ítélet idő jut eszembe...ma túl K.O vagyok tanárúr-vakargatta a tarkóját.

-Esetleg Honey?!-pillantott rám. A nevem hallatán kissé ledermedtem és nagy szemekkel bámultam rá, amolyan "azt se tudom, hogy hányadika van" fejjel.

-Um hát izé...-pillantottam az idézetre. Soha nem voltam a szavak embere, de órán még megmukkanni is nehezemre esik-Hát ugyebár a szerelem egy érzés az emberek szerint. De gondolom ha benne vagyunk, akkor igazán átlátjuk ezt az egészet, mármint döntés, mert azt döntöttük, hogy a számunkra legfontosabb ember mellett leszünk. Ítélet, uhh basszus Brad miatt most nekem is csak az idő jár a fejemben és az, hogy a természeti katasztrófákat miért mindig emberekről nevezik el?! Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától...és ígéret, mert megígérjük a másiknak, hogy mindig ott leszünk neki. Legalábbis szerintem-vontam meg a vállam, majd mint aki jól végezte a dolgát, elvigyorodtam.

-Nos igen, nagyon szépen megfogalmaztad az egész lényegét Honey-bólintott Shawn, Amie pedig kuncogva megbökte a vállam.

-Még jobban szerelmes lettem-suttogta vigyorogva, aztán Brad felé biccentett a fejével. Az óra további részében a tanárunk továbbra is komor és kissé ideges maradt, de mindezek ellenére velünk nem volt bunkó. Az óra végét jelző csengő után szinte mindenki azonnal kiszaladt a teremből, viszont én bent maradtam, majd miután mindenki kiment feltápászkodtam a helyemről és odamentem a tanári asztalhoz.

-Valami baj van, Honey?-pillantott fel rám a naplóból. Halványam megráztam a fejem, aztán megszólaltam.

-Ezt én is kérdezhetném. Velem minden oké, de veled?-vontam fel a szemöldököm. Kérdésem hallatán meglepetten kapta rám a fejét és egy nagyot sóhajtott.

-Semmi gond Honey, minden oké.

-Hát persze az ég pedig hupilila, nemde? Jó tudom, hogy nem vagyunk ezer éves barátok, de ha bármi baj van, jobb ha kiadod magadból-mondtam a szemébe nézve. Halványan elmosolyodott, aztán megrázta a fejét.

-Nem fogom a diákjaim nyakába borítani a saját gondjaimat is. Hidd el tudom, hogy milyen a gimnázium és emellett nincs idő még más problémáival is törődni, viszont nagyon kedves volt tőled Honey. Most nyugodtan menj szünetre!-intett a fejével az ajtó felé.

📖📚📖

Az óráim után körülbelül fél óráig még az iskolában üldögéltem, aztán háromkor felvettem a táskám és a kabátom, majd feltépve az iskola ajtaját, kiléptem a csontig hatoló hideg levegőre. A kijárat helyett a parkoló felé vettem az irányt, ahol megpillantottam az irodalom tanárom, ahogy a kocsija mellett telefonál. Magabiztos lépésekkel szeltem át azt a pár métert. Amint megálltam mögötte kissé ijedten fordult meg, majd pár szót még beszélt a telefonba és letette.

-Szervusz Honey!-biccentett és zsebre vágta a telefonját.

-Szervusz Shawn! Hogy vagy?-vontam fel a szemöldököm.

-Remekül-válaszolta szarkasztikusan, mire halványan elmosolyodtam.

-Akkor ideje, hogy kiadd magadból a gondjaidat. Tudom, tudom "nem akarom a diákjaim nyakába varrni a gondjaimat", de most nem a suliban vagyunk és nem Honey vagyok, hanem Charlie!-tettem csípőre a kezem vigyorogva. Egy ideig értetlenül meredt rám, aztán hangosan felnevetett.

-Néha jobb, ha magadban tartod a problémáidat-mondta.

-Ajj oké, nem erőltetem, de tudd, hogy ha el szeretnéd valakinek mondani, akkor itt vagyok-jegyeztem meg egy halvány mosollyal. Látszólag megkönnyebbült, hogy ejtettük a témát, ugyanis hatalmas vigyor kúszott ajkaira.

-Na gyere, hazaviszlek!-biccentett a kocsija felé.

-Neem, megyek gyalog-igazítottam meg a táskám a vállamon, aztán már indultam volna el, amikor megragadta a csuklóm.

-Nem erőszakollak meg, csak hazaviszlek. Egyébként is, kerülni akarsz gyalog? Mert a tűzöltók még mindig szarakodnak azzal a fával-mondta. Végül beadtam a derekam és beültem mellé a meleg autóba. Az út csendben telt. Senki nem szólt egy szót se, amit aztán végül a telefonja hangos csörgése tört meg. Valami női nevet írt ki, de nem volt időm elolvasni, mert szinte azonnal rákattintott a piros ikonra és idegesen szorítani kezdte a kormányt.

-Baj van?-néztem rá kissé félve. Nem valami jó ötlet idegesen vezetni. Kérdésemre nem válaszolt, hanem félreállt a kocsival, aztán felém fordult.

-Minden oké?-kérdeztem újra. Válaszul csak megrázta a fejét, majd megszólalt.

-Nem mondtam el neked a teljes igazságot. Az a nő, akiről meséltem, hogy elhagyott egy nőért, a menyasszonyom volt. Négy évet dobott el egy két hetes kapcsolatért és most újra akarja kezdeni. Nem tudja, hogy mennyit szenvedtem miatta és hogy milyen nehéz volt újra normális ember lenni. Teljesen magam alatt voltam miatta és most megint itt van-temette az arcát a tenyerébe. A torkom összeszorult a szívem pedig majd' megszakadt, ahogy rá néztem. Tudom, hogy a sajnálat nem jó, de sajnáltam, mert biztos vagyok benne, hogy nem ezt érdemelte.

-Tudom, hogy ez ilyenkor semmit nem ér, de jobb lesz....hidd el-tettem hozzá.

-Tudod hányszor hallottam már ezt? "Csak igyál egy pohárral és jobban érzed magad." "Csak vidd haza ezt a csajt és jobban érzed magad." Folyton azt mondják nekem, hogy majd jobb lesz és most megint ugyan ott vagyok...

-Figyelj Shawn!-szakítottam félbe, mire érdeklődve kapta rám a fejét-Jobb lesz! Klisé, de igaz, hogy az idő gyógyír és én itt leszek melletted, mint a diák, mint barát, mint Charlie, mint Honey és mint támasz. Rám számíthatsz, mert én tudom, hogy erős vagy és szard le azt a ribit, te jobbat érdemelsz!

-Köszönöm!-mosolyodott el hálásan.

hi angels!
köszönöm a 11K megtekintést😻
annyira szeretlek titeket!😻💜
innentől jobban beindulnak az események, ugyanis fordulóponthoz érkeztünk😊💙
éssss most egy kis önreklám😂🙈

nagyon sok sztár fel fog benne még tűnni, szóval akinek felkeltette az érdeklődését az a könyveim között megtalálja😻💜