Karácsony. Minden bizonnyal ez az én ünnepem. Nem, nem a klisés dolog miatt. A "szeretet ünnepe" kifejezés engem hidegen hagy, hiszen nem csak ilyenkor kell szeretnünk egymást. Én teljesen másért szeretem ezt az ünnepet. A tipikus karácsonyi illat a konyhában. A roskadásig megpakolt karácsonyfa a tv mellett a nappalinkban. Az utcánk, amire ilyenkor ráül az a tipikus karácsonyi béke. Ez mind megmelengeti a szívem, de amit ilyenkor imádok, az a Shrekk. Minden évben leadják ünnepekkor én pedig minden évben megnézem. Ugyanakkor imádom azt a sok ételt, amit anya ilyenkor készít és azt, hogy az egész család együtt van. Egyszerűen csak imádom az egész Karácsonyt és az azt megelőző heteket is, hiszen már minden ki van díszítve, a reklámok különböző ajándékokkal hívogatnak a boltokba és a pláza is teljesen más ilyenkor. Ugyanakkor azt is imádom, amikor elmegyünk fenyőfát választani a közeli erdőbe. Apa hozza a láncfűrészét és hosszas vacillálás után kivágunk egyet, amit haza is hozunk. Mondjuk még soha nem töltöttünk ennyi időt választással, mint idén. Vagy két órán keresztül sétálgattunk a nagy hóban. Végül kiválasztottunk egy nagyon szép fenyőfát, amiről azt gondoltuk, hogy pici..hát nem. A mi nappalinkban az egy óriás volt, de végül betuszkoltuk.

-Reszkess kanapé, mert most én is reszketni fogok-huppant le mellém apa. Egy elég furcsa pillantást küldtem neki, mire a tv képernyőjére mutatott jelezve, hogy most lesz a Reszkessetek betörők.

-Nézd mit találtam!-rohant be anya a konyhába egy borítékkal a kezében.

-Csak nem?-pattant fel apa és már cseppet sem érdekelte szegény Kevin története.

-Mi az?-néztem fel rájuk felvont szemöldökkel. Anya felém fordított a kis papírt. Egy ajándék wellness nap volt Montreal egyik híres szállodájába.

-Menjetek el!-kiáltottam fel lelkesen. Anya szomorúan visszacsúsztatta a borítékba, aztán ledobta az asztalra.

-Nem gondolod, hogy majd itt hagyunk egyedül szilveszterezni-ült le mellém a kanapéra. Jaa igen, azt elfelejtettem említeni, hogy igazából a karácsonynak és az évnek is lassacskán vége.

-Ezt nem mondod komolyan?!-kérdeztem.-Nem maradtok itthon! Ennyi nektek is jár meg amúgy is ajándék volt, használjátok fel!

-Igaza van-bólogatott apa, mire elvigyorodtam.

-Edward, ugyan...nem vagyunk már fiatalok-ingatta a fejét anya.

-Mi az, hogy nem vagyunk fiatalok? Én most élem a fénykorom-kezdett el táncikálni apa.

Ugyan nehezen, de meggyőztük anyát is, hogy ennyi jár nekik, hiszen már régen voltak kettesben plusz apát is régen látta, szóval kicsit habozott ugyan, de aztán összepakoltak pár dolgot és elindultak.

Egy hatalmas vigyorral az arcomon kezdtem el táncikálni a lépcsőn, aztán a konyhába szaladtam és egy nagy adag pudinggal a kezemben lehuppantam a kanapéra, aztán video hívásban felhívtam Olivia-t, aki szinte azonnal felvette.

-Ú Honey, hali!-integetett vigyorogva a rénszarvasos pizsijében.

-Szia Oliviaa, hogy vagy?-halkítottam le a tv-t, amiben éppen Kevin és az egyik betörő üvöltözött.

-Fáj a hasam és azt hiszem mennem kell majd edzeni, mert felszedtem vagy ötven tonnát-biggyesztette le a száját.-Te?

-Én remekül elvagyok a pudingommal-mutattam fel a fehér tálat vigyorogva.

-Azt hittem, hogy az egy macska. Basszus lehet, hogy ez a kajakóma miatt van? Már vak is vagyok nem csak kövér? Baszki Honey én kiugrom az ablakon!-túrt bele a hajába kétségbeesetten.

-Olivia ugye tudod, hogy koccintani csak éjfélkor szokás? Egyébként előre is boldog új évet-vigyorodtam el.

-Ajj ne is mondd..meg kellene fogadnom valamit, amit aztán úgyis megszegek. Na jó, tanulni fogok-vonta meg a vállát, mire hangosan felnevettem.

-Lószart-mondtam még mindig nevetve.

-Jó tudom, de nem jut más az eszembe meg amúgy is mindig ezt fogadom meg, vagy azt, hogy kedvesebb leszek az emberekkel, esetleg elmegyek minden nap futni. Most pedig ott vagyok, hogy a jegyeim elég siralmasak, elég bunkó tudok lenni és soha nem megyek el futni, nemhogy minden nap.

-Én tudod mit fogadok meg?-kérdeztem a kanalammal hadonászva.

-Na mit?-hajolt közelebb a kamerához kíváncsian.

-Hogy egyszer elmosogatok úgy, hogy nem kezdek el visítozni a vizes kajadarabok miatt.

-Te? Ugyan Honey, ezt inkább vesd el-dőlt el az ágyán Olivia nevetve.

📖📚📖

A nap további részében cukormérgezett fejjel bámultam a tv képernyőjét. Hirtelen annyi édes dolgot megettem, hogy hányingerem van. Egy nagy sóhajtás után végleg kidőltem a kanapén és az órára pillantottam. Már fél tizenegy, vagyis másfél óra múlva tűzijáték. Fogalmam sincs, hogy mi vezérelt, de felpattantam a kanapéról és felrohantam a szobámba. A szekrényem ajtaját szinte feltéptem, aztán kivettem egy farmert és egy sima pulcsit. Miután átöltöztem gyorsan megfésülködtem, majd felvettem a kabátom és a csizmám. Az ajtót magam mögött kulcsra zártam és elindultam a buszmegállóba, ugyanis elhatároztam, hogy a főtéren nézem meg a tűzijátékot.

A buszmegállóba érve pár idős nénivel találtam szembe magam, amit furcsálltam, hiszen már sötét van és az idősek nem utaznak ilyenkor. Várjunk..sötét van és biztos sok a pedofil. Mi van akkor, ha az egyik elkap és meghalok? Na várjunk Honey, te mondtad, hogy akkor így jártál, szóval fogd be.

A busz pár perc múlva letett a főtérnél, ahol már rengetegen voltak. Egy mosollyal az arcomon mentem be az egyik közeli Starbucksba és vettem egy jeges, fekete kávét. Ki iszik a nagy hóban és a hidegben szintén hideg kávét? Csakis én.

A poharamat szorongatva ültem le az egyik padra és megcsodáltam az égősorral kidíszített fákat. Ilyenkor csodaszép az egész város. Egyébként a kávém szörnyű...annak ellenére, hogy mennyien mondják, hogy ez az egyik legfinomabb kávé, kibaszottul keserű. A Starbucks túl van értékelve.

Mivel még van bő egy órám a tűzijátékért, ezért az ingyenes WiFit kihasználva felmentem Snapchat-re. Miután megnéztem pár képet rákattintottam a térképre és megnéztem, hogy hol vannak a barátaim. Olivia otthon, Amie és Brad  valahol két utcányira vannak és Pete még a városban sincs. Viszont volt egy valaki, aki nagyon közel volt hozzám. Konkrétan ő is ezen a téren tartózkodik. Kíváncsian néztem körbe, hátha megpillantom valahol az irodalom tanáromat, de nem igazán jártam sikerrel.

Fogalmam sincs, hogy mi vezérelt, amikor beléptem a Messenger alkalmazásba és visszapörgettem a beszélgetésünkig, majd bepötyögtem egy hellót és a küldés gombra kattintottam. Utólag kicsit megbántam és amúgy mennyi az esélye, hogy ő is pont a telefonját bújja? Semmi. Ezzel a gondolattal csúsztattam vissza a telefonom a kabátom zsebébe, ami hiba volt, ugyanis pont akkor csippant ki. Akaratom ellenére is egy hatalmas vigyor kúszott az ajkamra és érdeklődve olvastam azt a két szót.

"Shawn Mendes:Szervusz Honey!

Me:Te mondod mindig, hogy tegezés meg minden, de itt tolod a szervusz maratont. Ez annyira öreges😂

Shawn Mendes:Mostantól számolom, hogy hányszor öregezel le, aztán..kitalálok valami büntetést

Me:Nem csinálok plusz házit😂inkább körbefutom a világot

Shawn Mendes:Na és hogyhogy írtál? Ez meglepett

Me:Jaa csak így szilveszter este unatkozom és várom a tűzijátékot 🎆

Shawn Mendes:Nos ezzel nem vagy egyedül

Me:Ja gondoltam😂mármint, hogy nem csak én várom a tűzijátékot. Te is a téren vagy, nemde?

Shawn Mendes:Honey tán követsz?😱😂

Me:Mint egy kiskutya...

Me:És a doktornénivel vagy?

Me:Mert akkor add át neki, hogy bocsánat

Shawn Mendes:Ha vele lennék, akkor nem nyomkodnám a telefonom

Me:Ohohó értem😂😂

Shawn Mendes:Jajj a mai fiatalok és a perverz fantáziájuk

Me:Jó, de ha ilyeneket írsz, akkor ne várj mást🙈😂

Shawn Mendes:Na és szabad megtudnom, hogy hol vagy?

Me:A téren

Shawn Mendes:Anyám😂😂tudom

Me:Akkor?

Me:Jaa

Me:Leesett😂

Me:Amúgy valami kivilágított fáknál egy padon

Shawn Mendes:Ez nagy segítség volt Honey"

-Á itt vagyok!-kiabáltam egy magas alak után, aki gondolom én Shawn volt. A fickó megfordult bennem pedig tudatosult, hogy valószínűleg hülyének nézett az ismeretlen férfi.

-Hát az nem én voltam-huppant le mellém az irodalom tanárom.

-Baszki! A frászt hoztad rám!-néztem rá nagy szemekkel. A szokásos fekete szövetkabát és egy ugyanilyen színű nadrág volt rajta. Komolyan mondom, hogy vékonyabbak a lábai, mint nekem.

-Te jeges kávét iszol, amikor repkednek a mínuszok?-pillantott a kezemben lévő műanyagpohárra, aminek hideg tartalmától már lefagytak az ujjaim.

-Igen és ezek után csodálkozom, hogy fáj a torkom-nevettem a fejemet ingatva.

-Na és mi szél hozott ide és miért egyedül vagy?-vonta fel a szemöldökét.

-Hát anyáék elmentek én pedig untam magam otthon és valószínűleg bealudtam volna éjfélig, de itt nem fogok-vontam meg a vállam egy halvány mosollyal-Te?

-Nos Charlie valahova elment és éppen őt kerestem, de szerintem valahol eszik-nézett körbe nevetve.

-Charlie..hú mi is volt a vezetékneve?

-Puth-válaszolta bólogatva.

-Tényleeeg! Elvitte a tanárnőt vacsorázni?

-Hogy kit?-szaladt ráncba a homloka, aztán hangos nevetésben tört ki.

-A tanárnőt. Azt mondta, hogy megígérte neki és cserébe kimehettem a büntiről meg még beszélt pár hülyeséget-emlékeztem vissza nevetve. Az biztos, hogy Charlie nem egy mindennapi srác.

-Hát igen, Charlie elég bohókás-mosolyodott el, aztán elővette a csörgő telefonját, amin a srác neve virított.

-Na mizu Puth?-szólt bele mosolyogva-Aha...jó Charlie nem vagyok az angyalod, hogy hívogass....hol?...Charlie a csokigyárban, jó vicc....mivan? Hallod Charlie el ne mondd neki, hogy hol vagyok!...jó nembaj. Oké, oké hello!-mondta, majd elemelte a fülétől a készüléket és letette.

-Csak nem keresnek a zsaruk?-szaladt a homlokom közepéig a szemöldököm és a szívószál segítségével szürcsölni kezdtem a fekete, jégkockákkal teli kávét.

-Lesha itt van és keresett-pillantott körbe. Lesha a doktornő? Túl rossz a névmemóriám.

-Az szívás-húztam el a szám, majd letettem a padra a poharat, zsebre dugtam a kezem és felpillantottam a csillagokkal tarkított égboltra.

-Mindig is tanár szerettél volna lenni?-törtem meg a pár perce beállt csendet.

-Ezt már elmondtam-pillantott rám értetlenül, mire halkan felnevettem.

-Tudom, de nem emlékszem rá és kíváncsi vagyok, hogy rögös volt-e az út az iskolánkig.

-Nem, szerencsére az országút pont jó, nem kátyús-bólintott a szemembe nézve, aztán megint nevetésben tört ki.-Énektanár szerettem volna lenni, de azt mondták, hogy nincs hozzá tehetségem és kiűzném a diákokat az osztályból.

-Hű ez jó érv volt-jegyeztem meg bólogatva, aztán helyesbítettem-Mármint nem hallottalak énekelni és azért nem mondom, hogy még, mert hátha tényleg nagyon rossz vagy és elűzöl a sivatagba.

A csend pedig ez után ismét beállt. De mégsem volt az a kínos csend, amit akkor érez az ember, ha a tanárja mellett ül. Ez megnyugtató csend volt. Mind a ketten csendesen néztünk hol magunk elé, hol pedig a csillagokat vizslattuk. A percek szinte láthatatlan gyorsasággal teltek és csak akkor eszméltem fel igazán, amikor a tömeg kezdett visszaszámolni.

-5...4...3...2...1...Boldog újévet!-kiáltották szinte egyszerre, aztán a tűzijáték kezdetét vette. Nagyon sok szín dominált a még mindig hűen ragyogó csillagok között. Gyönyörű volt.

-Boldog szülinapot!-hallottam meg Shawn mély és kissé rekedtes hangját.

-Neked is!-motyogtam még mindig a tűzijátékot bámulva, ám pár másodperc múlva olyan gyorsasággal kaptam rá a fejem, hogy még a fény is megirigyelte volna.-Hogy mi? Te..tudod? Honnan?

-Az legyen az én titkom-vonta meg a vállát mosolyogva.

-Úristen! Én...tizennyolc vagyok! Úristeeen!-csaptam rá a lábára, aztán felpattantam és ugrándozni kezdtem-Tizennyolc, vagyis már nyugodtan bemehetek csalás nélkül a korhatáros filmekre. Dejó, dejó, dejó!-futottam oda a hóhoz és meggondolatlanul lefeküdtem, majd hóangyalokat kezdtem gyártani.

-Um...Honey, nem öt éves lettél-vakargatta a tarkóját Shawn nevetést vissza folytva. Nem foglalkozva vele feküdtem békésem a hóban és onnan figyeltem a tűzijátékot. Körülbelül öt perc után éreztem, hogy a ruhám átázott és csak egy kicsi választ el attól, hogy kihűljek, ezért feltápászkodtam és visszabotorkáltam a padhoz, majd leültem és ittam a kávémból.

-Hihetetlen, hogy most fetrengtél a hóban, de még iszol abból a hideg kávéból...

-Amúgy...én rácsaptam a combodra?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel, mire nevetve bólintott.-Jesszusom! Ne haragudj! Ilyenkor mindig csapkolódom és ugrándozom.

-Semmi gond-ingatta a fejét egy aranyos mosollyal, aztán elszakította a tekintetét rólam és felvezette az égboltra. A tűzijáték és a hó ropogása keveredett, ahogy páran megindultak haza, vagy éppen közelebb mentek, hogy szebb felvételeket készítsenek. Shawn még mindig csillogó szemekkel figyelte az égen folyó játékot én pedig a poharamat szorongatva néztem rá, majd az égboltra. Ott, aznap este, a padon, a hideg ellenére valami megmagyarázhatatlan dolog melegséggel töltött el és egy levakarhatatlan mosolyra késztetett.

holnap sulii!
mindenkinek szerencsés és vidám tanévet! ♡
plusz boldog újévet előre is 😹