-Te hazudtál nekem!-mentem oda a tanári asztalhoz ahol Shawn ült.-Negyven éves vagy?!

-Meg tudom magyarázni-állt fel és közelebb jött, de én a fejemet ingatva hátráltam.

-Mégis hogyan akarod ezt megmagyarázni?-folytak már patakokban a könnyeim.

-Szeretlek Honey, jobban mint bármi mást és féltem, hogyha ez kiderül, akkor megijedsz és elmész.

-Soha nem mennék el-borultam a nyakába és letöröltem a könnyeimet. Miután kibontakoztam az öleléséből a szemébe néztem. A tekintete a szám és a szemem között cikázott és egyre közelebb hajolt. Már majdnem megcsókolt, amikor Pókember egy Pepsi üveggel a kezében leütötte Shawn-t.

Csak akkor jöttem rá, hogy ez egy hülye álom volt, amikor az éjszaka közepén felriadtam és hevesen dobogó szívvel néztem az órára, ami éjfélt ütött.

📖📚📖

Az iskola nyüzsgő folyosóján átverekedtem magam a diákok között és odamentem a szekrényemhez. Kinyitottam azt, aztán bedobtam a biológia könyvem és rápillantottam az órarendre. Irodalom. Basszus. Valamiért az a hülye álom jár a fejemben, pedig valószínűleg csak a kimerültségtől vetít ilyen képkockákat a tudatalattim. Annyi biztos, hogy nem negyven éves. Anyám annyi, Mr.Mendes pedig sokkal fiatalabbnak néz ki, mint anya. Meg amúgy is, elmondta, hogy még csak huszonöt. Hogy tudna letagadni tizenöt évet, csak úgy? Sehogy. Vagyis ez csak egy bugyuta álom volt, ami egy rossz szellemként kísért.

-Take me to church, i’ll worship like a dog at the shrine of your lies...-ért mellém Olivia vidáman.-Milyen óra?-nyitotta ki a szekrényét és egy teljesen másik dalt kezdett el dúdolászni.

-Irodalom-válaszoltam. Olivia zavartalanul énekelgetett tovább, miközben előkutatta a Justin Bieber-es képekkel tarkított szekrényében a felszerelését.

-You made this place a home a shelter from the storm..-csapta be az ajtót, aztán abbahagyta a dalolást és rám nézett.-Hogy vagy Honey?

-Nos tekintve, hogy megébredtem éjfélkor és vagy kettőig forgolódtam, elég álmosan. Te?-kérdeztem vissza. Olivia egy barátságos mosolyra húzta vörös ajkait és megszólalt.

-Majd kicsattanok, ugyanis..-tűrt egy jégszőke tincset a füle mögé és közelebb hajol, majd halkabban folytatta-Mike randira hívott.

-Nike?-kúszott a szemöldököm a homlokom közepéig. Olivia nagyra nyílt szemekkel bámult rám, aztán megrázta a fejét.

-A tizedikes Mike! Jó fiatalabb, mint én, de leszarom. Annyira édes és törődő-pillantott a plafonra vigyorogva. Lefogadom, hogy még csak pár mondatot beszélt a sráccal.

-Hát akkor remélem hamar egymásra találtok és meglelitek a lelki békét meg egyéb nyálas szöveg, de most menjünk órára..

-Már csak neked kell megtalálni a lelki békét Pete-vel-jegyezte meg mielőtt beértünk a terembe.

-Mi?-torpantam meg, de aztán Olivia után szaladtam-Te hülye vagy!

-Te pedig vak!-öltötte rám a nyelvét, majd leült a helyére.

-Miért is vagy vak?-nézett fel rám a telefonjából Amie én pedig válasz helyett csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem fontos. Ledobtam magam a helyemre és egy random helyen kinyitottam az irodalom könyvem.

Egy nagyon hosszú verssel találtam szembe magam, ami miatt inkább becsuktam és visszatettem az asztalra. Szeretem a verseket. A rövid verseket. Viszont ami már majdnem harminc versszak, az kiborít. Az ilyen versek írói miért nem írtak inkább könyvet? Novellát, regényt, vagy valami olyan dolgot ami nem vers és nem juthat eszébe a tanárnak, hogy meg kell tanulni. A régi irodalomtanárnő bemagoltatott velünk tizenegy versszakot és csodálkozott, hogy szinte mindenki utálta. Basszus, kinek van kedve a sok másik tantárgy mellett még verseket is tanulni? Ép elég nekem a fizika és a kémia..

-Hello gyerekek!-jött be boldogan Mr.Mendes, aztán végigvezette a tekintetét az osztályon-Van hiányzó? Olyan kevésnek tűntök...

-Nincs!-ingatta a fejét Violet miközben megigazította a fekete keretes szemüvegét.

-Köszönöm Violet!-biccentett mosolyogva, amitől a lány fülig elvörösödött és zavarában lehajtotta a fejét. Vajon melyik résbe folyna bele, ha az egyik végzős megvillantaná neki azt a tipikus bugyilevarázsoló vigyorát?

-Tanárúr kérdezhetek valamit?-hallottam meg az egyik fiú hangját, aki az első padok egyikében ült.

-Már kérdeztél-poénkodott, mire páran hangosan felröhögtek.-Hallgatlak!

-Mit tegyek, hogy a nekem tetsző lány eljöjjön velem randizni?

-Nos Evan..-köszörülte meg a torkát Mr.Mendes. Látszott rajta, hogy nem tudja, hogy mit mondjon, hiszen nem szerelmi tanácsadó, hanem irodalomtanár. Ennyi erővel azt is megkérdezhetnénk tőle, hogy miért léteznek a fecskék.

-Baszki Evan ez halál komoly? Jesszus ennél gázabb kérdést nem tudtál volna feltenni, igaz?-kérdezte gorombán Pete. Evan mérgesen hátra fordult és bemutatott neki, Pete viszont csak kiröhögte.

-Nos mielőtt elfajulnak itt a dolgok...-szólalt meg Mr.Mendes-Evan, csak add magad. Ha az nem jön be, akkor kérdezd meg a tesitanárnőtöket úgyis mindig a szerelem körül jár az agya. Pete, mindenki olyan kérdést tesz fel, amilyet szeretne. Nem kell ez miatt heccelned. Most pedig térjünk vissza a...

-De hiába adom magam, levegőnek néz!-szakította félbe Evan ismét a tanárt, aki egy nagyot sóhajtott, majd karbatett kézzel nekidőlt a tanári asztalnak.

-Pontosan kiről is van szó?-vonta fel a szemöldökét Amie.

-Az titok..najó nem! Honey!-fordult hátra, nekem pedig kétszeresére nőttek a szemeim.-Csak vicc volt! Ez a fej mindent megért, viszont lehetsz a csajom, ha szeretnél. Jól mutatnánk együtt, viszont nálam Meredith a befutó.

-Mi a szar?-motyogtam megilletődve. Miért vagyok körülvéve bolond fiúkkal?

-Aha!-bólintott Mr.Mendes, aztán elnevette magát.-Bocsáss meg Evan, de Meredith-nek van barátnője.

-Barátnője?-kérdezett vissza értetlenül.

-Igen, tudod Meredith egy kicsit más..

-Maga ezt honnan tudja?-vágott a szavába.

-Nos a folyosón kifejezhetik a diákok a szeretetüket-válaszolta egy kis idő után.

-Ezek dugtak a folyosón?-szinte ordította az egyik srác, mire mindenki hangosan felnevetett.

-Nem úgy értettem-ingatta a fejét nevetve-Jesszus ez egyre jobb lesz. Nem térhetnénk vissza az eredeti témához?

-De!-vágta rá Evan-Hogy szedjem fel? Engem nem érdekel, hogy egy kicsit ferde..kit érdekel?

-Nagyon gáz vagy-jegyezte meg Pete. Ezzel most egyetértek.

-Nem vagyok gáz, de nekem kell az a csaj!

-Evan fogd fel, hogy nem vagy a zsánere. Ennyi...nem komáz téged, lépj tovább, egyél egy fagyit és regisztrálj valamelyik társkeresőre, aztán találj egy hozzád illő lányt és légy boldog.-hadartam el. Evan egy pillanatra rám nézett, aztán színpadiasan felsóhajtott.

-Kivételesen igazad van Honey! Keresek egy új lány, Mr.Mendes..-nézett fel az említettre, aki gyorsan közbevágott.

-Nem, nem tudok neked segíteni barátnőt keresni, ezt neked kell megoldanod Evan!

📖📚📖

Délután amint hazaértem szinte belezuhantam az ágyamba. Legszívesebben elaludtam volna, de még házit kellett írnom. Valamiért úgy voltam vele, hogy nem érdekel a biosz dolgozat, majd megírom emlékezetből aztán lesz, amilyen lesz. Másra sem vágytam, mint befeküdni az ágyamba a telefonommal és a fülhallgatómmal, amit este nyolcra sikerült teljesítenem.

"Olivia💜🏹:Láttad Mr.Mendes Snapchat képét?😊

Me:Nem...nem vettem fel a barátaim közé..

Olivia💜🏹:Akkor vedd fel és nézd meg!

Me:Ajj neem..küldd el inkább

Olivia💜🏹:Megőrültél? Nem akarom, hogy idiótának nézzen,viszont te nézd meg! Most!😍

Me:Ahj oké!"

Kiléptem a messengerből és a snapchat ikonjára kattintottam. Alig használom ezt az alkalmazást, általában néha csinálok pár borzalmas selfie-t, aztán ennyi. Nem mindig nézem meg azokat, amiket küldenek én pedig soha nem küldök senkinek semmit. Szóval ezt csak egy tárhelyfoglaló alkalmazás. Bepötyögtem az irodalomtanárom nevét és csak remélni tudtam, hogy nem valami olyasmi néven van fent, hogy "unicornboy25"..na akkor a falnak futnék, az tuti.

Szerencsére a saját nevén volt regisztrálva. Vagy öt percig nézegettem a gombot, amivel a barátaim közé adhatom. Basszus ez nagyon ciki lesz, nem? Mármint oké, hogy szinte az egész suli megrohamozta, de lehet, hogy már elege van a diákjaiból és elküld a francba.

Egy nagy levegőt vettem, aztán rányomtam és átmentem a frissekhez. Elkezdtem lefele lapozni nagyon sok emberével nem törődve, köztük Ariana Grande és Kylie Jenner sem érdekelt. Majd megnézem őket később. Mielőtt rákattintottam volna Mr.Mendesére váltottam zenét, ugyanis pont egy komor és lassú dal jött a lejátszási listán. Camila She love control-ja mosolyra késztetett és rákattintottam a képre. Nos ez volt akkora szenzáció? Hogy az egyik filtert alkalmazva vigyorog a kamerára?

-Hé kicsim!-rontott be anya a szobámba én pedig annyira megijedtem, hogy megcsúszott a kezemben lévő telefon.

-Jesszusom!-kaptam enyhe szívinfarktust és a telefonra néztem, amit a kezem között szorongattam. Várjunk..az egyik ujjam a bekapcsolón volt a másik pedig a főmenün..

-Ne, ne, ne, ne, ne!-rántottam ki a fülhallgatót a fülemből és feloldottam az időközben elsötétült képernyőt.

-Mi a baj?-jött közelebb anya. Nem válaszoltam neki, csak néztem nagy szemekkel azt az egy sort: képernyőfotót készítettél.

hát ez a honey milyen ügyetlen, nem?😂🙈
köszönöm a több mint 2,8K megtekintét. mi a szar? hihetetlenek vagytok és szeretlek titeket!💜