Két éve nyitottam ki utoljára a nyolcadikban kapott emlékkönyvet. Az első lapra valaki ezt véste gyöngybetűkkel: Szeretni fogunk! Kár, hogy nem igaz, hogy ez a hamis valóság. Minden mögé csak bebújunk, hogy ne lássuk a valóságot. A második lapon egy osztálykép, természetesen a szélén állok, s csak félig lógok bele a képbe. A következő oldalon egy hely, ahonnan kitéptek egy képet. Igen, ott volt az én arcom.