Sok évvel ezelőtt, sosem gondoltam volna, hogy világhírű popsztár leszek, millió rajongóval és négy legjobb baráttal, akiknél nem kérhettem volna jobbat. Sosem gondoltam volna, hogy az emberek példaképként fognak látni vagy ilyesmi. Sosem gondoltam volna, hogy emberek fognak követni, hogy képet csináljanak rólam. Sosem gondoltam volna, hogy magányosnak fogom magam érezni ennyi emberrel körülvéve. És határozottan, sosem gondoltam volna, hogy találkozni fogok álmaim nőjével azon a napon, amikor lerobbant az autóm. De így történt és hosszú és nehéz út volt, mire elértünk idáig, ahol ma tartunk, de azt hiszem megérte. Minden nap amikor harcoltam, amikor azt éreztem feladom - és amikor meg is tettem - minden könnyet, minden álmatlan éjszakát.... mind megérte, mert most együtt vagyunk.

Be kell valljam volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam sosem fog megváltozni és őt szeretni reménytelen, de megváltozott. Megnyílt nekem, kitárta a szívét és második esélyt kért. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy elmegyek, hogy megvédjem magam a szívtöréstől, de nem tudtam megtenni. Szóval vállaltam a kockázatot és újra bíztam benne és életem legjobb döntése volt. Vagy talán a második, a legjobb az, amikor  a Morgan Mechanicket hívtam, mert ez hozta el az életembe Hannáht.

Hannah sokat változott, de még mindig ugyanaz. Ami más, hogy nem bújik el többé, nem fél attól, hogy embereket veszít el és szereti őket. Ő a legérdekesebb, könyörületesebb, viccesebb, szellemesebb és néha szarkasztikusabb  vonzó lány akit szeretek, de most már ilyen mindenkivel. Most már mindenki láthatja milyen csodálatos, miért szeretem ennyire. Miért ő álmaim nője.

Olyan gyakran bulizok, ahogy tudunk, együtt lógunk a barátaimmal - akik már az ő barátai is - néha a sajátjaival, mert sok barátot szerzett az egyetemen. Sok dolgot csinálunk együtt, boldogok vagyunk és amióta találkoztam vele, sosem éreztem magam magányosnak.

Még mindig emlékszem azokra a napokra, amikor a srácok a barátnőikkel voltak, vártak rájuk a repülőtéren, annyira örültek, hogy láthatják őket. És egyikük sem miattam volt boldog, Senkinek nem hiányoztam úgy, mint Milának, Alexnek és Eleanornak - akkor - a srácok. De most van valakim, a legcsodálatosabb lány vár rám otthon, hiányzom neki, amennyire ő nekem és ma alig várom, hogy találkozzunk.

Hazamegyünk Olaszországból pihenni, a két hete tartó európai turnéból. Folytatjuk a többi várossal később, de itt a szünet ideje és visszamegyünk Londonba. A reptéren vagyunk, felemelve a bőröndjeinket, Alex és Niall egymás kezét fogják, mint mindig. Most már a stáb tagja, Niall boldogabb, mint általában és nem kell külön lenniük. Mindketten elfoglaltak, de esténként láthatják egymást, ami egyikünknek sem adatik meg.

Azok után, ami Olaszországban történt, Louis került mindenkit. Tudom, hogy azon gondolkozni, ami ott történt abban az országban, de hiszem, hogy a dolgok jobbra fognak fordulni. Tapasztalatra van szüksége. Azt mondta távolságra van szüksége és Kay azt mondta megadja neki, amire szüksége van, foglalkozik másokkal. Úgy kell kezelnünk, mint általában. Úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, hogy nem viselkedik másképp, ugyanaz a Louis, habár még gondjai vannak a nőkkel.

Zayn eltűnt, ahogy landoltunk, gyakorlatilag rohant és nem lepett meg. Amikor jobbra néztem, Mila és Zayn egymást ölelve csókolóztak, nem bánva, hogy a reptér tele volt paparazzikkal.

Liam hátul maradt...Tammyval. Igen, hosszú sztori és nem értem mi történt köztük.

Tudom, hogy Hannah nem lesz itt és elfogadtam. Azt mondta, hogy dolgoznia kell a műhelyben, mert az apja Cardiffba ment egy üzleti találkozóra.  Mondta, hogy sajnálja, de otthon várni fog. Biztosított róla, hogy apja nem lesz otthon ma este. Szóval igen, majd meghalok, hogy elhagyjam a repteret és lássam a barátnőmet. Be kell pótolnunk dolgokat, tudjátok?

Csendben néztem Zayn és Mila egyesülését és a táskámat emeltem fel, de amikor sarkon fordultam, megláttam őt és visszatartottam a lélegzetem. Még csak két hete nem láttam, de amikor megpillantottam, hogy ott áll, úgy tűnt mintha két élete nem láttam volna. Nyári ruhát viselt és rövid csizmát, haja finoman lógott arca mentén és ragyogóan mosolygott, tudva, hogy meglepett azzal, hogy itt van. Szégyenlősen integetett és esküszöm azt éreztem a világ megállt körülöttünk és csak őt láttam. A mosolyát, a zöld szemeit, a szeplőit az arcán, és ahogy ott állt, kínosan várva, hogy mit tegyen.

Nem számítottam rá, hogy itt látom és elfogadtam, de most, hogy tényleg itt van a reptéren rám vár, senki másra, rájöttem mennyire akartam ezt. Miattam.

Szélesen mosolyogtam, arcom már fájt és a táskámat ledobva futottam felé, annyira boldogan, hogy itt láttam Hannáht. Amikor látta, hogy közeledem, kitárta karjait, ragyogóan mosolygott rám és, amikor odaértem, megragadtam és szorosan megöleltem, szinte fájdalmasan, de nem panaszkodott, csak kuncogott és visszaölelt ugyanolyan erővel. Annyira boldog voltam, annyira leírhatatlanul boldog, hogy a karjaimban volt újra.

"Istenem, annyira hiányoztál!" Kiáltott fel, ahogy még mindig  karjaimban tartottam, nem álltam készen, hogy elengedjem.

Nem válaszoltam szavakkal, letettem a lábaira és aztán arcát megfogva gyengéden megcsókoltam. Tudom, hogy sok  a paparazzi és rajongók is, emberek, akik képet csinálnak rólunk: de nem érdekel. Csak meg kellett csókolnom. Jobban hiányzott, mint hittem volna.

"Nekem is hiányoztál. Annyira, hogy már illegális! És boldog vagyok, hogy itt vagy, de azt hittem dolgoznod kell." Mondtam neki még mindig kezemben tartva arcát, hüvelykujjammal gyengéden simítottam bőrét.

"Igen, de Sheila lekiabált, amiért nem voltam itt," Nevetett Hannah és nem tudtam mást tenni, újra megcsókoltam. "Szóval itt vagyok. Meglepetés!" Kuncogtam hangja aranyosságán, amikor megtörtük a csókot.

"A legszebb meglepetés." Mondtam neki és újra megöleltem, ezúttal homlokát pusziltam meg.

"Aw, nem aranyosak? Louis akarod ugyanezt csinálni? Tehetek úgy, mintha régóta rád vártam volna. Sírhatok is, ha akarod, csak hogy drámai legyen. " Ajánlotta Kay és csak akkor vettem észre, hogy nem csak ő, hanem Mila,Zayn és Louis is minket néz.

"Ne legyél hülye." Válaszolt és ő rá mosolygott.

"Oh, gyerünk! Aranyos lenne. Nyernünk kell, Louis. Nem hagyhatjuk, hogy Harry nyerjen. Louis!" Erősködött, visszatartva a nevetést. Louis csak a szemét forgatta és Kay csak nevetett.

Kedvelem Kayt. Nem számít Louis mit tesz vagy mond, ő nem adja fel. Ha van olyan személy, aki segíthet a legjobb barátomnak, az biztosan Kay.

Éreztem, hogy Hannah megfeszült karjaimba és amikor ránéztem, szemmel szúrta hátba Louist és ő is észrevette, szóval azonnal elrejtette a hülyeségét.

Mosolyogtam és kuncogtam Hannah reakciójára. Még mindig nem bocsájtotta meg teljesen, amit Louis mondott nekünk hetekkel ezelőtt, és amit Mila tett vele, amikor a Prodigyt játszottuk Manchesterben; óvatosabban közelíti meg a barátnőinket.

"Okay, menjünk haza, mielőtt valakinek baja esik." Mondtam Hannáht távolabb húzva Louistől, amikor Paul közeledett kezében a táskájával. "Találkozunk, srácok!" Tettem hozzá és intettem a többieknek.

Kocsival jött, így a saját otthonába vezetett é nem aggódtam a saját házamért. Tudtam, hogy másnapig nem megyek oda. Talán.

Míg vezetett, megfogtam a kezét, bőrét simogattam és végig rá mosolyogtam. Annyira boldog vagyok, hogy vele vagyok megint.

Louis még mindig azt gondolja, hogy elkerülhetetlen, hogy Hannah talál valaki jobban, mert egyikünk sem tökéletes, szóval csak idő kérdése, de nem hiszek neki. Egy ideig kételkedtem, de tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Tudom, hogy vannak tőlem jobb emberek, de egyikük sem tökéletes Hannah számára, egyikük sem tudná úgy szeretni, mint én. Ő sem tökéletes, de nekem az és elhiszem, amikor azt mondja tökéletes vagyok neki.

"Szeretlek, tudod, igaz?" Mondtam a semmiből és rám mosolygott egy másodpercre, aztán az utat figyelte ismét.

"Amennyire én szeretlek." Válaszolt és felemeltem összefont kezeinket és megcsókoltam csuklóját.

Többé nem félek, nem félek, hogy ellök, mert tudom, hogy ledöntötte a falait és sosem építi őket ujjá. És tudom, hogy senki sem alkalmasabb mellé, mint én. Tudom, hogy Hannah az, akit mindig is akartam és akire szükségem van örökre. És amennyire szükségem van rá, annyira van neki is rám.

Szükségünk van egymásra.

Azt hiszem a történetünk olyan, mint egy teljes szimfónia és sok ember képtelen elolvasni és úgy érezni, ahogy mi. Minden esemény, minden pillanat, amit együtt töltünk egy hangjegy, leírva egy kottára, ami akkor kezdődött, amikor találkoztunk. És ez a szimfónia nem fejeződött be, sok hangjegy adódik még hozzá, és még több kotta és mi, Hannah és én, vagyunk a zenészek és a zeneszerzők. Mi írjuk és játsszuk a saját szimfóniánkat együtt, mert a szerelmünk olyan, mint a zene. Úgy érzed varázslat a levegőben, elhiszed, hogy minden lehetséges, megtart, ha zuhansz, reményt ad, amikor minden elveszni látszik. És semmit nem akarnék másképp.

 *****

Most sem sokkal könnyebb nekem megírni-e sorokat, mint az előző fordításomnál, de talán annyival másabb, hogy most nem kérdés a folytatás, mert a Half Badet és az Anger Issuest természetesen tovább folytatom.:)

Hogy miért választottam ezt a történetet?
Mert be akartam bizonyítani, hogy egy történet akkor is lehet élvezhető és csodálatos, ha nincs benne semmi erőszak, nem a bunkóság és a szexmánia áll a középpontban, hanem tényleg az érzelmeken van a hangsúly.

Valamint a vége felé már egyre biztosabbá válltam abban, hogy valójában vannak hasonlóságok Hannáhban és bennem, de persze nem akarok itt személyeskedni.  És regényt sem írni nektek :D

Most is, mint mindig minden hozzászólásra válaszoltam és lehet, hogy néha értelmetlen volt (ismét), de szerintem ez tényleg a minimum. Mert válaszok nélkül olyan személytelen lenne az egész, legalábbis nekem biztosan, ha nektek nem is. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok és támogattatok, szavaztokkal, hozzászólásokkal. :))

Nagy kérés lenne, hogy aki elolvasta az leírná pár sorban a véleményét az egész történetről?:) Remélem Hannah és Harry párosa, azért kicsit belopta magát a szívetekbe és nem bántátok meg, hogy olvastátok!